JazzMa

Friss Hírek

MAKOVICS JAZZ HÍRNÖKEI2018. szeptember 24.
A HIT DIADALA2018. szeptember 23.
Herold Péter: All That I Am2018. szeptember 22.
JazzUp - Klausz Ádám2018. szeptember 22.
KÖRSÉTA A JAZZMÚZEUMBAN2018. szeptember 20.
PARÁDÉS VISSZATÉRÉS2018. szeptember 17.
KÁOSZT IGÉRT, BÉKÉT HOZOTT2018. szeptember 14.
GITÁRFENOMÉN A BJC-BEN2018. szeptember 13.
Jazz az árkádok alatt2018. szeptember 10.
SZÜLETÉSNAPI JAZZÜNNEP 2018. szeptember 04.
BUDAPEST 19562018. június 22.

Hírek

MALOSCHIK RÓBERT 70 - Szubjektív köszöntő

Főszerkesztőnk kerek születésnapja megérdemel egy terjedelmesebb megemlékezést. Róla ugyanis nem sokat tudnak még a honlap olvasói és általában a hazai jazzbarátok, még azok sem, akik már évtizedek óta ismerik személyesen vagy a munkássága révén. „Nem szeretem a személyi kultuszt” – szokta mondani, és valóban soha nem tolakodott az előtérbe, nem ünnepeltette magát, pedig nem sokan vannak azok, akik olyan sokat tettek a műfajért kis hazánkban, mint Robi. Nevét és tevékenységét több generációnyi jazzbarát ismeri, hiszen rádióműsorok, koncertek, tehetségkutató versenyek, lapkiadás stb. kötődnek hozzá már évtizedek óta. És akkor még nem is említettem a nyolcadik évét taposó Jazzma.hu-t, amelyen ezt a köszöntőt is olvashatják.

Éppen az említett tartózkodó magatartásából adódóan jómagam is elsősorban csak az utóbbi – kicsit több mint – 20 év során ismertem meg, nagyjából tehát erre az időre esik személyes kapcsolatunk. Természetesen rádiós munkássága révén tudtam róla korábban is, de személyes kapcsolatba csak akkor kerültünk, amikor Csányi Attila barátom ajánlására Robi felhívott 1995 nyarán. Akkortájt indította ugyanis az azóta is páratlan jazzfolyóiratot, a MaJazz-t, amelynek munkatársa lehettem. Elsősorban lemezkritikákat, de koncertbeszámolókat és évfordulós megemlékezéseket is írtam. (A rosszindulatú pletykákkal ellentétben nem a nevére, hanem a lap magyar voltára célzott a cím, mint ahogyan ennek fordítottja a Jazzma.hu is ezzel a jelentéssel bír.)  Ezt követően a márványtermi és zsámbéki koncertek során is mindig váltottunk szót, amikor pedig elindította a Világsztárok Magyarországon sorozatát a rádióban, gyakran voltam vendég a stúdióban, hogy elmondjam a nagy jazzikonok hazai koncertjeivel kapcsolatos élményeimet. Majd pedig nyugdíjba vonulása után 2011 tavaszán, a Jazzma.hu indulásától felkért az együttműködésre, ami a mai napig tart. De ez az írás nem rólam szól, csak a mi kapcsolatunk történetét akartam felvázolni, ha már szubjektívnek aposztrofáltam e köszöntőt.

-dsc0051.jpg

Azért szólnék arról is, amit sikerült megtudnom ifjú éveiről. Édesapja kívánságára zongorázni tanult, de nem szerette az órákon át tartó gyakorlást. Szülei válása után mostohaapja, Dr. Gombos Sándor olimpiai kardvívó persze vívót akart faragni az ifjúból. De egyik sem lett, hanem édesapja hatalmas lemezgyűjteménye és az 50-es évek végi Budapesten hallható jazz-zongoristák (Szabó József, Horváth Jenő, Garay Attila) játékának varázsa, a zene irányába fordították érdeklődését. Tinédzserként persze a rock-zene hódította meg a 60-as években. Katonai szolgálata alatt 1968-70 között a Syrius együttes road-embereit megismerve kezdett az igényesebb zenék felé fordulni, a nagynevű zenekar mellett a Rákfogó és Pege Aladár együttese is nagy hatással volt rá. A Syrius roadjai ajánlották be a Magyar Rádióba, mert nemcsak angolul tudott, de a megfelelő terminológiát is ismerte. Így 1975-ben külsősként szerkeszthetett zenét és írhatott szövegeket. De sem rádiós munkája kezdetén, sem később nem volt könnyű dolga, mert szókimondása, makacs következetességgel végzett munkája nem mindenkinek tetszett. Sokszor támogatás helyett inkább akadályoztatásban volt része.

