JazzMa

Friss Hírek

RUSZTIKUS SZOMBAT2018. augusztus 13.
Végezetül2018. augusztus 06.
Debrecen – Coda2018. augusztus 06.
Szombat esti bebop2018. augusztus 06.
Szombaton is bor és jazz2018. augusztus 05.
Mindenki másképp csinálja2018. augusztus 04.
DEBRECEN FELÉ, FÉLÚTON 2018. augusztus 04.
Viharos kezdés2018. augusztus 03.
Első nap, utolsó koncert2018. augusztus 03.
BEVÁLTOTT NYEREMÉNY2018. augusztus 03.
Nexus LineUp: Fragments2018. augusztus 03.
EGRI A NÉGYZETEN2018. augusztus 01.
QUINCY JONES 852018. július 23.
BUDAPEST 19562018. június 22.

Hírek

Richard Bona Fertőrákoson – június 15.

Mi a hasonlóság a magyar labdarúgó válogatott és Richard Bona zenekara között? Ez a kérdés jutott eszembe, mikor a pénteki koncert után hazafelé indultam. A válasz egyszerű…

Elöljáróban annyit, hogy szeretem Bona zenéjét (zene-bona…bocsánat…), írhatnám, hogy zseni, csodálatos hangja van, hatalmas hangszer tudása, és egy rendkívül szerethető figura. Ezt mind tudjuk már régóta. Ám szerintem ezt a tudást nem arra használja, amire hivatott lenne…

Utoljára 2009-ben, Debrecenben jártam a koncertjén, azóta eltelt 9 év, úgy gondoltam itt az ideje újra próbálkozni. Fertőrákosra a Mandekan Cubano zenekarral érkezett, a koncert anyaga jelentős részben a 2016-ban megjelent „Heritage” című CD zenei tartalma volt. A turnén szereplő zenekari tagok többségében megegyeznek a lemezen szereplőkkel, ez meglehetősen ritka egy ilyen nagy létszámú csapatnál. Rendkívül profi, magabiztos zenészek, tökéletes hangszertudással. Kubából, Mexikóból, Venezuelából, Brazíliából, Spanyolországból verbuválódott a fellépő gárda, minden adott volt a latinos hangulathoz. Így a koncert után Osmany Paredes zongoristát tudom kiemelni, aki remek szólóival sokat hozzáadott a produkcióhoz. Aki a lemezt és az utóbbi idők koncertjeit ismerte, az nem csalódott, nagyon jó hangulatú, „tüzes” dallamokat, vérpezsdítő előadást hallhatott-láthatott. Nekem Bona az a zenész marad, aki Pat Metheny 18 évvel ezelőtti budapesti koncertjén elvarázsolt bennünket a hangjával, ütőhangszereivel és basszusgitár játékával. Én ilyen konzervatív vagyok, nem csoda, hogy csalódtam…

A körítés. Az egyébként vicces konferálás alatt megtudhattuk, hogy Richard elégedett Trump elnök észak-koreai látogatásával, hiszen ez a „világbéke” első lépése. Annak idején, Debrecenben a H1N1 oltás ellen érvelt, mondván, hogy ez a gyógyszer-lobby üzlete. Reménykedtem, hogy a helyi politikai helyzetről nem fogok hallani… ebben legalább nem csalódtam. Most még kaptunk némi információt a NASA feleslegesnek vélt idegenek (aliens) utáni nyomozásáról is. Ennyi próza után jött a már több mint 10 éve megszokott Hungarian Voodoo Magic Machine, ami magyarra fordítva egy looper, erre a helyszínen több sávban ráénekelt, és az így kialakult kórus-kíséret mellett „ének-improvizált”. Nem mellesleg zeneileg az est csúcspontja volt. Meggyőződhettünk, hogy tényleg varázslatos hangja van Bona-nak. Magyaros betét is elhangzott, a „Kis kece lányom…” néhány sorát a közönséggel is elénekeltette. A koncert végén aztán zúgott a vastaps.

És hogy feleljek az elején feltett kérdésre, a hasonlóság az, hogy mindkét esetben megtelnek a lelátók, a nézők folyamatosan reménykednek, hogy talán most jobb lesz… mindenesetre én többet vártam, aki viszont egy könnyed, latinos koncertre készült, az nem csalódott. Én sem adom fel, biztos, hogy fogok olyan Bona koncertet látni egyszer, aminek jóval több köze lesz a jazz-hez, amivel Joe Zawinul (Bona egykori mentora) is elégedett lenne…

img-20180617-0001.jpg

img-20180617-0002.jpg


Vissza a hírekhez