JazzMa

Friss Hírek

Scofield, John: Combo 662018. október 14.
SZAKCSI Jr. 502018. október 09.
IN MEMORIAM SZABÓ LACI2018. október 08.
Szabó Laci emlékére2018. október 07.
JAZZ BLUES FUSION2018. október 07.
Játék – 2018 október2018. október 07.
Egy elszánt tanító2018. október 06.
#INTERMEZZO#2018. október 04.
Vörös Niki koncert2018. október 02.
Loueke, Lionel: The Journey2018. október 02.
Springs, Kandace: Indigo2018. október 01.
A JUNIOROK ESTJE2018. szeptember 30.
JAZZ GÁLA AZ ARANYTÍZBEN2018. szeptember 26.
MAKOVICS JAZZ HÍRNÖKEI2018. szeptember 24.
A HIT DIADALA2018. szeptember 23.
BUDAPEST 19562018. június 22.

Hírek

"Személyes ügy" - Exkluzív interjú a 70 éves Szőke Szabolccsal - 3/2. rész

"Gadulka Man" - írták Róla a külföldi sajtóban. A különleges hangszer(ek) mestere 2018. május 8-án töltötte be a hetvenedik életévét. Ezen nevezetes alkalomból találkoztunk egy zuglói kisvendéglőben. (A beszélgetés második része következik.)

image1.jpg


NS: Ahogy megszólal a gadulka, már eleve olyan a hangja, hogy ledöbben az ember...

SzSz: Igen, de a jazz-ben a tipikus szólóhangszerek a szaxofon és a trombita. Ez a két fúvós végigkíséri a műfaj történetét. Ha az alt-, a tenor-, vagy a szopránszaxofon hangját meghallom, akkor nagyjából be tudom azonosítani, hogy ki az, aki megszólaltatja.


NS: Az igazán jókat...

SzSz: Sokan vannak, akik megpróbálnak ÚGY játszani, mint például Charlie Parker, vagy Miles Davis. Van az embernek a melódiával kapcsolatban felfogása; aztán, hogy hogyan reagál a másikra, hogyan variál egy témát, az személyes ügy. És mivel improvizációk garmadával találkozik, olyan helyzetbe hozza a zene, hogy nagyon gyorsan kell "válaszolni". Hogy milyen hangon szólal meg, kikényszerít az igazán tehetséges muzsikusokból egy saját hangot, ami aztán felismerhető. Ezt én személyesnek nevezném, ami csak rá jellemző. Ennek a műfajnak ez az alapvető motívuma. Nem az számít, hogy melyik stílus - cool, bebop, vagy bármelyik -, hanem AZ a hang. Ez nekem mindig fontos volt.

Visszatérve az első zenekarra, a Kolindára, a pályám indulására: népzenét dolgoztunk fel és saját számokat játszottunk. Ott is szerepet kapott egyfajta kulturális közegen belüli improvizáció, és az együttes tagjainak gondolkodásában megvolt ez a fajta irányultság. Ennek ellenére én nem tartom magam jazz zenésznek.


NS: Az általam fel sem tett (csak tervezett) kérdésekre is válaszoltál!

Más. A zenehallgatással kapcsolatos szokásaidról érdeklődnék: vannak-e nagy kedvenceid? Rendszeresen szól otthon "valami"? Háttérnek, vagy leülsz?

SzSz: A legfrissebb: éppen most főztem, és közben Chet Baker-t hallgattam, az utolsó korszakából két felvételt.


image2.JPG


Nem is tudtam, hogy például Archie Shepp-pel is fellépett, aztán Stan Getz-cel és Charlie Haden-nel. Ma például ez illett a hangulatomhoz.

Nemrég klasszikus zenei koncerten voltam a MüPában, ahol Bartók "Kontrasztok" című darabját (is) játszották: klarinét, zongora, hegedű. De rögtön a Benny Goodman féle változat jutott eszembe, mert neki és Szigeti Józsefnek írta ezt a művet. Nekem ez utóbbi, a régi, recsegő Columbia-felvétel jobban tetszik, mert jobban visszaadja az eredeti "ízeket".


image3.JPG


De vannak időszakaim, amikor például "ráállok" Dave Holland-re.


image4.JPG


NS: A szólótól a big band-ig?

SzSz: Igen, és a koncertfelvételei között sok "megrázó" élményem van.

