A TEJÚT ZENÉJE - BEG koncert a Rómer klubban
A győri szeptemberi jazzkínálatban a gipsy-jazz volt az indító menü a Rómer klubban. Múlt héten a frankofon jazz vonal kiválóságát hallgathattuk, Micheller Myrtill kapcsán írtam is a manuche-jazz jellemző vonásairól. (Akkor kihagytam egyébként a bravúros énekelt hangszer-imitációk közül a brácsát, így most törlesztem a tartozást). Most szerdán pedig egy másik hangzás prezentálóit hallgathattuk meg: a Balázs Elemér Group a Sounds Of Diversity című lemezét prezentáló 22 állomásos koncertturnéjának első állomása Győr volt.
Régen az ilyen típusú koncertekért imádtam a Mezzo tévét. Benne volt minden, ami a jazzben izgalmas, de olyan sűrű szövetű zene volt, hogy mindenkit a szék támlájához nyomott a légörvénye. Mark Heyer csillagász egyszer tanulmányozni akarta a galaktikus gázok mozgását. Meglepődött, mikor az összegyűjtött adatokat számítógépen ki akarta elemezni, a felhők mozgásának csak a kezdő- és végpontja volt látható. Mivel arra volt kíváncsi, mi történik a két pont között, ezért a mozgásukat hanggá alakította. A gázok pályájához egy algoritmus segítségével más és más hangszínt társított: egy egészen különleges zenedarab született. Címet is adott neki, mikor felocsúdott meglepetéséből: Milky Way Blues. A Tejút úgy szólt, mint egy jazz-zenekar.
A Balázs Elemér Group kompozíciói pont ilyenek. A 2000-ben alakult zenekar megcélozta a világelitet. A háttérben ott vannak a swing szultánjai, hogy Mark Knopflertől plagizáljunk egy kicsit: Balázs Elemér a doboknál, Czibere József az ütőhangszerei arzenálja mögött és Lakatos Pecek Krisztián, aki bőgőzött. Láttam én már olyan koncertet, mikor Elemér vitte el a show-t, olyat is, mikor megmentette, de most nagy alázattal és precizitással dolgoztak mindhárman a sikerért a háttérben. Egyetlen öncélú szóló nem volt, nem volt „tapsszünet” a zenében. Ennek a sűrű szövésű, izgalmas zenének az egyik titka a ritmusszekció tömény, de nem öncélú játéka volt.
Ennek a folyamatosan áramló zenének kiváló értője és művelője Balázs József zongorista és Komjáti Áron gitáros, akik erre a hangzásra komponálnak és hangszerelik a repertoárt. Ötvözik a flamenco-t, a fado-t, a gipsy-jazzt a Chic Corea, Joe Zawinul-féle fúziós vonallal. A koncerten a lemezen szereplő csaknem valamennyi saját dal elhangzott: a „Come with Me”, „Ezer év múltán”, „Left Behind”, „When He Passed”, „Sounds of Diversity”, „Cold Light of Dawn”, „Painting in a Dream”, „I Never Felt This Way”. Biztos, hogy valamit kihagytam.
Olyan karakteres és egyéni a hangzás, hogy bármilyen dalt dolgoznának fel, azonnal felismerhető lenne a formáció. Ennek a tejút-jazznek nagyon fontos eleme a két énekes: Szakonyi Milán és Kiss Flóra. Szó nincs itt a combo által kísért vokálról. Ebbe a sajátos szövetbe illeszkedik hangszerként a két remek énekhang. (Egyetlen javaslatom lenne csak: szavazzon meg a zenekar Flórának egy kényeztető kúrát, ahol kedvére lakomázhat, hogy felszedjen néhány kilót. Csak vicceltem).
Nem véletlen, hogy mikor a gipsy-jazz iránt közismerten vonzódó Tim Ries szaxofonos (a Rolling Stones koncertek egyik állandó session zenésze) találkozott Balázs Elemérrel, nem csak beszállt a koncertbe, de ragaszkodott hozzá, hogy a BJC-ben ennek a stílusnak két kiválóságával színpadra is léphessen. Bóna László, a BJC toleráns vezetője pedig némi hezitálás után beleegyezett. Így azon az estén az East Gipsy Band (Balázs József a zongoránál, Balázs Elemér dob, Sárközi Lajos hegedű és gitár, Orbán György bőgő, Oláh Vilmos cimbalom, Balogh Gusztáv ének) mellet fellépet a BEG is. Az első formációnak még az amerikai turné szervezésébe is besegített. Elemért pedig egyenesen New York-ba akarta csábítani, hogy egy közös projektben dolgozzanak.
Ha ezt a lemezt hallja vagy eljut majd az ottani koncertekre, láthatja és hallhatja majd, hogy mennyire igaza volt.
