JazzMa

Friss Hírek

VIRTUÓZOK ESTÉJE2018. november 14.
Jazzlista - november 10.2018. november 10.
Relax: Timeless2018. november 07.
Colin Stetson a Trafóban2018. november 05.
Játék – 2018 november2018. november 04.
KÖZÖS NEVEZŐN2018. október 31.
MAYNARD FERGUSON EMLÉKEST2018. október 23.

Hírek

JAZZ GÁLA AZ ARANYTÍZBEN

A 8. Belvárosi Művészeti Napok szeptember végéig tartó sokszínű programjai között idén is helyet kapott a jazz. Hétfőn az Aranytíz Kultúrházban, a 25 év alatti korosztálynak kiírt II. Belvárosi Jazzverseny győztesei és a háromfős zsűri tagjai is színpadra léptek, az este hétkor kezdődött Jazz Gálán. Az első részben a legjobb szólista díjat elnyerő zongorista, Horváth Balázs, majd a fődíjas Nagy Emma Quintet játszott, melyben a verseny legjobb énekese díjazottját is láthattuk. A második részben a zsűri elnöke, Fekete-Kovács Kornél kvintettjével adott egy különleges élményt adó koncertet, zenekarában a két zsűri tag, Cseke Gábor és Ávéd János mellett, a ritmusszekciót adó Horváth Balázs a bőgőzött és Csízi László dobolt.

A fiatalok első versenyére tavaly április végén került sor. Az elsőként fellépő Horváth Balázs már azon is a díjazottak között szerepelt. Az ifj.Oláh Kálmán vezette Young Tigers zongoristájaként a fődíj elnyerésének is részese volt, szólistaként is indult, és ebben a kategóriában a Kőszegi Imre, Horváth Pluto József és Maloschik Róbert zsűri triótól különdíjat kapott. Szakcsi Jr tanítványa nem érte be ennyivel, idén is vállalta a megmérettetést, és a szólisták közül a Fekete-Kovács Kornél, Cseke Gábor és Ávéd János alkotta zsűri a 17 éves fiatalembernek ítélte a legjobb szólista díját. Az egy órásra tervezett első részből, negyedórányi lehetőséget kapott, de ebben a jazzben rövidnek számító intervallumban is sikerült bizonyítania, a díj idén is méltó helyre került.

01.jpg

02.jpg

Következett a zenekarával a fődíjat elnyerő Nagy Emma, aki az énekes kategóriában is a legjobbnak találtatott. A győztes csapat összetétele nem változott, így Papp Tamás zongorázott, Cseh Péter gitározott, Dénes Ábel bőgőzött és Klausz Ádám dobolt.

03.jpg

04.jpg

05.jpg

06.jpg

07.jpg

08.jpg

09.jpg

10.jpg

Örültem, hogy végre egy félidőnyit figyelhettem, ráadásul saját zenekarával, ezt a különleges tehetségű lányt. Már csak azért is, mert a vizsgákon, versenyeken, ahol jórészt eddig találkoztam vele, mindig a két dalból az egyik kötelező volt, most viszont teljesen szabadon dönthetett az előadottakról. Jól építette fel műsorát, az egymást követő számok alatt a zárkózottságból fokozatosan bontakozott ki, vált egyre felszabadultabbá. Emma olykor hangját hangszerként használva, olykor szöveget énekelve sodort magával a nagyszerű szólókkal tűzdelt, kortárs és fúziós, időnként progresszív rock elemekből összeálló zenefolyamban. A zene hangulatát nehéz írásban visszaadni, talán segít, ha olvasóimmal példaként megosztom, Urszula Dudziak korai, még a hetvenes években, Lengyelországban készült felvételei derengtek fel bennem, de az egyáltalán nem biztos, hogy Emma ismeri ezeket. Az azonban biztos, hogy a Bartók „konziban” másodéves énekesnő hangjával mindenkit elvarázsolt, annak ellenére, hogy az első két számban többet fordított hátat a közönségnek, mint Miles Davis egy koncert alatt. Később szerencsére egyre többször találkozott tekintetünk, én pedig telhetetlenségemben már csak pár mondatot vártam tőle a háromnegyedóra alatt. Nem vagyok híve a számok közbeni vég nélküli meséknek, de a zenekar bemutatásán kívül bizonyos információkat nem árt megosztani a közönséggel, a beavatottság érzését kelti, ha többek között megtudja a szám címét, szerzőjét is. A konferálásban, a közönséggel szóbeli kapcsolatteremtésben sajnos Horváth Balázs sem jeleskedett, de szerencsére ez tanítható és tanulható műfaj, valamint a fiataloknál természetesen még hiányzó, az évek alatt szerzett rutin is segít majd ebben. Mivel Horváth Balázzsal együtt Emma és zenekara is végigélvezte a második részben fellépő Fekete-Kovács Kornél Quintet koncertjét, bízom abban, hogy a csodálatos zene befogadása mellett, sikerült valamit ellesni Kornél tanítani való konferálási tudományából is.

