52. Montreux Jazz Festival - Nekem a 2. nap - GREGORY PORTER
A 46 éves amerikai énekes nevét honlapunk keresőjébe írva 127 (!) találatot kapunk (köztük Hevesi Lia részletes és nagyszerű lemezkritikáit, valamint Goór Gábor nemkülönben kiváló 2017-es koncertbeszámolóját). 2018. július 10-én este 10 órától olyan élményben volt részem, amely csak ritkán adatott meg eddig.
Miről is van szó? Nem emlékszem pontosan, de az biztos, hogy több, mint 30 éve voltam először jazz koncerten. Talán inkább 40... A látottak-hallottak számát sem merném megtippelni. Egy ideig számon tartottam a legjobbakat - ma már nem. De mindegy is lenne, mert Gregory Porter átírná a listát...
A bevezetőben említett értekezéseket olvasva és GP-rel személyesen még nem találkozva kicsit kételkedtem. Ennyire jó lenne? Hát - igen!
Illetve nem - mert még jobb, ha lehet! Ismételni nem szeretnék, sok újat meg nem tudok mondani, inkább csak az érzéseimet írom le. (A számok címeit és a zenészek /ismételt/ bemutatását is mellőzném.)
A totál teltházas Montreux Jazz Club színpadára lépő muzsikusok ritkán hallható minőséget képviseltek - folyamatosan, másfél órán keresztül. GP hangja, elképesztően tiszta kiejtése, változatos műsora (az előző lemezek anyaga, egy-két "slágerrel" összefűzve) igazán példa értékű. Utoljára talán Al Jarreau hatott így rám, de GP természetesen senkihez sem hasonlítható. Nem pózolt, nem kereste az olcsó "trükköket" - mert nincs rá szüksége. Szívből, őszintén, lelkének minden rezdülését átadva énekelt: szöveggel vagy szöveg nélkül, néha dúdolva. Számomra Ő az igazi JAZZ ÉNEKES, csupa nagybetűvel!
A kísérő zenésztársakat is csak dicsérni tudom (állandó partnerek már évek óta) - egyszerűen hiba nélkül játszottak. Dübörgő standing ovation, egyetlen ráadás. Maradandó élménnyel lettem gazdagabb. Remélem, nem csak én...
