JazzMa

Friss Hírek

VIRTUÓZOK ESTÉJE2018. november 14.
Jazzlista - november 10.2018. november 10.
Relax: Timeless2018. november 07.
Colin Stetson a Trafóban2018. november 05.
Játék – 2018 november2018. november 04.
KÖZÖS NEVEZŐN2018. október 31.
MAYNARD FERGUSON EMLÉKEST2018. október 23.

Hírek

MAKOVICS JAZZ HÍRNÖKEI

Az egyik legsokoldalúbb muzsikusunk, Makovics Dénes csupa nagy névből verbuvált új zenekarának bemutatkozó koncertje a Budapest Jazz Clubban kisebb szenzációt hozott tavaly december közepén. A klasszikus felállású szextett a várakozásnak megfelelően a jazz minden szépségét bemutatta. Csütörtökön a BJC színpadán végre újra találkozhattam az All Star csapattal, de a klub programajánlójában is meghirdetett eredeti felállástól eltérve, két poszton is személycsere történt az összeállításban.

00.jpg

Egy csupa sztárból álló zenekarral mindig az a probléma, hogy az első koncert után nehéz újra összehozni, lévén a sztárok saját és egyéb zenekaraikban is meghatározó szerepet töltenek be, koncert naptáruk így zsúfolt. Hogy hol tartják magukat nélkülözhetetlennek és bizonyos esetekben nélkülözhetőnek, sok összetevője van, nem mindig ők határozzák meg és nem mindig a gázsi nagysága dönt. Makovics Dénes is tudna erről mesélni, de inkább most maradjunk a csütörtöki koncert medrében, így örömmel írhatom, a távolmaradtak helyére Dénesnek sikerült legalább olyan hasonlóan magasan jegyzett muzsikusokat találnia, mint az eredeti felállásban szereplő Cseke Gábor és Pecze Balázs. Így a tavaly decemberben létrehozott új Makovics Dénes Sextet legújabb összeállításában az Ausztriából hazalátogatott Hofecker Dániel játszott trombitán és szárnykürtön, Nagy János zongorázott, a harsonás Schreck Ferenc, a bőgős Hárs Viktor, a dobos Serei Dániel, és természetesen a szaxofonokon és fuvolán játszó zenekarvezető alkotta „régi” csapattal.

01.jpg

02.jpg

03.jpg

04.jpg

05.jpg

06.jpg

Mintegy félháznyian gyűltünk össze a kezdésre várva, amikor varázsütésre az üres székek többsége is gazdára talált. Egy körülbelül húszfős tini csapat robbant be a nézőtérre, lányok, fiúk vegyesen, sörrel és koktélokkal a kezükben. Két idősebb hölgy is velük volt, ebből következtettem, hogy egy tanintézet hallgatói osztálykirándulásuk esti programjának befejező részeként látogattak le. Bevallom, először gyanakodva figyeltem őket, a csoportos látogatásokkal voltak rossz tapasztalataim színházban, moziban és koncerten is, ráadásul tudtam, a zenekar nem éppen tini zenét fog játszani. Amikor azonban megszólalt a zene, előítéleteim elszálltak. Ilyen lelkes és jókor tapsoló, tehát értő (!!!) közönséggel ritkán találkoztam. Igaz, hogy a zenészek nagy része ugyanolyan hőfokon játszik öt embernek, mint sok száznak, de a közönség reakciói lelombozni és doppingolni is tudják a hőfokot. Most zúgtak a tapsok a szólók után, a legbonyolultabb futamokat is őszinte ováció fogadta.

A repertoárban a múlt év decemberi bemutatkozó koncerthez hasonlóan, Makovics Dénes szerzeményei között megszólalt Wayne Shorter, Mulgrew Miller és Ron Carter egy-egy kompozíciója is, valamint egy eredetileg Cannonball Adderley feldolgozta bossa nova. A saját számok közül a John McLaughlin előtt tisztelgő „Song for John”, majd Dénes még az Oláh Kálmán szextet tagjaként a „Night Silence” című lemezre írt „Endless Fifth”, és természetesen a Kálmánnal közösen szerzett, a European Real Book-ba, a legjobb európai jazz kompozíciók közé beválasztott „Sunset” került a műsorba. A feldolgozott standard számok szerzői közül Wayne Shorter a hatvanas évek elején, az 57 évesen szívrohamban elhunyt Mulgrew Miller a nyolcvanas évek elején volt néhány évig Art Blakey zenekara, a Jazz Messengers tagja. A jazz történetének egyik legfontosabb formációjában minden poszton egymást váltották a világsztárok, de az akkori ismeretlenebbek is világsztárként távoztak a zenekarból, mikor saját pályára léptek. Blakey hosszú munkássága alatt mindvégig hű maradt a jazz klasszikus, ha úgy tetszik ortodox értelmezéséhez, ezen keret között újult zenéje az évtizedek során. Lemezeit az ötvenes évektől egészen Blakey 1990-ben bekövetkezett haláláig hallgatva képet kapunk a jazz legfontosabb korszakának máig élő zenéjéről. A hard bop egyik legnagyobb mestere leggyakrabban hatos felállásban játszott, talán nem véletlen, hogy Makovics Dénes is kedvencei közül a leginkább tisztelt Art Blakey sokszor változó összetételű zenekarának, általa leginkább kedvelte hatvanas évek közepén kialakult szextettjének mintájára, ezt a formációt választotta. Bár nem volt a Messengers tagja, de ebbe a markáns jazzvonalba illett Ron Carter elsőként Miles Davis E.S.P. című lemezén megjelenő „Eighty-One” című, azóta sok feldolgozást megélt száma. Engem is feldobott a Hárs Viktor - Serei Dániel ritmusszekció diktálta kemény ritmus, amely az eddig is a zenével együtt lélegző fiatalokból az ütemek diktálta tapsot váltott ki. A fiatalok tapsa az idősebbeket is felbátorította, önfeledten hagyták magukat a zenével sodródni, végül az egész nézőtér ritmusra tapsolva buzdította a zenészeket. Ebbe kapcsolódott a Makovics – Schreck – Hofecker felállású fúvósszekció, majd Nagy János lehengerlő zongorafutamaival, és teljes extázis lett úrrá a nézőtéren és a színpadon is. A következő feldolgozás, az Adderley brazil zenészekkel készített „Cannonball’s Bossa Nova” című lemezéről ismert, Mauricio Einhorn és Durval Ferreira szerezte „Sambop” még tovább forrósította a hangulatot. Serei Dani az eredeti felvételen doboló, később a Weather Report-ban is megfordult Dom Um Romao-hoz hasonlóan, ütők nélkül, puszta kézzel is remek dobszólót vágott le, az ovációt nehéz szavakba önteni, hősként ünnepelték, és a ráadás után is az ő neve elhangzása után erősödtek még jobban a tapsok.

07.jpg

08.jpg

09.jpg

10.jpg

11.jpg

12.jpg

13.jpg

14.jpg

15.jpg

Csodálatos este volt, a forró hangulat kialakulásában a szenzációsan játszó zenekar mellett, a fantasztikus közönségnek is része volt. A többséget alkotó fiatalok nem udvariasságból ülték és tapsolták végig a kétrészes koncertet. Ha unták volna, nincs az a tanár, aki maradásra kényszerítette volna őket. Nekem bebizonyosodott, hogy az úgynevezett Y generáció érdeklődését is meg lehet ragadni jó, hiteles, igazi zenével.

Vissza a hírekhez