JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2018. április 23.
Misch, Tom: Geography2018. április 22.
Elling, Kurt: The Questions2018. április 21.
BAD PLUS plusz2018. április 18.
XI. BODAJKI JAZZ TÁBOR2018. április 15.
ROAD SIX SAX2018. április 14.
HARGROVE A BJC-ben2018. április 12.
Aranykor2018. április 11.
ROY HARGROVE ISMÉT PESTEN2018. április 11.
Mehldau, Brad: After Bach2018. április 10.

Hírek

HARGROVE A BJC-ben

A „Világsztárok a Budapest Jazz Clubban” sorozat jóvoltából, ezúttal a világ trombitás elitjének újabb tagját figyelhettük testközelből. Ebből az előkelő társaságból az előző években Avishai Cohen (1978), Nicolas Payton (1973) és Terence Blanchard (1962) járt már a Hollán Ernő utcában, a középnemzedékből most kedden Roy Hargrove (1969) is ellátogatott ide európai turnéja során. Zenekarával Párizsból érkezett, és az egymást követő két teltházas BJC koncert után Bécs felé vették az irányt.

00.JPG


Hargrove Texasban, pontosabban Waco városában született. A város Austin és Dallas között félúton található, és valószínű, hogy nincs művészeteket oktató középiskolája, mert a zene iránt igen hamar elkötelezett Hargrove a dallasi Booker T. Washington High School for the Performing and Visual Arts nevű intézmény tanulója lett. Itt figyelt fel tehetségére a fiatalok oktatása iránt elkötelezett Wynton Marsalis egyik látogatása során, és kezdte egyengetni karrierjét. Hargrove a híres Berklee-n folytatta tanulmányait, de egy év után Bostonból áttette székhelyét New York-ba, mert a „Collage” óráinál jobb iskolának találta New York híres jazz klubjait. A Dizzy's Club, a Blue Note, a Blues Alley, a Jazz Showcase, a Mezzrow, a Fat Cat, a Jazz Standard, és a Smalls session sztárja lett, de a legnagyobb zenészek elismerését kivívva, közben azért a New York-i New School-ban is találkozhattak vele osztálytársai. 1990-ben, huszonegy éves korában jelent meg első lemeze, a „Diamond in the Rough”, amely rögtön nagyon kedvező fogadtatásban részesült, mind a kritikusok, mind a közönség részéről. Ezután természetesen megnyíltak előtte a kapuk, sorra jelenhettek meg a továbbiak, amelyek legtöbbje sikert hozott, és neve egyre szélesebb körben vált ismertté. Szerencsés időben született, még éltek, és alkotóerejük sem kopott, olyan jazz ikonoknak, mint például Jimmy Smith, Johnny Griffin, Cedar Walton, Oscar Peterson, Jackie McLean, Shirley Horn, valamint a még élő legendák közül Sonny Rollins, Roy Haynes, Jimmy Cobb, akikkel Hargrove nagyon fiatalon játszhatott. Közreműködött a ma már szintén legendának számító nála tíz, húsz évvel idősebb generáció, Charles Fambrough, Marcus Miller zenekaraiban, és részt vett a vele nagyjából hasonló évjáratúak kibontakozásában, többek között Christian McBride, Steve Coleman, Cyrus Chestnut, David Sanchez, Erykah Badu lemezein. 1994-ben a patinás Verve kiadónál megjelent lemezén fel is használta több generáción átívelő elismertségét, a kvintettjében a tenoron és szopránon játszó Ron Blake, a zongorista Cyrus Chestnut, a bőgő Rodney Whitaker és a dobos Gregory Hutchinson mellett öt olyan tenorossal rögzítette a „With The Tenors of Our Time” című albumát, mint Joe Henderson, Stanley Turrentine, Johnny Griffin, Joshua Redman, és Branford Marsalis. Zenekarvezetőként jegyzett több mint húsz albuma közül mindenképp megemlítendő az 1997-ben Crisol nevű latin zenekarával készült „Habana”, amely az első Grammy-díjat hozta számára. Második Grammy-díját az ezredforduló után vehette át többedmagával, a „Directions in Music - Live at Massey Hall” című lemezen a Herbie Hancock vezette supergroup-ban trombitált a szaxofonos Michael Brecker, a bőgős John Patitucci és a dobos Brian Blade mellett. Bár Hargrove munkássága leginkább a bop folytatásaként meghatározható fősodorban zajlik, de zenei érdeklődése szerteágazó. Az említett latin Crisol mellett, az RH Factor nevű zenekarával a kemény groove, funky, neo-soul irányzatban is nyomul, és gyakran működik közre ezen irányzatok legjelesebb képviselőinek lemezein, mindezek mellett még Big Band-et is vezet.

