Pár nap Prágában - második rész: Chick Corea Akoustik Band és a Prágai Szimfonikusok, Smetana Terem (2018. július 11.)
Az újra aktív Chick Corea Akoustik Band budapesti koncertjéről számos tudósítás jelent meg a JazzMa-ban; csak a mai prágai szetlistát írom le: egy órába belefért a „Morning Sprite” (még az eredeti '89-es GRP lemezről), „Japanese Waltz” (Chick új kompozíciója, világpremier!), „That Old Feeling”, „In a Sentimental Mood” (Chick újraharmonizált verziója), és „Lifeline” (az Avishai Cohen/Jeff Ballard banda programjából). Vagyis: Chick egyáltalán nem ragaszkodik az eredeti Akoustik Band repertoárjához, gyakorlatilag azt játszanak, ami éppen eszükbe jut, saját maguk és a közönség szórakoztatására. A trió természetesen fantasztikusan játszott (Corea, Patitucci és Weckl máshogy nem is tud, még ha akarna sem), de a zene rettenetesen visszhangzott: jól hallható volt, hogy ezt a Smetana termet nem jazztrióra találták ki.
Hanem szimfonikus zenére, ami a szünet után, a koncert második részében következett. Egy rövid Rodrigo Concerto-részlettel indult a dolog (Chick és a prágai szimfonikusok, John Patitucci és Dave Weckl nélkül), aztán pedig jött egy "teljes elszállás", „Spain” ürügyén. Egy majdnem egyórás, részben nagyzenekari, részben triózenekari "utazás" (varázslat) történt. Majd a kb. félórás ráadásban tovább folytatódott a Spain-móka, még jobban megbolondítva a motívumot, és váltogatva nagyzenekart, triót, fúvósszólókat, zongora-dob párbeszélgetést és mindent, ami belefér.
Csodálatos látni, hogy Chick 77 évesen is nagyon jól érzi magát a bőrében, és fantasztikus, hogy mi mindent ki lehet hozni a „Spain”-ből: csupán egy géniusz (név szerint: Armando Anthony 'Chick" Corea), egy kalandvágyó karmester (Steven Mercurio mester, szintén remek formában), egy top jazz-trió, néhány fúvós-szólista (persze, nem árt, ha az egyikük a briliáns angol szaxofonos, Tim Garland!) és egy kiváló szimfonikus zenekar kell hozzá. Ja, meg jó sok négyzetméter kotta. (Egyébként a cseh tévé felvette az egész programot, és emiatt a közönség végig meg volt világítva, ami egy kicsit fura volt, de megszoktuk a végére.)