JazzMa

Friss Hírek

MAKOVICS JAZZ HÍRNÖKEI2018. szeptember 24.
A HIT DIADALA2018. szeptember 23.
Herold Péter: All That I Am2018. szeptember 22.
JazzUp - Klausz Ádám2018. szeptember 22.
KÖRSÉTA A JAZZMÚZEUMBAN2018. szeptember 20.
PARÁDÉS VISSZATÉRÉS2018. szeptember 17.
KÁOSZT IGÉRT, BÉKÉT HOZOTT2018. szeptember 14.
GITÁRFENOMÉN A BJC-BEN2018. szeptember 13.
Jazz az árkádok alatt2018. szeptember 10.
SZÜLETÉSNAPI JAZZÜNNEP 2018. szeptember 04.
BUDAPEST 19562018. június 22.

Hírek

SZÜLETÉSNAPI JAZZÜNNEP

Szombaton egy rendhagyónak mondható születésnapi koncertre került sor a Budapest Jazz Clubban. Rendhagyó, mert a klub történetében még nem fordult elő, hogy egy a zenét nem művelő születésnapját koncerttel ünnepeljék a zenét művelők. Ráadásul a zenét magas szinten művelő kitűnő muzsikusok, a legfiatalabbaktól, a legidősebb korosztályig. A dolog a kevésbé bennfentesek számára is világossá válik, ha az ünnepelt neve Maloschik Róbert, aki eddigi élete során Gonda Tanár Úr mellett, hazánkban a legtöbbet tette azért a zenéért, amit úgy hívunk, JAZZ. Rendhagyó volt a koncert azért is, mert a 70. évébe lépett ünnepelt nem volt jelen, illetve sajnos nem tudott jelen lenni az őt köszönteni vágyók között. A közönség soraiból sokan ekkor tudták meg, egy szerencsésen túlélt stroke után, kitartóan épülgetve, még járását nem nyerte vissza, így csak a technika segítségével, online tudta köszönteni az egybegyűlteket.

01.jpg

A kivetítőn megjelenő Robi „bácsi” elmesélte miként találta meg a stroke, és köszönetet mondott Pocsai Kriszta mellett, az est konferanszié szerepkörét is elvállaló Gáspár Karcsinak, hogy itt lehet közöttünk. Az ominózus napon ugyanis épp Karcsival beszélt telefonon, mikor mondat közben elakadt a hangja, Karcsi hiába szólongatta a vonal másik végén, nem érkezett válasz. Rosszat sejtve taxiba vágta magát, és dörömbölésére Robi a lakás távolabbi, másik szobájában mit sem sejtve alvó lánya felébredt, és ajtót nyitott. Ketten találtak rá az eszméletlenül fekvő főszerkesztőnkre, és a gyorsan hívott és érkező orvosi segítség sikerrel stabilizálta állapotát, ami azóta a szakemberek vezette rehabilitációs gyógytorna gyakorlatoknak köszönhetően szép lassan, fokozatosan javul. Közben a BJC születésnapi tortája is megérkezett, amit a fáklya lángjának kialvása után Szász Gabriella (Robi’s lovely wife, you know) el is szállított a születésnaposnak. A szervezésért a házigazda BJC részéről köszönet járt Bóna Lászlónak, a jazzma.hu részéről Karcsi mellett Irk Rékának, eztán már nem rendhagyó módon folytatódott az ünnepi koncert, elkezdődött a zene, bár nem éppen egy szokványosnak mondható trió lépett először színpadra. Pocsai Kriszta - miután meghatottságtól többször elcsukló hangon felidézte a Magyar Rádióban Robival töltött éveket, közös műsorokat - énekelt, Bacsó Kristóf szaxofonozott és Oláh Tzumo Árpád zongorázott.

