SZAKCSI 75!
A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész és zeneszerző, érdemes művész, Szakcsi Lakatos Béla 1943. július 8-án született, vasárnap tölti be 75. életévét. Öt évvel ezelőtt, máig emlékezetes 70. születésnapi koncertjét a Budapest Jazz Clubban tartotta, a hét elején a 75. születésnapját is itt ünnepelte. Kedden az újjá alakult, továbbra is legendás Rákfogóval és két meghívott muzsikus vendéggel, Pocsai Krisztával és Dés Lászlóval adott fergeteges koncertet.
Bevallom, kicsit meg is lepődtem a „minden jegy elkelt” tábla láttán, mivel aznapra a Művészetek Palotájába Chick Corea koncert volt hirdetve, zajlott a foci VB kieséses szakasza, no és a jegyárak is kissé drágábbak voltak az itt megszokottnál, de ilyen klasszisú fellépőknél ez érthető is. Azonban talán leginkább Szakcsi Lakatos Bélának köszönhetően, a jazz már nem tekinthető szűk rétegzenének hazánkban sem, így a teltházas MÜPA mellett is maradt annyi jazzrajongó, hogy a BJC nézőterét teljesen megtöltse. A jazz magyarországi hódításában hatalmas szerepe volt az ünnepeltnek, és természetesen van is, a mai napig. Generációk sorát térítette meg a jazznek, vezette be ennek a csodálatos zenének rejtelmeibe. Neve fogalommá vált, mind a nagyközönség, mind a szakma tisztelettel és szeretettel beszél róla. Mindezek figyelembevételével, az erős másfele csábító erők ellenére, nem is volt olyan meglepő a dugig teltház, nagyon sokan érezték úgy, hogy ez egy kihagyhatatlan koncert lesz.
Az első részben az újjászületett Rákfogó lépett színpadra. Szakcsi bemutatta a zenekart, trombitán és szárnykürtön játszó Fekete-Kovács Kornélt, a bőgős Orbán Györgyöt, a gitáros Fenyvesi Mártont, és itt megakadt a bemutatás. Babos Gyulára emlékezett, emlékeztünk. Marci, ahogy a fiatalabb gitáros generációból legtöbben, Babos tanítvány volt. A legendás zenekarból Orszáczky tíz éve, Babos ez év áprilisában hunyt el, és mivel Ráduly nyugdíjazta saját magát, letette hangszerét, az alapítók közül ketten maradtak. Szerencsére a másik alapító, Kőszegi Imre ott ült a dobok mögött, és a meghitt pillanatok után hatalmas tapsot kapott. Elkezdődött a koncert, indult a Rákfogó varázs. Fekete-Kovács Kornél, Kőszegi Imre és természetesen Szakcsi Lakatos Béla szerzeményei forró hangulatot hoztak.
Az első részből kimaradtak olyan emblematikus feldolgozások, mint a hetvenes években is játszott Weather Report szám, a Joe Zawinul szerezte „Boogie Woogie Waltz”, valamint az újjá élesztett Rákfogó által repertoárba került John Coltrane csodálatos kompozíciója, a „Love Supreme”, és a csodagyerek, Jacob Collier „Hideaway” című száma. Mint kiderült, ezeket a vendégeknek tartogatták. Közülük elsőként Dés László lépett színpadra, az ő szopránszaxofonján új ízzel szólaltak meg az eredetileg Shorter fújta dallamok a nagyon várt Zawinul számban. Dés Lászlót sajnos az utóbbi években ritkán láthattuk klubkoncerten játszani, leginkább zeneszerzőként tevékenykedik, több musical és egyéb színházi és filmes produkciók ragyogják be nagy utazásait. Hiányzik a jazz mindennapjaiból, remélhetőleg ez az ünnepi nagy visszatérés sarkalja őt a gyakoribb koncertfellépésekre. A szám befejeztével a mikrofont is magához ragadta, felidézve emlékeket a múltból, kedves humorral elmesélve pár történetet, a csattanóban bensőséges mondatokkal köszöntötte fel Szakcsit.
A „Love Supreme” feldolgozása ezúttal Pocsai Kriszta felemelő énekével igazi katarzist hozott, Coltrane imája ebben a változatban is eljutott az Úrhoz. Általa a tini sláger „Hideway” kedves dallamai is felnőttes, mély érzelmekkel töltődtek. A két vendég sok új színnel gazdagította a Rákfogó amúgy is csak felsőfokú jelzőkkel illethető zenéjét. Szakcsi Lakatos Béla az egész koncert alatt szárnyalt, zenekarvezetőként pedig zseniálisan állította össze a két rész tartalmát. Fekete-Kovács Kornél trombitája és szárnykürtje mellett a számítógépéből is szenzációs dallamokat varázsolt, Fenyvesi Mártont a Várkert Bazárban történt debütálása után itt is szívébe zárta a közönség. Mindenkit meggyőzött az alapítók választásának helyességéről, helye van ebben az illusztris társaságban. Orbán György is kitűnő választásnak bizonyult, bár az újjáalakulás előtt páran gyanakodtak, jó lesz-e az eredeti Rákfogó elektronikus világában a basszusgitár hangzását bőgőre cserélni. Szakcsival és Kőszegivel persze sosem volt érdemes zenei kérdésekben vitatkozni, az idő, és a megújult Rákfogó koncertjei az alapítóatyákat igazolta. Orbán György bőgőjével ebben a túlnyomó többségében fúziós zenében is az együttes motorja tudott lenni, és szólóival emlékezetes pillanatokat hozott. Kőszegi Imre a tőle megszokott virtuozitással dobolt, emellett közismert humorát is többször megcsillantotta. A ráadás sem maradt el, igazi örömünneppé vált a születésnapi koncert.
Születésnapokon az ünnepelt kap ajándékokat. Most az ünnepelttől kaptunk ajándékot. A koncert közönsége sugárzó szeretetével, zúgó tapsviharral fejezte ki háláját. Én beszámolóm végén csak egy köszönömöt tudok meghatottan kipréselni magamból, és mélyen fejet hajtani. Isten éltessen Szakcsi Lakatos Béla!
