JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2018. április 23.
Misch, Tom: Geography2018. április 22.
Elling, Kurt: The Questions2018. április 21.
BAD PLUS plusz2018. április 18.
XI. BODAJKI JAZZ TÁBOR2018. április 15.
ROAD SIX SAX2018. április 14.
HARGROVE A BJC-ben2018. április 12.
Aranykor2018. április 11.
ROY HARGROVE ISMÉT PESTEN2018. április 11.
Mehldau, Brad: After Bach2018. április 10.

Hírek

Myriad Trio (Opus Jazz Club, 2018. április 11.)

Néhány hónapja volt szerencsém írni egy remek lemezről a JazzMa.hu digitális hasábjain, amely az Ernesto Cervini kanadai dobos vezette zenekar, a “Turboprop” legutóbbi felvétele volt. A sors úgy hozta, hogy a Toronto-i illetőségű 35 éves dobos egy kollektívan vezetett zenekar tagjaként a napokban ellátogatott hazánkba. A “Myriad3” formáció április 11-én adott remek koncertet az Opus Jazz Club-ban, ameynek Cervini mellett a zenekar további tagjai Chris Donelly zongorista és Daniel Fortin bőgős voltak.

Egyrészt a várva várt tavasz megérkezésének volt köszönhető, másrészt talán a tengerentúli muzsikusok hazánkban való ismeretlenségének is, hogy a mostanában megszokott teltházas, vagy a közeli állapotokhoz képest csupán kb. két tucatnyi néző volt kíváncsi a zenei előadásra.

A koncert elején a zongorista, Donelly két szerzeményét hallgathattuk meg. A zene jó példája volt az útkeresésnek és a bátor kísérletezésnek: merre tartson egy 21. századi jazz-zongora trió játéka? Hogyan definiálja magát egy ilyen zenekar manapság?

Chris Donelly és társainak zenéjében sokszor páratlan ritmusok és rock groove-ok váltakoztak, amelyek ugyanakkor finom dinamikai keretek között tartottak. A koncert során nem használtak monitorokat, teljes akusztikusan játszottak. Egyes számok csupán egy avantgard témából álltak, mások rendkívül összetett szerkezetűek voltak, míg volt, ami csupán három akkordra és egyetlen monumentális dinamikai fokozásra épülő kompozíció volt.

Elhangzott például Sztravinszkijtól a “Piano Rag Music”, egyébként igen jól sikerült feldolgozása is, amelyben a dobos egy mini harangjátékot is bevettet. Groteszk, játékos jelenetekkel tarkított, ritmusváltásokban bővelkedő, a virtuóz előadás nagy sikert aratott.

Az első szett Cervini kompozícióival ért véget, amelynek témáját a szerző harangjátékon adott elő, miközben dobolt is. A dobos még embrionális állapotban lévő gyermekének írt száma új színt hozott a koncertbe. Az este eddig nagyon profin zajlott, minden arranzsot eljátszottak a profi zenészek. Mégis, érzelmileg nem volt túlfűtött előadás, hogy finoman fogalmazzak. Ez volt az első darab, amely igazán ihletettnek tűnt számomra.

A koncert második része  a zongorista, Donelly főszerepéről szólt. Billentése erős klasszikus műveltségről árulkodik. Szikár, sokszor minimalizmusba hajló zenei elképzelései kortárs klasszikus zenéből táplálkozó témákkal váltakoznak, amely végül vagy mégis kifejezetten jazz-es improvizációba torkollik, vagy egy rockos hangzás kollektív fokozásában csúcsosodik ki.

Szintén a rockzenéhez kötődött a koncert egyik csúcspontja, amelyben ismét kihasználták a harangjáték adta lehetőségeket is. Sőt: egy adott pillanatban a bőgős és a dobos is a zongorához sietett és “hatkezest” adott elő!

Páratlan és változó metrumok, váratlan megoldások, bátor útkeresés, a kompozíciók jazzes mentalitással előadott volta és akár a hangszeres szóló teljes hiánya jellemezte a koncertet, amelyet a Myriad3 adott. Bár a konferálásban elhangzott, hogy ez egy kollektív trió, mégis (természetesen) a zongorista játszotta a vezető szerepet, amelynek a végén a közönség kedvéért még egy túlburjánzó metrikai modulációkkal hangszerelt Duke Ellington blues is elhangzott.


Set 1

1. First Flight (Chris Donelly)

2. Unnamed Cells (Chris Donelly)

3. The Where (Daniel Fortin)

4. Stoner (Daniel Fortin)

5. Piano Rag Music (Igor Sztravinszkij)

6. Fortress (Daniel Fortin)

7. Little Lentil (Ernesto Cervini)

8. Brother Dom (Ernesto Cervini)


Set 2

1.  Totak (Daniel Fortimn)

2. Ward Lock (Chris Donelly)

3.  Tamboa (Ernesto)

4. Pluis Lyonnaise (Chris Donelly)

5. Diamonds (Daniel Fortin)

6. Meme Art (Chris Donelly)

7. Skeleton Key (Chris Donelly)

8. C Jam Blues (Duke Ellington)


Chris Donelly - zongora

Daniel Fortin - bőgő

Ernesto Cervini - dob


img-20180411-222419.jpg


img-20180411-221344.jpg


img-20180411-221243.jpg


img-20180411-221346.jpg


Vissza a hírekhez