JazzMa

Friss Hírek

MAKOVICS JAZZ HÍRNÖKEI2018. szeptember 24.
A HIT DIADALA2018. szeptember 23.
Herold Péter: All That I Am2018. szeptember 22.
JazzUp - Klausz Ádám2018. szeptember 22.
KÖRSÉTA A JAZZMÚZEUMBAN2018. szeptember 20.
PARÁDÉS VISSZATÉRÉS2018. szeptember 17.
KÁOSZT IGÉRT, BÉKÉT HOZOTT2018. szeptember 14.
GITÁRFENOMÉN A BJC-BEN2018. szeptember 13.
Jazz az árkádok alatt2018. szeptember 10.
SZÜLETÉSNAPI JAZZÜNNEP 2018. szeptember 04.
BUDAPEST 19562018. június 22.

Hírek

REMEK HANGULATÚ KONCERTTEL ÜNNEPELTÜK MEG FŐSZERKESZTŐNK 70. SZÜLETÉSNAPJÁT

A Budapest Jazz Club kivetítőjén a klub megnevezése alatt ez volt olvasható szeptember 1-én este: „Maloschik Róbert 70”. És mint a címben is utalok rá: frenetikus koncerten sok-sok résztvevő muzsikussal ünnepeltük meg a kerek évfordulót.

Robi érdemeit nem szükséges felsorolni, aki ebben az országban kicsit is érdeklődik szeretett műfajunk iránt az úgyis tudja. No, meg ahogyan Skype beszélgetésben most is megjegyezte: „utálja a személyi kultuszt”. De öröm volt látni, hogy milyen sok lelkes zenész és jazzbarát gyűlt össze, hogy ünnepeljen ezen a szombat estén. Maga az ünnepelt betegsége miatt nem lehetett jelen, de legnagyobb örömünkre Irk Réka és a klub hangtechnikusa, Dóczi Bence segítségével Pocsai Kriszta és Gáspár Karcsi néhány perces beszélgetést folytathatott vele, amit a kivetítőn követhettünk. Robi külön köszönetet mondott Karcsinak, mert amikor május 31-én stroke érte telefonálás közben, Karcsi rosszat sejtve taxiba ugrott és a helyszínre érkezve hívta a mentőket.  Nagy taps fogadta a beszélgetést, de Robi ezt azzal vágta el, hogy most már a zenéé legyen a szó.

maloschik70.jpg

Mindkét félidő tartogatott számos meglepetést, alig ismert, vagy soha nem látott formációk alakultak és igazán jó hangulatban ünnepeltünk. Pocsai Kriszta és Gáspár Karcsi remekül megszervezték az egész estet, minden gördülékenyen ment, nem voltak „üresjáratok”. Hibátlanul konferáltak is, hol együtt, hol külön-külön. Meglátszott, hogy mindketten „rádiósok”. (Kriszta több mint egy évtizedig volt Robi mellett a jazzműsorok bemondója, de a márványtermi és zsámbéki koncerteken a zenészeket is meginterjúvolta, Karcsi pedig már évek óta heti rendszerességgel a Karc FM rádió jazzműsorait készíti.)

konferalok.jpg

Természetesen a jó öreg Nagy Amerikai Daloskönyvet lapozták fel a résztvevő művészek, hiszen ez a műfaj eszperantója. Elsőként igen érdekes felállást hallhattunk. Oláh Tzumo Árpi (van-e, aki még a teljes nevét ismeri?) ült a klub remek új Yamaha zongorájához, Bacsó Kristóf tenorszaxofonon játszott (újabban sokszor cseréli altóját tenorra, de milyen jól játszik ezen is!), és az est „háziasszonya” Pocsai Kriszta énekelt. Charlie Chaplin „Smile” c. száma és Jerome Kern „Pick Yourself Up” („Start All Over You”) c. ritkán hallott örökzöldje hangzott el. Mindkét dal a pozitív életszemlélet fontosságát, a nehézségek legyőzését hirdeti, amiről nem kis meghatottsággal szólt Kriszta, kifejezve azt, hogy ünnepelni jöttünk.  Majd változott a kép és voltaképpen az első félidő „házi zenekara” jött a színpadra, akik közül egyik-másik olykor váltotta egymást, de gyakorlatilag a következő – mindenki által ismert és kedvelt – művészeink szerepeltek: Elek István tenor-, Bacsó Kristóf tenor-, Kollmann Gábor altszaxofon, Gyárfás „Gyafi” István és Juhász Gábor gitár, Gáspár Károly zongora, Hárs Viktor bőgő és Bágyi Balázs dob. Pocsai Kriszta két tanítványa adott elő egy-egy standardet. Először Garay Attila unokája, Claudia Raquel Castagno – aki tavaly a San Remo Junior fesztiválon harmadik helyezést ért el – énekelte az „If I Should Lose You”-t, majd Nagy Emma a „My Foolish Heart”-ot. Megnyugodhattunk, hogy az utánpótlás is biztosított!

