JAZZ GÁLA AZ ARANYTÍZBEN
A 8. Belvárosi Művészeti Napok szeptember végéig tartó sokszínű programjai között idén is helyet kapott a jazz. Hétfőn az Aranytíz Kultúrházban, a 25 év alatti korosztálynak kiírt II. Belvárosi Jazzverseny győztesei és a háromfős zsűri tagjai is színpadra léptek, az este hétkor kezdődött Jazz Gálán. Az első részben a legjobb szólista díjat elnyerő zongorista, Horváth Balázs, majd a fődíjas Nagy Emma Quintet játszott, melyben a verseny legjobb énekese díjazottját is láthattuk. A második részben a zsűri elnöke, Fekete-Kovács Kornél kvintettjével adott egy különleges élményt adó koncertet, zenekarában a két zsűri tag, Cseke Gábor és Ávéd János mellett, a ritmusszekciót adó Horváth Balázs a bőgőzött és Csízi László dobolt.
A fiatalok első versenyére tavaly április végén került sor. Az elsőként fellépő Horváth Balázs már azon is a díjazottak között szerepelt. Az ifj.Oláh Kálmán vezette Young Tigers zongoristájaként a fődíj elnyerésének is részese volt, szólistaként is indult, és ebben a kategóriában a Kőszegi Imre, Horváth Pluto József és Maloschik Róbert zsűri triótól különdíjat kapott. Szakcsi Jr tanítványa nem érte be ennyivel, idén is vállalta a megmérettetést, és a szólisták közül a Fekete-Kovács Kornél, Cseke Gábor és Ávéd János alkotta zsűri a 17 éves fiatalembernek ítélte a legjobb szólista díját. Az egy órásra tervezett első részből, negyedórányi lehetőséget kapott, de ebben a jazzben rövidnek számító intervallumban is sikerült bizonyítania, a díj idén is méltó helyre került.
Következett a zenekarával a fődíjat elnyerő Nagy Emma, aki az énekes kategóriában is a legjobbnak találtatott. A győztes csapat összetétele nem változott, így Papp Tamás zongorázott, Cseh Péter gitározott, Dénes Ábel bőgőzött és Klausz Ádám dobolt.
Örültem, hogy végre egy félidőnyit figyelhettem, ráadásul saját zenekarával, ezt a különleges tehetségű lányt. Már csak azért is, mert a vizsgákon, versenyeken, ahol jórészt eddig találkoztam vele, mindig a két dalból az egyik kötelező volt, most viszont teljesen szabadon dönthetett az előadottakról. Jól építette fel műsorát, az egymást követő számok alatt a zárkózottságból fokozatosan bontakozott ki, vált egyre felszabadultabbá. Emma olykor hangját hangszerként használva, olykor szöveget énekelve sodort magával a nagyszerű szólókkal tűzdelt, kortárs és fúziós, időnként progresszív rock elemekből összeálló zenefolyamban. A zene hangulatát nehéz írásban visszaadni, talán segít, ha olvasóimmal példaként megosztom, Urszula Dudziak korai, még a hetvenes években, Lengyelországban készült felvételei derengtek fel bennem, de az egyáltalán nem biztos, hogy Emma ismeri ezeket. Az azonban biztos, hogy a Bartók „konziban” másodéves énekesnő hangjával mindenkit elvarázsolt, annak ellenére, hogy az első két számban többet fordított hátat a közönségnek, mint Miles Davis egy koncert alatt. Később szerencsére egyre többször találkozott tekintetünk, én pedig telhetetlenségemben már csak pár mondatot vártam tőle a háromnegyedóra alatt. Nem vagyok híve a számok közbeni vég nélküli meséknek, de a zenekar bemutatásán kívül bizonyos információkat nem árt megosztani a közönséggel, a beavatottság érzését kelti, ha többek között megtudja a szám címét, szerzőjét is. A konferálásban, a közönséggel szóbeli kapcsolatteremtésben sajnos Horváth Balázs sem jeleskedett, de szerencsére ez tanítható és tanulható műfaj, valamint a fiataloknál természetesen még hiányzó, az évek alatt szerzett rutin is segít majd ebben. Mivel Horváth Balázzsal együtt Emma és zenekara is végigélvezte a második részben fellépő Fekete-Kovács Kornél Quintet koncertjét, bízom abban, hogy a csodálatos zene befogadása mellett, sikerült valamit ellesni Kornél tanítani való konferálási tudományából is.
Az első részben fellépő fiatalokat a zsűri elnöke is figyelemmel hallgatta, a szünet után színpadra lépve meg is jegyezte, társaival jó döntést hoztak. Ezzel be is gyűjtötte az első tapsokat, majd a zenekar bemutatása után, pár mondatban elmondta, mit fogunk hallani az est hátralévő részében.
2015-ben Almási-Tóth András operarendező arra vállalkozott, hogy Henry Purcell 1691-ben III. Vilmos angol király és II. Mária tizenötödik házassági évfordulójára írt, „A Tündérkirálynő” (The Fairy Queen) című szemioperáját mai környezetbe helyezve kelti életre az Operaházban. A „szemiopera” (semi-opera, fél-opera) jellegzetes angol zenés műfaj a 17. században, amelyben a prózában előadott és táncos részeket az egymáshoz lazán kötődő, a darab cselekményben, a jellemek alakításában szerepet nem játszó zenei betétek, áriák kapcsoltak össze. A Tündérkirálynő eredetileg Shakespeare „Szentivánéji álom” c. színművére épülő zeneszámok sora. Almási-Tóth András rendezésében Purcell barokk zenéit alapul véve, a próza elhagyásával operaként fogta fel művet. A mellőzött prózai részek helyett a színpadon szereplő jazz zenekar játszotta a rövid átkötéseket. Ezek megírására és előadására kérte fel Fekete-Kovács Kornélt. A rövid átkötések most bővebben kibontott formában, újra fogalmazva szólaltak meg.
A barokk motívumok találkozása a jazzel nagy sikert aratott. Az elhangzott darabok ősbemutatója az Opus jazzklubban volt még 2016-ban, akkor a kvintettben Oláh Krisztián zongorázott és Soós Márton bőgőzött. Hétfőn az Aranytízben a szárnykürtön és trombitán játszó zenekarvezető mellett Ávéd János tenorszaxofonozott, Cseke Gábor zongorázott, Horváth Balázs bőgőzött, aki csak névrokona a fiatal zongoristának, és Csízi László dobolt. Kornéltól megtudtuk, a művek most játszott, bővített változatát már korábban stúdióba vonulva rögzítették, a lemez megjelenésre vár. Zenével és információkkal gazdagabban búcsúztunk a kvintettől, abban a reményben, hogy ezt a csodálatos muzsikát rövidesen otthon is hallgathatjuk.
Az est háziasszonyaként konferáló Fekete Csilla a végén köszönetet mondott a fellépőknek és a közönségnek, valamint a versenyt meghirdető Wohlmuth Istvánnak. A Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. kerületi Önkormányzat kulturális tanácsnokának én is köszönetet mondok, hogy az első versenyen tett ígéretét betartva, továbbra is a jazz zenéért tenni akaró küldetésének tekinti a fiatal tehetségek felkutatását. Jövőre biztos találkozunk!