A másik: a Kolinda korszakban, Párizsban a Don Cherry-Ed Blackwell Duo.


image5.JPG


NS: Trombita, pontosabban zsebtrombita és dob...

SzSz: Ott nagyon kevesen voltunk. De nem ezen múlik, hogy a zenészek hogyan játszanak, hanem, hogy a közönség miként reagál! És ők nem foglakoztak a nézők számával. Olyan intenzitással "nyomták le" azt a másfél órát, hogy az megdöbbentő!


NS: Két zseniális muzsikus! De az igazán free felé hajló zene. Azt is szereted?

SzSz: Igen! Volt egy időszak - húsz éves korom környékén -, amikor a jazz-nek pont a nagyon "elborult" vonulatát kerestem. Például az Art Ensemble of Chicago-t. Őket Párizsban, élőben, akusztikusan "láttam" egy klubban. Fantasztikus volt!


image6.JPG


Az együttes koncepciója: "régit a jövőnek" ("Ancient to the Future")! Visszatértek olyan ősi elemekhez - a saját kultúrájukon belül -, amit a jövőnek kell megmenteni. A koncerten egy szünet nélküli zenefolyam hangzott el, amelyben hihetetlenül sok hangszert és -színt használtak. A közönség körbeülte a színpadot, a zenészek meg egymással szemben, a nézőknek háttal álltak fel. Csak a legeslegvégén fordultak meg, amikor a ráadásban egy Duke Ellington swing-et "tettek oda", teljesen jól! Ők egészen perfekcionális módon művelik a free zenét. Vannak olyan muzsikusok, akik nincsenek "azon" a hangszeres magaslaton, és mégis csinálják. Azt nem szeretem...


NS: Meghallod a különbséget?

SzSz: Igen, sokat kell hallgatni. Volt egy idő, amikor Coltrane "radikális" zenéivel foglalkoztam.


image7.JPG


NS: "Om", "Ascension"...

SzSz: Ezekkel. Vagy Cecil Taylor-ral - zongorán.


NS: Nemrég halt meg...

SzSz: Annyira régóta követem a jazzt, hogy mikor itt járt Budapesten Thelonious Monk, Dizzy Gillespie, Charlie Mingus - őket is láttam. A jazzrajongásom egészen a kamaszkoromig nyúlik vissza, és végigkíséri az egész életemet. Az utóbbi időben a koncertélményeimből hármat emelnék ki: Jason Moran szólózongora hangversenye a Zeneakadémián, aztán ugyanott Charles Lloyd-dal játszott duóban. A harmadik a Vijay Iyer Trio - ugyanott. Ez utóbbi az izgalmas ritmikai variációival nyűgözött le. Szalai Péter kollégámmal hallgattuk együtt - ez a koncert rengeteg ötletet szabadított fel benne. Ja, és még korábban a Brad Mehldau Trio.

Legutóbb pedig Fekete-Kovács Kornél Modern Art Orchestra-jának Bartók - "Parasztdalok" feldolgozásain voltam. Büszke is vagyok rá, hogy sok olyan zenész játszott a színpadon, akikkel én is számtalanszor felléptem. Olyan szólisták voltak, mint Dave Liebman, Dresch Misi és Lukács Miklós. Nagyon örülök, ha magyar muzsikusok eljutnak erre a szintre, nagyon kevésen múlik sokszor, részben szerencse kérdése, hogy valaki világhírű legyen.


NS: Akik itthon maradtak - közülük talán csak Pegének sikerült...

SzSz: Nem tudom...


NS: Szabó Gábor, Zoller Attila világsztár lett...

SzSz: Akik kimentek Amerikába. De például nemrég itthon járt Gadó Gábor egy fantasztikus belga trombitással...


NS: Laurent Blondiau.

SzSz: Igen. Kétszer is meghallgattam őket: a Lumenben és az Opusban.

Amikor Gadó még itthon volt - mindenki tudta, hogy jó gitáros. Juhász Gáborral duókoncerteken játszottak együtt - Ornette Coleman számokat is -, meglepő volt. Gadó kiment Franciaországba és ott lett igazán elismert.


image8.JPG


NS: Még több a zenész - mégis könnyebb?

SzSz: Nem tudom... Vannak olyan muzsikusok, a dobos Németh Feri New Yorkban; aztán Németországban ketten is: Snétberger és Lakatos Tóni, akiknek sikerült.


image9.jpg


(Folytatás egy hét múlva.)


Vissza a hírekhez