„HIRHEDETT ZENÉSZE A VILÁGNAK”
TOMMY VIG 80

Liszt Ferencet nevezte így Vörösmarty Mihály, és az ugyancsak világjárta muzsikusunkra is találó ez a kitétel. Nem sok ilyen regényes életpálya jutott osztályrészéül a Duna-Tisza közéről elindult zenészek közül bárkinek is. Ráadásul ez a nyolc évtized csaknem mindvégig zenével telt el, hiszen már csodagyerekként is „színpadképes” volt. Tizennyolc évesen került Amerikába, ahol pontosan félévszázadot töltött. Azon kevés – egyik kezünkön megszámolható – magyar jazzmuzsikus közé tartozik, akiknek sikerült világhírnévre szert tenni az Újvilágban. Tizenkét év óta pedig ismét itthon él és dolgozik. Nyolcvanadik születésnapján szeretettel köszöntjük Vig Tommy-t!

Zenész családban született, apja Vígh György – ismert zenész és dalszerző volt. Tommy közvetlenül a háború után, már hétévesen dobpárbajokat vívott Beamter Bubival. A felejteni vágyó fővárosi közönség boldogan tapsolt a gyereknek, aki a Zeneakadémia, a Városi Színház (a mai Erkel) és a Nagycirkusz mellett a rádió egyenes adásaiban is állandó attrakció volt. Játszott édesapja együttesében, fellépett a Chappy zenekarral és Bécsben a Hot Club Viennával is. A sötét 50-es években – zenei tanulmányai mellett – részben titokban, minden jelentős hazai jazzmuzsikussal játszott. A zenei gimnáziumban 1956 nyarán érettségizett, és az őszi vihar őt is messzire sodorta hazájától. A 18 éves ifjú igen hamar beilleszkedett az új környezetbe, hiszen az 50-es évek Amerikája paradicsomi állapotokat jelentett a háború és kommunizmus által meggyötört kelet-európaiak számára. Az igen rangos New York-i Juilliard School of Music hallgatója lett, ahol zeneelméletet és ütőhangszereket tanult. Minden spórolt pénzét az akkori idők legjobb vibrafonja, egy Deagan hangszer megvételére fordította. A cég szívesen támogatta őt, még a Down Beat hirdetésein is szerepelt, olyan neves vibrafonművészek társaságában, mint Milt Jackson, aki ugyancsak ezt a márkát használta.  Hamarosan olyan ikonikus figurákkal játszhatott, mint Bill Evans vagy Duke Jordan. Bekerült Martin Denny zenekarába, akikkel Hawaiin és Las Vegasban játszott, majd Juan Garcia Esquivel zenekarának ünnepelt sztárja lett. Las Vegasban telepedett le, és itt mutatta be big bandjének élén tenorszaxofonra és zenekarra írott versenyművét, amelyben Charlie McLean volt a szólista. A leghíresebb hotelekben szerepelt, gyakran a neves modern trombitás, Don Ellis társaságában. Nagyformátumú, négy tételből álló zenekari művet írt Stan Kenton zenekara, a Los Angeles Neophonic Orchestra számára, amelyet 1966 áprilisában mutattak be, majd 1968-ban ő maga is a zenekar vendégszólistája lett. A szakma elismerése sem maradt el: 1967-ben első lett a vibrafonosok között a Down Beat magazin kritikusainak évi szavazásán a Nagyobb Elismerést Érdemlő Művészek kategóriájában. Itt ismerte meg későbbi feleségét is, aki a híres dél-koreai vokáltrió, a Kim Sisters tagja volt. Mia mind a napig társa és támasza, Roger fiuk Los Angelesben él.

Tommy a legjobbkor, 1969-ben költözött Los Angeles-be, ahol főleg a stúdiómunkákra koncentrált. Akkor még teljes kapacitással dolgoztak a filmgyárak és a tv-stúdiók. Közreműködött vagy másfélezer felvételen és saját bevallása szerint is nem kis része volt a kitűnő hazai képzésnek abban, hogy minden zenei feladattal sikeresen birkózott meg.  A legnagyobb zeneszerzőkkel és sztárokkal dolgozhatott együtt Frank Sinatrától Rod Stewartig, de folytatta zeneszerzői tevékenységét is. Mint hangszeres, olyan nagynevű zenészek együtteseiben dobolt vagy vibrafonozott, mint Red Rodney, Terry Gibbs, Joe Pass vagy Art Pepper, de partnerei között volt Benny Carter, Victor Feldman, Shelly Manne és Roger Kellaway is. Másfél évtizeden át szerepelt Henry Mancini sztárzenekarában, az amerikai feketék történetét feltáró Gyökerek (Roots) című tv-sorozat kísérőzenéjének felvételeinél pedig Quincy Jones big bandjével dolgozott. Több százra rúg azon elsőrangú zenészek száma, akikkel munkakapcsolatba került Amerikában. A 60-as évek közepétől minden évben nagyszabású koncerteket adott a Las Vegas-i Caesar’s Palace-ban. Számos filmzenét is komponált, amelyekben ötvözte a modern klasszikus zenét a jazz-zel.  1984-ben őt bízták meg a Los Angeles-i Olimpia kulturális programjában oroszlánrészt elfoglaló jazzfesztivál megszervezésével és lebonyolításával, amelynek all-star nagyzenekarát is ő vezényelte.