02.jpg

03.jpg

04.jpg

Akár egy teljes estét is végighallgattam volna evvel a meglepő felállású trióval, de Kriszta tartotta magát a koncert előtt nem sokkal véglegesített műsorrendhez, és felkonferálta a következő, nem kevésbé meglepő formációt, melyben Robi egyik legújabb felfedezettje, tavaly a Bartók konziba is felvételt nyert argentin-magyar, 2002 októberében Budapesten született Castagno Claudia énekelt. Főszerkesztőnket idézve, „hogy vérében zene folyik, le sem tagadhatja. Édesapja Castagno Luis Eduardo argentin származású énekes-gitáros előadóművész, édesanyja pedig Garai Glória artista előadóművész, Dr. Garay Attila lánya. Tehát a nagypapa a hajdani népszerű Weiner Leó- (1995) és Szabó Gábor-díjas (1996) jazz zongorista-énekes.” Miután ugyancsak főszerkesztőnk többször erőszakos, hozzá teszem, a jó ügyért erőszakos inspirációjára a konzi féléves vizsgáiról is rendszeresen beszámolunk, így Claudia is csak a fiatal tehetségek, később neves zenekarokban való felbukkanásakor rendszeresen nagyot csodálkozó, világsztár specialista kollégák előtt lehet ismeretlen. Most vérprofi, többpróbás veteránokat kapott jutalmul, akik szeretettel fogadták, és átsegítették őt a megilletődöttségen. Remélhetőleg tehetségének köszönhetően a „hétköznapokon” is olyan remek muzsikusokkal kerül rövidesen egy csapatba, mint a szaxofonnál Elek István, a zongoránál Gáspár Károly, gitáron Juhász Gábor, bőgőn Hárs Viktor, a dobokon pedig Bágyi Balázs összetételű supergroup.

05.jpg

06.jpg

07.jpg

08.jpg

09.jpg

10.jpg

Egy újabb ifjú hölgy következett, tán írnom sem kéne, Robi áradozott elsőként tehetségéről, a konzis újoncok első megmérettetésén. Az egymást követő zenekarok, szólisták hömpölygő folyamában nekem is feltűnt akkor egy különös lány. A sok jó hangú, ígéretes tehetség közt volt egy szintén jó hangú, ígéretes, de a legnagyobb, nem tanulható és nem tanítható kinccsel született énekesnőjelölt. Jobb híján még magam számára is úgy tudnám megfogalmazni, volt titka. Volt, amit mesélt énekével, de csak sejtette a háttérben a történet igazi mélységét. Felkínálta, te, a hallgató lépj be, gondold tovább az eseményeket. Eszköztelennek látszó, látványos gesztusoktól mentes, szuggesztív belső kisugárzást közvetítő énekével Nagy Emma is elvarázsolta a közönséget és zenésztársait. Nem könnyű témákat választott (például Wayne Shorter „Footprints” című szerzeményének feldolgozását), így vállalva azt, hogy az előadott szerzemények témájának súlya kerüljön előtérbe az őt jószerivel most megismerő közönség előtt. Bátorság a siker kulcsa, de ebben a nehéz megmutatkozásban ismét egy „dream team”, a színpadon lévőkhöz csatlakozott Kollmann Gábor és a visszatért Bacsó Kristóf is hathatósan segített.

11.jpg

12.jpg

13.jpg

A szünet után egy újabb, erre az alkalomra összeállt formációt láthattunk, gitáron Gyárfás István, a zongoránál Pataj György, a bőgőnél Horváth Balázs, a doboknál Bágyi Balázst Tálas Áron váltotta. Rövidesen beszállt szaxofonjával Elek Pista, majd ebben a blokkban Pocsai Kriszta is énekelt még.

14.jpg

15.jpg

16.jpg

17.jpg

18.jpg

19.jpg

Hárman folytatták, mégpedig egy olyan trió, amely már régen együtt játszik. Az aktívan játszó magyar jazz zenészek doyenje, Berkes Balázs bőgőzött, két gitáros, Gyafi és Juhász Gábor társaságában.

20.jpg

21.jpg

22.jpg

Visszatért a fúvósszekció és a Horváth Balázs, Tálas Áron alkotta ritmusszekció is, a zongoránál Gáspár Karcsi és Tzumo váltották egymást.

23.jpg

24.jpg

El is érkeztünk a koncert végére, Gáspár Karcsi színpadra szólította a közreműködő zenészeket. A közönség ütemes tapssal fejezte ki háláját a nagyszerű élményért, amit nyújtottak. Erre a koncertre a legfiatalabb tehetségektől az erős közép korosztályán át az örökifjú idősekig, jó keresztmetszetét adva a hazai zenésztársadalomnak, jöttek a hívó szóra. Tudásuk legjavát adva mutatták be a jazz szépségeit, ünnepi hangulatot teremtve. A meghajlás a végén, a közönség tapsa ezúttal egy olyan embernek szólt, aki eddig egész életét a jazznek szentelte, a jazzben élt. Mindannyian reméljük, hogy hamarosan újra együtt tudunk vele ünnepelni! Isten éltessen, boldog születésnapot Robi!


Vissza a hírekhez