JazzMa

Friss Hírek

JANIS IN JAZZ2018. május 16.
Egy amerikai az Opus-ban2018. május 13.
Ágoston Béla: Summaya2018. május 10.
Wollny, Michael: Oslo2018. május 09.
Duni, Elina: Partir2018. május 08.
XI. BODAJKI JAZZ TÁBOR2018. április 15.

Hírek

A szűz és a mindenség - A László Attila Quartet koncertje a BJC-ben

Ismeritek a helyzetet, amikor az egykor jobb napokat megélt öreg néni némi utógyújtásból kifolyólag megpróbál zsenge tiniként tündökölni, de a környezete kényszeredetten kerülni próbálja. Valahányszor a BJC-be, kedvenc klubomba léptem, mindig előbukkant ez az érzés, imádom a helyet, minden oké, de a zongora pocsékul szól. Az emberiség történetének legutóbbi száz-valahány évének tanújaként sok mindent láthatott, illetve hallhatott a színpad bal oldalán patinásodó vén Steinway. A hangja is változott, mint ahogyan mi is mutálunk, csak a zongorák evolúciójában ez a folyamat valahogy nem a zsenge ifjúkorban történik meg, hanem már a sötétedő lejtmenetkor.

Olvastam, annak idején voltak olyan koncertek, ahol a Cannonball Adderley Quintet egy mikrofonnal lépett föl és a zongoraszóló előtt Cannonball maga tartotta oda a mikrofont „középszerű” zongoristájának, Joe Zawinul-nak, hogy ha a koncert többi részében nem is, de legalább a szólóban hadd hallgassa a Wiener Schnitzelt Meister-t a pénzéért a nagyérdemű. Bizonyos szempontból lehettek ugyan szép idők a hőskorban, de a magam részéről jobban szeretem a fejlettebb korokat, jelentsen ez felvilágosodást, emberi jogokat és jobb akusztikát.

Már napok óta élesítettem magam a László Attila Quartet péntek esti koncertjére, amikor hírnök jött, miszerint a BJC megkapta a korábban megrendelt Yamaha C7 zongorát. Bóna Laci, a BJC tulajdonosa említette nemrég, hogy szándékoznak vásárolni, mert mind a hazai, de az amerikai világhírű zongoristák is egyaránt jelezték, nem ártana a hangszercsere.


18-05-11-0070.JPG


A zongora néhány napja érkezett, és mint kiderült, a 2018. május 11-i koncerten mutatkozik be a közönségnek, azaz zenész nyelven ekkor veszik el a szüzességét. Erről az aktusról mindenféle zaftos dolgot lehetne kitalálni, de koncert végén kezembe került a ma esti program, az elhangzó szerzemények címei. Nem csekély áthallással egész novelláskötetet is megírhatnánk kizárólag csak a címekből kínálkozó történetekből, tessék, a sorrend – elvégre jazz ez – variálható:

„A szűz az óceánban úszkál, a csak monogrammal aposztrofált amorózó előbb a keringőkről kábítja, majd szerenádot ad neki, aztán biztosítja, hogy ő az egyetlene, és egyben jó szerencsét kíván az aktushoz. A biztonság kedvéért még dokit is hív, aki vigasztalja szerencsétlen szüzet, és a sikeres defloráció után Waterloo-ba indulnak, ahol még egy standard-et is meghallgathatnak ráadásként.”

Fizetek annak, aki több László Attila koncerten volt nálam – és nem tagja a zenekarnak. Még nagyon régen elgondolkodtam az egyik koncert után, miért van az, hogy mindig sokfogásos lakomaként gondolok az elhangzottakra. Attila zeneszerzői világa, a gitárjátéka és a mindenkori zenekar tagjainak tehetsége, kreativitása és virtuozitása mindig többet ad egy csapásiránytól, hangulattól. Mindig, minden van a gyönyörű dallamok köré fonva: romantika, groove, ballada, latin, blues, standard, modern kori teljesség.

A mostani koncerten is így történt minden. László Attila és Lattmann Béla állandók, mint a fénysebesség, de mennyire másként szólnak ők ketten is, amikor Oláh Kálcsival és Balázs Elemérrel, illetve ha Tzumoval és Hidász Tomival játszanak. Ezúttal az utóbbi felállásban hallhattuk a zenekart.