Zenei példaképe Bartók Béla és Thelonious Monk volt. De azok sorában, akik nagy hatással voltak rá említi még Coltrane-t. Davist, Parkert és – Albert Aylert is. És akkor még nem is említettük a „komolyzene” géniuszait Beethoventől Ligetiig. Mindig is azt vallotta, hogy a zene nem műfaji kérdés, Miles Davis munkássága ugyanolyan értékű, mint Bartóké, számára pedig éppen olyan öröm egy szimfonikus zenekarban játszani, mint egy jazz együttesben.

Hazajárása már 1970-ben elkezdődött. A rádióban készített felvételeken Szakcsi Lakatos Béla, Pege Aladár és Kőszegi Imre kísérték és ezek Amerikában „Tommy Vig in Budapest” címmel lemezen is megjelentek.  1986-ban a Debreceni Jazz Napok vendége volt a Vukán György vezette Super Trió kíséretével, 1994-ben pedig már felesége is elkísérte, és közös fellépéseik voltak a Merlinben, a gyulai jazzfesztiválon és a tatabányai jazztáborban. 2006-ban végleg hazatelepült és a rá jellemző aktivitással vetette bele magát a hazai zenei életbe. Számos fellépése mellett tucatnyi lemezt is készített különféle formációkkal. Egyik CD-jén tíz élvonalbeli magyar jazz-zenész mellett a nagy amerikai tenoros, David Murray a vezető szólista. Legutóbbi albumán pedig régóta dédelgetett tervét váltotta valóra: a magyar irodalom hét – általa különösen nagyra tartott – képviselőjét tisztelte meg egy-egy karakteres zeneművel. Hazatérése óta is számos szimfonikus művet alkotott és mutatott be: 2006-ban a „Budapest 1956” c. dobversenyét a Budapest Jazz Orchestrával, majd két évvel később a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának kíséretével. 2013-ban a jazzelemeket sem nélkülöző Vibrafonversenye, majd a londoni olimpia magyar aranyérmeseinek tiszteletére komponált nyolc tételből álló Aranyszimfóniája aratott nagy sikert a Fesztivál Színházban. De nem feledkezett meg a riói olimpia győzteseiről sem, őket is zeneművekkel köszöntötte. A sport iránti rajongását mi sem bizonyítja jobban, hogy a budapesti olimpia reményében CD-t és DVD-t készített 2016-ban. Mindenütt szívesen látott vendég, már hazatérése óta is többször szerepelt – feleségével együtt – Amerikában és Dél-Koreában. 80. születésnapját Debrecenben ünnepli meg, augusztus 5-én tíztagú együttesével, de október 27-én a MÁV Szimfonikusokkal ismét előadja a forradalom tiszteletére írott művét, valamint zenekarra írott Concerto-ját a Vigadó nagytermében.

Vig Tommy-ról két lebilincselő monográfia is szól. Még hazatelepülését megelőzően adták ki Ézsiás Erzsébetnek „A Teleki tértől Hollywoodig” c. írását, amely inkább kalandos életének krónikája, majd 2016-ban jelent meg Máté J. György tollából a „Tommy Vig – Mozaikkockák egy zeneművészről” című, elsősorban a zenei vonatkozásokra fókuszáló kötet. Ez utóbbiból megtudhattuk Tommy-ról azt is, hogy igazi reneszánsz ember, a ma már oly’ ritka polihisztor, akit az irodalom, a képzőművészet vagy a sport világa éppúgy érdekel, mint a történelem, a filozófia vagy az emberiség nagy kérdései, és bármilyen hihetetlen, kitűnő absztrakt festmények és kollázsok alkotója is. (Portrékötetének címlapját is egyik alkotása díszíti.) Érdemes idézni Bellák Gábort, a Nemzeti Galéria művészettörténészét: „Tommy képei is muzsikálnak. Néha az az érzésem, hogy egy-egy dallamot, harmóniasort kollázsain és képein is képes kifejezni, ráadásul ugyanazzal a derűvel, finomsággal, humorral és bölcsességgel, mint amivel az életét éli, vagy amivel zenét komponál.”

Természetesen nem akarunk ünneprontók lenni ezen a szép napon, de azt mindenképpen el kell mondanunk, hogy Tommy nagy reményekkel és őszinte segíteni akarással települt haza, de ilyen irányú igyekezetét gyakran kicsinyes gáncsoskodás fogadta. Mindig akadnak olyan személyek, akik nem nagyon örülnek, ha sikeres hazánkfiát kell elismerni, olykor még az objektív tényeket sem akarják elfogadni, pedig a tények makacs dolgok. Vig Tommy neve az összes jazzlexikonban megtalálható, és a világhálón is rengeteg információ van munkásságáról. Ő pedig makacs következetességgel járja a saját útját, megérdemli a segítséget és az elismerést!

KEDVES TOMMY! AZ EGÉSZ MAGYAR ÉS A NEMZETKÖZI JAZZKÖZÖSSÉG NEVÉBEN IS HOSSZÚ, BOLDOG ÉS EREDMÉNYEKBEN BŐVELKEDŐ ÉLETET KÍVÁNUNK NEKED, KEDVES FELESÉGEDDEL EGYÜTT  MINDANNYIUNK ÖRÖMÉRE!