20 éve történt; riport az 1998-as Füsti Balogh Gábor Jazz Zongora Tehetségkutató Verseny döntőseivel – Robi Botos
1998. június 5-én volt a Füsti Balogh Gábor Jazz Zongora Tehetségkutató Verseny döntője a Márványteremben. Ezzel kapcsolatban mind a hét döntőbe jutott versenyzőnek az alábbi kérdéseket teszem fel:
1) Pont 20 éve történt... Emlékszel még valamire? Izgultál?
Igen, emlékszem. Addigra már sokat játszottam különböző helyzetekben, úgyhogy annyira nem izgultam, de egy verseny mindig stresszel jár...ezért sem vagyok oda a versenyekért.
2) A zsűriben olyan nagy nevek ültek, mint Szakcsi Lakatos Béla, Vukán György, Oláh Kálmán, Borbély Mihály, Csányi Attila. Kb. 1 méterre ültek Tőled. Nem frusztrált ez?
De igen, soha nem volt igazán könnyű ezek előtt az emberek előtt játszanom.
3) Miket játszottál a döntőben és ki működött közre? I mean, ki volt a bőgős és a dobos?
Úgy emlékszem játszottam a Lakatos Pecek Gézával és Barcza Horváth Józseffel, aztán a döntőben Hárs Viktorral és Balázs Elemérrel.
4) Miután lejátszottad a két számot, mit éreztél, hogyan sikerült?
Megmondom őszintén, a kezdet óta úgy éreztem, hogy túl jól nem sikerülhet ez a verseny számomra, de persze az akkori körülmények között megpróbáltam a lehető legjobban játszani.
5) Miután kihirdették az eredményt, mit éreztél?
Egyrészt csalódást amiatt, hogy csak az első pár helyezett tud igazi hasznot látni a versenyből, de ugyanakkor örömöt a barátaim felé amiatt, hogy a mi generációkban már vannak ilyen lehetőségek legalább valamennyiünknek.
6) Volt a helyezésednek valami jutalma?
Pár darab CD-t nyertem. Ez természetesen érdekes érzés volt a fődíjakhoz képest, de elhatároztam, hogy hangról hangra megtanulom őket, hogy tanuljak és fejlődjek. Amúgy Sonny Rollins, Bud Powell, Monk CD-k voltak. :)
Ha jól emlékszem, volt egy fellépésem is a verseny után az őszi fesztiválon.
7) Így 20 év távlatából mit gondolsz, volt ez a verseny valamilyen hatással a későbbi pályafutásodra?
Mivel nagyon hamarosan a verseny után Kanadába költöztem, itt újra kezdtem mindent, és itt ez nem igazán számított, de viszont ahogy a verseny alakult számomra, az segítette a döntésemet abban, hogy egy új helyen próbáljak szerencsét. Ami mindig nagyon jó ilyen versenyeken, hallgatni a többi zongoristát. Ez mindig érdekes és inspiráló. Végülis a versenyen kívül is sokat játszottam, barátkoztam a többiekkel, ami sokat jelentett a jövőre nézve, és szerintem abban az időben mindenki a zenébe volt szerelmes, és nem is gondolkodtunk az üzleti vagy politikai részén...túl fiatalok voltunk ehhez. :)
Azt szeretném kiemelni, hogy a te támogatásod nagy szerepet játszott abban, hogy a versenyre egyáltalán bejutottam.
8) Az idén augusztusban a Debreceni Jazz Napokon ünnepeljük a 20. évfordulót. Remélem, el tudsz jönni...
Én is remélem, hogy hamarosan láthatlak újra otthon. Mindig hálás vagyok a támogatásodért!