Szomorú aktualitás jegyében Attila „G.T.” című, a legendás Gitártriónak írt számával köszönt el a négy muzsikus a magyar jazz megkerülhetetlen zenészétől és egyéniségétől, Babos Gyulától.


18-05-11-0094.JPG


Attila három gitáron is játszott ma este, az alapkő Gibson L5 mellett itt volt a Telecaster és a Medgyesi Tibor által Attilának készített egyedi mesterhangszer is. Mindhárom hangszer markánsan megkülönböztethető, és mindegyiknek megvolt a kabinetalakítása a koncert során. Attila szokás szerint nagy kedvvel játszott, óriási zenei beszélgetések voltak Bélával, Tzumoval és Tomival.


18-05-11-0110.JPG


Lattmann Béla megkerülhetetlen pontja ennek a zenei világnak. Ilyen muzikális, magabiztos, dögös, de mégis végig a háttérben maradó, bombabiztos kíséretnél nehéz elképzelni jobbat.


18-05-11-0100.JPG


Hidász Tomi friss vért hozott a zenekarba, nagyon izgalmasan, színesen muzsikál, érzékenyen reagál a folyamatokra és nagy dinamikai tartományban játszik.


18-05-11-0123.JPG


Tzumo külön világ, engem minden hangja elvarázsol, elképesztő a zenei ötlettára, úgy láttam, ő is élvezte a ma esti szeánszot. Minden stílusban sziporkázik.

Soha rosszabb zongoraavatót! Méltó körülmények közepette hol fröcsköltek, hol pedig repkedtek a harmóniák Tzumo által. Ő tényleg igazi berepülést hajtott végre a hangszeren, amikor is az alapvető tulajdonságait végigpróbálta. Ez a Yamaha másként viselkedik, mint az agg Steinway, nagyobb a hangja, eleve teltebben, fajsúlyosabban szól. Jobban előjönnek a mélyek is, de még mindig nem hasonlít az ECM lemezeken hallható zongorahanghoz edződött fülek számára megszokott éteri hangzáshoz. Kíváncsi volnék, egy újabb mikrofonrendszerrel, vagy más beállítással vajon lehetne-e még tovább javítani a megszólaláson?

A koncert végén Attila bekonferálta a bulizós számot, „Waterloo” címmel. Végül is, nem csak a Bonaparte Napoléon nevű bonviván vetődött el a kies belga kisváros környékére, hanem Wellington és Bülow is épp arrafelé kvaterkáztak, tehát valakinek biztosan buli volt a kis délelőtti svédtorna.

Hogy a koncertet – no meg a nem betervezett hangszerszentelőt - teljessé tegyék, ráadásként még egy dögös, hangulatos blues is eljátszottak, G-ben. Remélem, ilyen kezdés után a Yamahának megjött a kedve a folyamatos, nagybetűs szexuális élethez.


László Attila – gitárok

Oláh Tzumo Árpád – Yamaha C7 zongora, Novation szintetizátor

Lattmann Béla – basszusgitár

Hidász Tamás – dob


A műsor:

Consolation

Serenade

Doctor Q

In the Ocean

G.T.

Tale from the Waltz

Waterloo

Ráadás Blues


18-05-11-0003.JPG


18-05-11-0010.JPG


18-05-11-0012.JPG


18-05-11-0016.JPG


18-05-11-0017.JPG


18-05-11-0035.JPG


18-05-11-0037.JPG


18-05-11-0048.JPG


18-05-11-0085.JPG


18-05-11-0060.JPG


18-05-11-0074.JPG


A főműsor után még fölmentem a galériára, ahol Egri Jancsika zongorázott (villanyzongorán, mert az ősöreg Blüthner üzemképtelen volt), Jónás Gézu bőgőzött és Pecek Lakatos Andris dobolt. Jófajta standard-ek kergetődztek végig, a nyitószám a „No Moon at All” volt, aztán jött a többi.

Szombat este, jégesős helyi zivatar volt a környéken, és utána, éppen amikor elkezdtem volna írni ezeket a sorokat, jött a vihart követő, szokásos áramszünet. Elgondolkodtam, Robi várja a beszámolót, de az életünket átfonó, hülye modern elektronika kiesésével partra vetett halként vergődök csak. Lehet, hogy nekem is inkább egy Yamaha C7-est kellett volna vásárolnom? Az akusztikusan is működik, ráadásul még gyönyörűen is szól, a számítógépem billentyűzete meg nem és nem.


Vissza a hírekhez