BERNSTEIN ÁTIRATOK

Győri tudósítónk tegnap felruccant Budapestre, hogy Leonard Bernstein bűvöletében élje meg 2018. május 5-ét! – A szerk.

A koncert felvezető programjának a Budapest100 sétáját választottam, ahol a Nagykörút és a Rakpart után a nevezetes tereket lehetett bejárni. A Nyissunk a térre! programjában is volt élő zene: Kollmann Gáborék például a Gárdonyi téren muzsikáltak, ahol a nevezetes Hadik Kávéház található.

Délután pedig beültünk a Fesztivál Színházba, hogy meghallgassuk, megnézzük a Jazz Side Story-t. Az elsőre elkapkodták a jegyeket, így két előadás tartottak. A MÜPA február 4-én nagysikerű maratonja a Bernstein és az amerikai zene címet viselte. (Ott eljátszották a komponista ritkábban hallható művét, a „Trouble in Tahiti”-t is). Évforduló van, a zene népszerű, ráadásul sajátos interpretációt kínáltak. Bernstein otthon volt a klasszikus zenében, a musicalek világában és a jazzben is. El is hangzott az egyik bejátszott filmfelvételen, hogy a zene perspektivikusan egy új eklekticizmus felé tart. Ezt éljük ma.

Barcza Horváth József pedig kitalálta a kézenfekvő megoldást. Készüljön a Bernstein művek számaiból koncert változat úgy, hogy a musicalek és az operák dalait és áriáit meghagyják eredeti Bernstein-i precizitásukban, de egy jazz szextet-re készüljön a hangszerelés. Így született a Bernstein100: The Jazz Side Story. Szőke Nikolettát és Gájer Bálintot dicséri, hogy a nehéz énekszólamok precízen szóltak. Hallható volt már ez a műsor a BJC-ben, és színpadra kerül július 7-én a Városmajori Szabadtéri Színpadon is.

Az áthangszerelés nehéz kihívása nem mindig sikerült azért egyenletesen. Az egyes hangszerek funkcióját ebben a klasszikus-jazz fúzióban nem mindig sikerült pontosan belőni, így jellemezhető Gyárfás Attila dobolása, és ezt jelezte, hogy Farkas Zsolt zongorázása néha virtuóz volt, megmutathatta, hogy mire képes, máskor csak a harmóniák felrajzolását bízta rá Barcza Horváth József, aki egyébként bőgőn közreműködött. A fúvósszekció előtt viszont le a panama kalappal! Ez volt a z újrahangszerelés legizmosabb része. Pecze Balázs trombita, Soso Lakatos Sándor szaxofon, Korb Attila harsona töményen szólt, hiszen nekik kellett a zenekarokat „pótolnia”.

Az „On the Town”, a „Candide” és a „Wet Side Story” dalait hallhattuk, a világon bárhol tartsanak meghallgatást az énekeseknek, megszólal a „Maria”, a „Somewhere” és a „Some Other Time”, vagy az „I Feel Pretty”. Mondjuk az öreg hölgy öntudatos vallomása, az „I Am Easily Assimilated” nem biztos.

A három bejátszott részlet ötletét értem, de veszélyes dolog a nagyon karizmatikus Bernstein-t megmutatni a közönségnek, mert utána nem könnyű megszólalni, és okosat mondani. Még zenélni sem. Így a legemlékezetesebb mondat is számomra az övé volt, amikor mosolyogva és bölcsen belenézett a kamerába: “I'm no longer quite sure what the question is, but I do know that the answer is Yes.” (Ami ugye annyit tesz: „Már nem tudom biztosan, mi is a kérdés, de azt tudom, hogy a válasz: IGEN.”)