1994. október 1-től került státuszba a Magyar Rádióban, mégpedig a korábban nem is létező, számára létrehozott  „jazz-szerkesztő” státuszba. 1995-ben indult a „Jazz a Márványteremben” sorozat, amely ezt követően 14 éven át óriási népszerűségnek örvendett a zenészek és a közönség körében egyaránt. Ugyanebben az évben startolt, a már említett MaJazz c. folyóirat is. 1997 őszén indultak a jazz tehetségkutató versenyek különféle hangszereken. A zsűri díszelnökök sorában olyan ikonikus figurák voltak, mint Pat Metheny, Al Jarreau, Jack DeJohnette, John Patitucci vagy Gerard Presencer. Annak „leltárba vétele”, hogy hány jazz-adás készült az ő irányításával, és hangzott el a rádióban, alighanem lehetetlen, de tudomásom szerint bőven meghaladja a tízezret.

Saját szervezésű, egyedi koncertek formájában a Maloschik házaspár (feleségéve, Szász Gabriellával) olyan nagyszabású eseményeket valósított meg, mint Branford Marsalis a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekarral, a Jazz at Lincoln Center Orchestra Wynton Marsalis vezetésével , vagy Bobby McFerrin ill. Herbie Hancock koncertjei.  Számos más világsztár első hazai fellépése is Robi nevéhez fűződik, akár a hangszeres versenyek zsűri-elnöki pozíciójában már említett Jack DeJohnette vagy Pat Metheny, akár a Zsámbék Jazz Open sztárvendégei Chico Freemantől Eddie Hendersonig.

És ha már Maloschik Róbert munkásságáról ejtünk szót, akkor a Jazzma.hu internetes jazz-napilap dicséretét ne vegye a tisztelt Olvasó valamiféle önreklámnak. Ennek szerkesztése, aktualitásának, frissességének állandó fenntartása egész embert kíván. Csak a beérkező koncertbeszámolók, hírek, tudósítások, interjúk feldolgozása már eleve rengeteg időt igényel, az új lemezek beszerzése, a megfelelő kritikusok megválasztása, értesítése, a lemezek átadása nem különben. És akkor még nem is említettem a koncertnaptár naprakész (olykor a változások miatt) „óra-kész” tartását. Emellett  Robi több interjú készítését, megemlékezések, korábbi koncertek beszámolóinak megírását, a szavazások és a rejtvények lebonyolítását is magára vállalta. És mivel a fiatal jazz-zenész generáció mindig is szívügye volt (már a rádióban is) igyekezett minden versenyen, vizsgakoncerten jelen lenni. Amikor pedig jazztémájú filmek kísérőszövegének fordítását vagy az elkészült szöveg szakmai ellenőrzését bízták rá, akkor biztosak lehettünk abban, hogy nem kell bosszantó ostobaságokat hallgatni, mint az számos alkalommal előfordult.  És ugyebár magánélet is van, amiből Robinak nem sok jutott, mivel a felsorolt tevékenységek rendkívül sok időt és állandó odafigyelést igényelnek.

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az 1956-ban készített és illegálisan Amerikába juttatott, majd Willis Conover Music USA programjában november 23-án adásba került zenei anyagnak CD formában történt kiadásában is oroszlánrésze volt. Vagy például az általa oly’ nagyra tartott Syrius együttes tiszteletére megszervezte a Syrius Legacy-t, és szenzációs felvételeiket két CD-n sikerült kiadni. Persze sok más jazz CD megjelenésénél is bábáskodott Tony Lakatostól Ráduly Mihályig.


De nem is folytatom tevékenységeinek felsorolását, mert az még oldalakat tenne ki. Nem véletlen, hogy a Magyar Jazz Szövetség a 2009-ben alapított Pernye András életműdíjat elsőként éppen neki ítélte. Egy biztos: Robinak olyan meghatározó szerepe volt, van és lesz a magyar jazzvilágban, hogy akár az ő nevének kezdőbetűi is indokoltan lehetnének ennek a fórumnak az elnevezésében.

SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK 70. SZÜLETÉSNAPJÁN  FŐSZERKESZTŐNKET, KÍVÁNVA NEKI MIELŐBBI TELJES FELÉPÜLÉST ÉS VISSZATÉRÉST A SZERETETT MŰFAJ ÉRDEKÉBEN FOLYTATOTT MUNKÁJÁHOZ !!!


Vissza a hírekhez