Szubjektív beszámoló a Kalmár Zoltán Quartet BMC Opus Jazz Club-beli koncertjéről. (2018. július 19. csütörtök)
A nyár közepe és a hétköznap ellenére igen sokan eljöttek, és ami a lényeg, hogy majdnem mindenki maradt végig. Ennek külön örültem, hiszen bár bővült a jazz közönsége, csak-csak hétköznap volt.
Igen jó hangulatban telt az este.
Mielőtt magára a koncertre rátérnék, meg kell említsem, milyen kedvesek és szolgálatkészek a felszolgálók ebben a klubban, és ha az embernek véletlenül nem duzzad a pénztárcája, az ásványvíz mindössze 290 Ft, és egyáltalán nem ciki így végig elüldögélni a koncerten.
A helyszín maga olyan elegáns és oly szépen van takarítva, hogy az példaszerű a fővárosban, ahogy egy világvároshoz illik.
Rátérve a koncertre magára, a Kalmár Zoltán Quartet felállása eredetileg Zana Zoltán, Cseke Gábor, Horváth Balázs és Kalmár Zoltán, ezért először kicsit meglepődtem, hogy a meghirdetett Cseke Gábor helyett, valaki más ül a gyönyörű hangú Fazioli zongoránál, viszont a szintén vérprofi Pataj Györggyel nagyon jól jártunk. Mennék minden nap koncertre, de nem tehetem, szégyenszemre még csak egyszer volt alkalmam hallani Gyurit az iF Caféban, - nagy kedvencem,- Tisza Bea estjén.
Hogy nem Zana Zoltán - akit Márkus Tibor zenekarainak köszönhetően már egész fiatal korától ismerek - szaxofonozik, az volt nyilvánvalóan a legfeltűnőbb, - viszont megkaptuk helyette a szintén csodálatos Ávéd Jánost, aki hibátlanul fújta végig az estet.
Mivel sokszor ütköznek a koncertek, ezúttal is Zana Zoltánt ill. Cseke Gábort helyettesíteni kellett, de ez a helyettesítés egyáltalán nem volt természetellenes, hiszen a zenekar zenészei igen jól ismerik egymást.
Kalmár Zoltán dobos rendszeres jammelő a BJC-ben és más helyeken, ezért a most helyettesítő zenészeket is jól ismeri, merthogy már játszott velük sokszor, és mint tudjuk, a jazz zenészek tudják a sztenderdeket, ezért "csereszabatosak".
Csíkos Gábor jazzrajongó készített felvételeket, amennyiben ezt megosztja, mindenki meggyőződhet az előadás kitűnő színvonaláról.
A pontos műsort elkértem a zenekarvezetőtől:
1. szett
1. Confirmation - Charlie Parker
2. Witch Hunt - Wayne Shorter
3. Darn that Dream - Jimmy Van Heusen
4. Days of Wine and Roses - Henry Mancini
5. Moment's Notice - John Coltrane
2. szett
1. Contemplation - McCoy Tyner
2. Segment - Charlie Parker
3. Recorda Me - Joe Henderson
4. Four - Miles Davis - Eddie "Cleanhead" Vinson
5. Stompin' at the Savoy - Edgar Sampson
Pataj György játéka igen tetszett, mivel nagyon érzékeny, figyelmes zongoristának bizonyult, nem tolakodott előtérbe – hiszen végülis ütőhangszerről van szó - mégis nagy tapsokat aratott szólóival, és mivel csak most hallottam másodszor, talán jobban is örültem a jelenlétének, mert Ávéd Jánost már rengetegszer hallottam különböző formációkban.
Ávéd János olyan hévvel játszotta végig az estét, hogy azt tanítani kellene. (Tanítja is.) Eleve igazi szólóhangszeresként, végig bravúrosan teljesített, hiszen minden szám az ő játékára volt felépítve. Tudomásom szerint csak három számnak nincs szöveges változata, a „Witch Hunt”, a „Contemplation” és a „Segment” mind jellegzetesen szaxofon dallamvezetésre felépített darabok.
Horváth Balázs nekem egy időben túl művészies volt; régen alkalmam is volt vele játszani még főiskolás korában; mindig is nagyon kedveltem; de mivel már egy ideje a Dresch-iskola tagja, nagyon biztos ritmusszekciós lett, sok-sok nyílt tapsot arató remek szólóival.
Kalmár Zoltánról: nagyon szépen megalapozta a ritmusokat, ahogy egy jó doboshoz illik, érzékenyen, a többiekre nagyon figyelve vezette végig az előadást. Érdekes módon, a jazz zenészek nagy többsége igen kedves és szerény, mint amilyen ő, s még a legnagyobbak is állandóan kritizálják saját játékukat.
Nekem a legjobb élmény a „Four” és a ráadás „Savoy” volt, mivel ezeket én is énekelem/énekeltem már. Ez oknál fogva ekkor röpködtem örömömben és csak gratulálni tudok a zenekarnak, és külön Kalmár Zolinak, mert vastapssal tudtak lemenni a színpadról.