A BJC beharangozója szerint Hargrove mostani budapesti látogatásán olyan post-bop zenére számíthattunk, mint amilyen a 2008-as „Earfood” című lemezén hallható. „A célom ebben a projektben egy olyan felvétel, amely a hagyomány és a kifinomultság élménye, a melodikus egyszerűség érzésének fenntartása mellett." – magyarázta Hargrove a kritikusoknak, akik Lee Morgan úttörő hangját vélték felfedezni játékában. „Csodálatosan integrálható módon frissíti, átalakítja ötleteivel Morgan kemény bop-tradícióját, a mai post-bop zenévé.” – olvasható az All About Jazz korabeli kritikájában.

A lemezen játszó ötöshöz hasonlóan (Justin Robinson altszaxofon és fuvola; Gerald Clayton zongora; Danton Boller bőgő; Montez Coleman dob) az európai körútjára is hasonló hangszerelésű és létszámú csapattal indult el Hargrove. A 2008-as kvintettből Justin Robinson maradt, a hírek szerint Sullivan Fortner zongorista, Ameen Saleem bőgős, és Quincy Phillips dobos került a turnézenekarba. Miután mindannyian afro-amerikaiak, így egy pillanat alatt feltűnt, hogy a színpadra vonuló zenekar dobosa hófehér, és a zongorista ázsiai. Az online műsorajánlóban talán ki lehetett volna javítani a fellépők névsorát, de azért sikerült kideríteni, hogy Justin Robinson és Ameen Saleem mellett Tadataka Unno zongorázott, és Evan Sherman dobolt. Fiatal koruk ellenére, mindketten komoly zenei múlttal rendelkező New York-i zenészek, bár Tadataka Unno Tokióban született 1980-ban. Kilenc éves korában már jazzt játszott, a zeneszerzői diploma megszerzése után Japán vezető zenekaraiban tíz évet edződött, azonban 2008-ban úgy döntött feladja ígéretes induló karrierjét, és a jazz szülőhelyére, az Egyesült Államokba költözött. Itt a semmiből indulva szerzett ismertséget, és nyerte el Nathan Davis és Curtis Fuller támogatását, így részt vehetett a Chicago-i Ravinia Fesztivál Jazz Rising Stars programjában. Eközben rendszeresen lejárt a Hargrove által látogatott jazz klubok session bulijaira, ahogy az 1993-as, New York-i születésű Evan Sherman is így kerülhetett a trombitás látókörébe. A dobos Branford és Wynton Marsalis megbecsülését is kivívta, így ő lett a Lincoln Center egyik előadótanára és zeneszerzője. A jazz követeként körbe járta a világot, de azért maradt ideje rangos fesztiválokon játszani, és saját nagyzenekarát vezetni.

Ahogy hallottam a reptérről a klubig tartó utat a zenekar testületileg átaludta a buszban, de a BJC jó konyhájának köszönhetően a hét órai koncert kezdetére sikerült regenerálódniuk. A színpadra érve egyből belevágtak, és félelmetes iramot diktálva játszották végig a 90 percet. Ahogy egy számnak vége volt, a koncert elején kalapban kivonuló Hargrove máris beszámolta a következő ritmusát. A kalap egy pihenő közben lekerült a fejéről, ezalatt talán Justin Robinson free elemekkel tűzdelt elementáris erejű szólói nyűgözték le a közönséget éppen, de aztán ő is egy időre a takarásba vonult, és máris Unno és Saleem virtuóz játékát csodálhattuk. Sherman mindenkit ámulatba ejtett, a koncert végén elsőként őt dicsérték a szép számban összegyűlő muzsikus szakma képviselői is. A lendületet a balladák sem törték meg, pedig legalább itt szerettük volna alaposan kitapsolni magunkat, de Hargrove nem kegyelmezett, tovább diktálta a félelmetes iramot, nem volt megállás, a koncert gördült tovább. A fejfedő közben a bőgősről is lekerült, aki meglepő fogast választott sapkájának, de persze ezen sem álmélkodhattunk sokáig, mert az újabb zenei történések vonták magukra újból a figyelmet. Hargrove énekelt is végül, sőt pár tánclépést is bemutatott. Ilyenkor egyből működésbe léptek a telefonok, de a nézőtéren ülők fiatalabb része Hargrove káprázatos szólóiból is párat megörökítésre érdemesnek tartott. Igen tág repertoárból válogattak, a beígért, és végig uralkodó post-bop vonal mellett egyszer-kétszer a neo-soul irányzatból is finoman felsejlett valami, így egy eléggé kerek képet kaphattunk Hargrove szerteágazó munkásságából. A végén aztán az összes ki nem tapsolt taps kizúdult a meghajló zenekar felé. Hargrove a következő koncert közelségére, és az utazás fáradalmaira hivatkozva elhárította a ráadást, de a közönség is érezhette, hogy az ütemes vastapsot zenekarának minden tagjával együtt így is alaposan megszolgálta.


01.jpg


02.jpg


03.jpg


04.jpg


05.jpg


06.jpg


07.jpg


08.jpg


09.jpg


10.jpg


11.jpg


12.jpg


13.jpg


14.jpg


15.jpg


16.jpg


17.jpg


18.jpg


19.jpg


Vissza a hírekhez