JazzMa

Friss Hírek

PARÁDÉS VISSZATÉRÉS2018. szeptember 17.
KÁOSZT IGÉRT, BÉKÉT HOZOTT2018. szeptember 14.
GITÁRFENOMÉN A BJC-BEN2018. szeptember 13.
Jazz az árkádok alatt2018. szeptember 10.
Neumann Balázs: Faith2018. szeptember 10.
Bende Zsolt: Cycle of Change2018. szeptember 05.
SZÜLETÉSNAPI JAZZÜNNEP 2018. szeptember 04.
BALÁZS JÓZSI 402018. augusztus 28.
A CSÜTÖRTÖKI HÁZIGAZDA2018. augusztus 25.
BUDAPEST 19562018. június 22.

Hírek

Ellátmány ínyenceknek – A Bágyi Balázs New Quartet & Pocsai Kriszta koncertje a BJC-ben

A szombat esti láz, akarom mondani, koncert a „Tribute to Ella” – Tisztelgés Ellának címet kapta. Vigyázni kell, ezek a tribute-izék tudnak veszélyesek lenni. A művészetben mindig benne van az orosz rulett Colt stukkerre írt változata is, sikerül-e méltón felidézni valamelyik régi hősünket? Időnként még összejön a mutatvány, és ilyenkor hozzátesznek valamit a jelenből is, de ez a ritkább eset. Ha meg esetleg nem jön össze, akkor (tri)buta módon zajongtunk egy jót, a közönség pedig elgondolkodik, hogy ugyan visszakérhetné a belépőt, de akkor lekési az utolsó járatot Kelenföld-külsőre, ezért inkább csendben, ámde szapora léptekkel elhúz a megálló felé az esőben, még egy modern kori illékony momentumra, egy szelfire sem áll meg senkinek.

Ella Fitzgerald azon kevés nagy művész közé tartozik, akik valóban megkerülhetetlenek, történjék bármi. Pedig csak slágereket énekelt hatvan éven át, de hogy? Énekesnők ezrei még a hülye élettárs-pótló mobiltelefonjukat is odaadnák, ha csak elkaphatnának egy morzsányit a tehetségéből és az ihletéből. Az aranykönyvben lévő dalok nagy része a nagybetűs Szerelemről szólt. Ella néni köpülte-lúgozta, csűrte-csavarta a fogalmat, volt ott romantika, bulizás, laza erkölcsű élvezetek az élet és az utca napos oldaláról, de persze, felbukkantak trógerek, sőt, meg még Miss Jones felől is érdeklődött valaki. Megvolt minden, ami a nagybetűs élethez és a nehézsúlyú slágergyárosok látóköréhez tartozik, teljes az életmű. 

A mai napig koncertek tömkelegén hangzanak el ezek az Ella által ismertté vált örökzöldek, az énekesnők tananyaga, teljesen rendben van. De egy címzett esten én nagyobb elvárással ültem be a nagyjából teltházas nézőtérre, egy csapat francia hölgy közé. Skóciában egyfolytában azt stíröltem volna, mikor bukkan fel a vízből a Nessie, itt Budapesten a valaha élt egyik legnagyobb énekesnő szellemét vártam kikandikálni kíváncsian a pódium irányából.

Rögtön az első dal elején sejthető volt, hogy itt ma este zenéről beszélünk, kérem.
Persze hogy más volt, mint ha megnézünk egy archív fekete-fehér filmfelvételt a YouTube-on, de minden megvolt az emlékezetes koncerthez.

A zenekar olyan belső tűzzel, lobogva játszott, hogy nem dobták volna ki őket az „52nd Street” környéki félvilági klubok szőrös szívű tulajdonosai sem. Nagy, húzós szving ment végig, a ritmusszekció nagyon ott volt a szeren, akármerre néztem, járt a lába mindenkinek a nézőtéren is, még a koncert előtt hanyatt esett francia madám is hősiesen hozta a kettő-négyet az ajándék Camembert helyett.
Végig kihallatszott, korszerű kifejezéssel „lejött a pódiumról” az életöröm, a vidámság és a komolyabb balladákban a gyönyörű, mély, tiszta érzelmek.

Pocsai Krisztában az – is – tetszik, hogy patikamérleget hazavágó arányérzékkel tudja a kötelező tradíciókat és a saját világát ötvözni, a zenekar meg, mint az olajozott istennyila, ment vele, utána mindenhová.

Szeretem, amikor az énekesnő mellett valamelyik fúvós hangszer is hozzászól a történethez. Soso olyan gyönyörűen tette ezt minden dalban, amelyet tényleg ritkán, ihletett pillanatokban lehet csak hallani, és akkor még nem beszéltem a nagy ívű szaxofonszólókról.

A szerelem végig ott leskelődött az est folyamán az elhangzó dalokban, az előadásban, mindenütt jelen volt. Néha nézett csak, aztán egyszerre éreztem, hogy megsimogat vagy suttog valami bizsergetőt a fülembe, jó volt.

Oláh Dezső vidáman, a legjobb értelemben vett csengő-bongó, fülbemászó, malacfarkként tekeredő dallamokkal varázsolt. A „The Nearness of You” előtt Dezső figyelmeztetően kiszólt a közönségnek, hogy most olyat játszik, hogy aki hallja, azonnal szerelmes lesz ám!
Erre mi történik? Amint elkezdődött a zongora intro, én a harmadik akkordnál már olyan szerelmes voltam, hogy ki sem láttam a fejemből. Hogy kibe, azt speciel nem tudom, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ilyen koncertekre kell járni, és akkor helyreáll, vagy ami még jobb: kitör a világbéke.

 Az első rész műsora:

Isn’t This a Lovely Day
'S Wonderful
Can’t We Be Friends
April in Paris
Easy to Love

A második rész pedig:

Fascinating Rhythm
Our Love is Here to Stay
The Nearness of You

A ráadás:

How High the Moon


 Bágyi Balázs New Quartet:

Gyakori vendégként Pocsai Kriszta - ének
Soso Lakatos Sándor – tenorszaxofon
Oláh Dezső – zongora
Oláh Péter - bőgő
Bágyi Balázs – dobok

18-06-02-0022m.jpg

18-06-02-0024m.jpg

18-06-02-0058m.jpg

18-06-02-0067m.jpg

18-06-02-0068m.jpg

18-06-02-0079m.jpg


Vissza a hírekhez