Az első részben fellépő fiatalokat a zsűri elnöke is figyelemmel hallgatta, a szünet után színpadra lépve meg is jegyezte, társaival jó döntést hoztak. Ezzel be is gyűjtötte az első tapsokat, majd a zenekar bemutatása után, pár mondatban elmondta, mit fogunk hallani az est hátralévő részében.

2015-ben Almási-Tóth András operarendező arra vállalkozott, hogy Henry Purcell 1691-ben III. Vilmos angol király és II. Mária tizenötödik házassági évfordulójára írt, „A Tündérkirálynő” (The Fairy Queen) című szemioperáját mai környezetbe helyezve kelti életre az Operaházban. A „szemiopera” (semi-opera, fél-opera) jellegzetes angol zenés műfaj a 17. században, amelyben a prózában előadott és táncos részeket az egymáshoz lazán kötődő, a darab cselekményben, a jellemek alakításában szerepet nem játszó zenei betétek, áriák kapcsoltak össze. A Tündérkirálynő eredetileg Shakespeare „Szentivánéji álom” c. színművére épülő zeneszámok sora. Almási-Tóth András rendezésében Purcell barokk zenéit alapul véve, a próza elhagyásával operaként fogta fel művet. A mellőzött prózai részek helyett a színpadon szereplő jazz zenekar játszotta a rövid átkötéseket. Ezek megírására és előadására kérte fel Fekete-Kovács Kornélt. A rövid átkötések most bővebben kibontott formában, újra fogalmazva szólaltak meg.

11.jpg

12.jpg

13.jpg

14.jpg

15.jpg

16.jpg

17.jpg


A barokk motívumok találkozása a jazzel nagy sikert aratott. Az elhangzott darabok ősbemutatója az Opus jazzklubban volt még 2016-ban, akkor a kvintettben Oláh Krisztián zongorázott és Soós Márton bőgőzött. Hétfőn az Aranytízben a szárnykürtön és trombitán játszó zenekarvezető mellett Ávéd János tenorszaxofonozott, Cseke Gábor zongorázott, Horváth Balázs bőgőzött, aki csak névrokona a fiatal zongoristának, és Csízi László dobolt. Kornéltól megtudtuk, a művek most játszott, bővített változatát már korábban stúdióba vonulva rögzítették, a lemez megjelenésre vár. Zenével és információkkal gazdagabban búcsúztunk a kvintettől, abban a reményben, hogy ezt a csodálatos muzsikát rövidesen otthon is hallgathatjuk.

18.jpg

Az est háziasszonyaként konferáló Fekete Csilla a végén köszönetet mondott a fellépőknek és a közönségnek, valamint a versenyt meghirdető Wohlmuth Istvánnak. A Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. kerületi Önkormányzat kulturális tanácsnokának én is köszönetet mondok, hogy az első versenyen tett ígéretét betartva, továbbra is a jazz zenéért tenni akaró küldetésének tekinti a fiatal tehetségek felkutatását. Jövőre biztos találkozunk!

Vissza a hírekhez