tzumo-pocsai-bacso.jpg

gaspar-juhasz-castagno-hars-bagyi.jpg

gaspar-juhasz-nagy-hars-bagyi.jpg

Végül egy jam session jellegű, sok hangszeres szólóval, sőt Emma szövegnélküli vokáljával fűszerezett előadásban Wayne Shorter „Footprints”-e zárta az első szettet, a három szaxofonos parádés közreműködésével.

gaspar-nagy-juhasz-elek-kolmann-horvath-bacso-bagyi.jpg

A szünetben persze nem győztem üdvözölni a sok kedves ismerős zenészt, a jazzma.hu megjelent munkatársait, barátokat, jóismerősöket, (például kezet szorítottam Kármán Sándorral, a Ceglédi Dobmúzeum vezetőjével is), de még ismeretlenek is üdvözöltek, ez az örömteli légkör volt jellemző az egész estre.

Ahogyan az „dukál”, a szünet után még forróbb hangulatban folytatódott az est. A második félidő „all-star” zenekarában Pataj Gyuri ült a Yamahához, és szemlátomást élvezte, hogy egy ilyen remek hangszeren brillírozhat. Két számban maradt, aztán egy mostanában olykor fellépő speciális trió választotta el a másik két standardtől, amelyben már ismét Gáspár Karcsi zongorázott. A négy zenekari számban végig Gyafi gitározott, Horváth Balázs bőgőzött és Tálas Áron dobolt. (Karcsi mondta is, hogy nekifut a „multiinstrumentalista” megnevezésnek, ami sikerült is: Áron ugyanis valóban igen sokféle hangszeren és stílusban mozog otthonosan.) Szóval Ellington „In a Mellow Tone”-ját egy Stan Getz szaxofon improvizációjára King Pleasure és Jon Hendricks által írott vokális bravúrszám következett Kriszta mesteri tolmácsolásában, a „Don’t Get Scared”. Ezt követően lépett fel a magyar jazz doyenje: Berkes Balázs bőgősünk, akinek „Bop for Two Friends” c. saját szerzeményében ezúttal a két barát, két gitárművész: Gyárfás Pista „Gyafi” és Juhász Gábor voltak.

pataj-gyafi-elek-bagyi-pocsai.jpg

pataj-gyafi-elek-horvath-bagyi.jpg

pataj-gyafi-elek-bagyi.jpg

Újabb Ellington remekmű, az „In a Sentimental Mood” következett az all-star csapattal: amelyben a három fúvós: Elek, Kollmann, Bacsó voltak, Gyafi mindvégig a színen volt, ekkor már Gáspár Karcsi zongorázott, Horváth Balázs és Tálas Áron kíséretével, akik tehát a triót leszámítva végig játszottak, de még hátra volt egy kicsit a megszokottól tempósabb „What Is This Thing Called Love” előadása, amelyben viszont ismét Tzumo zongorázott. De ha a kedves Olvasó nem tudja követni, akkor megértheti, hogy magam sem tudtam, mert asztal sem lévén, a térdemen próbáltam felírni a sűrű személyi változásokat a színpadon. Persze nem is ez volt a lényeg, a fellépő tizenhat művész igazán ünnepi légkört teremtett, mindenki szívből muzsikált és az alkalomhoz illően ünnepelte meg a hazai jazz érdekében kifejtett munkáját a 70 éves Maloschik Róbertnek.

tzumo-kollmann-bacso-horvath-talas.jpg

juhasz-berkes-gyafi.jpg

Aligha van rá mód, hogy a fellépő tizenhat muzsikus zenei teljesítményét egyenként elemezzem e helyütt. Egy biztos: mindenki tudása legjavát nyújtotta, a három szaxofonos frenetikus szólói (persze a többieké is, a gitárosok, a zongoristák, az énekesek, de ki nem?) egyszerűen feledhetetlenek.

a-csapat.jpg

Azért végezetül megkísérlem a teljes névsort felidézni, mint ahogyan Gáspár Karcsi is tette a koncert legvégén, amikor a stage-re szólította a résztvevőket, kivéve néhány olyan személyt, aki már elment, lévén hogy messze lakik stb. (megjegyzem a teremben még nem is sejtettük, hogy milyen – a hazai felhőszakadás és az indiai monszun kombinációja vár ránk kinn).

Szóval (abc-sorrendben) énekesek: Pocsai Kriszta, Claudia Castagno, Nagy Emma, szaxofonosok: Bacsó Kristóf, Elek István, Kollmann Gábor, gitárosok: Gyárfás István, Juhász Gábor, zongoristák: Gáspár Karcsi, Pataj Gyuri, Tzumo, bőgősök: Berkes Balázs, Hárs Viktor, Horváth Balázs, dobosok: Bágyi Balázs, Tálas Áron. Ha valakit kihagytam volna, az jelentkezzen egy korsó sörre.

a-csapat2.jpg

Nos, így zajlott le a szombat esti koncert főszerkesztőnk tiszteletére, akinek ezúton is szívből kívánunk mielőbbi teljes felépülést és hosszú, eredményekben gazdag életet!

Vissza a hírekhez