#INTERMEZZO#
Október első hetének első napján az Oláh Dezső Trio rövidesen megjelenő új lemezének anyagát mutatta be a Budapest Jazz Clubban, a zongorista névadó mellett Oláh Péter bőgőzött és Lakatos Pecek András dobolt. Csaknem két éve hallhattuk tőlük ugyanitt Bartók Béla hat tánctételből álló művét a Junior Prima-díjas Oláh Dezső átiratában. A „Reflections of Béla Bartók’s Six Rumanian Dances” decemberi bemutatója után, idén augusztusban az Opus Jazz Clubban Oláh Dezső fúvósötösre és jazz trióra írt kompozícióit mutatták be, a Budapest Fúvósötössel. Most hétfőn pedig a már stúdióban rögzített, de még kiadóra váró, Dezső legfrissebb, hét tételből álló „Intermezzo” című, napról-napra zajló életünk küzdelmei út és kiútkeresések közötti rövid pihenőket, és az új kihívások előtti felkészülési periódust boncolgató művével ismerkedhettünk meg.
Megszokhattuk, hogy lemezbemutatóin Oláh Dezső valami szokatlannal segíti a ráhangolódásban közönségét a zene előtt. Volt mikor klip vezette fel a koncertet, most a szótlanul színpadra vonuló és hangszereik mellett helyet foglaló zenészek némaságát egy hangbejátszás törte meg. A hangszórókból Pocsai Kriszta előadásában először angolul, majd magyarul jutottak el hozzánk a mű megírásához vezető inspirációról Dezső prózában írt gondolatai.
„Érezted már valaha, hogy életünk csak közjáték?
Óráink nagy részét azzal töltjük, hogy vágyainkat, céljainkat elérjük, de a végcél felé vezető úton rengeteg állomás követi sorban egymást. Ezeket kötik össze az intermezzók, a közjátékok, amikor még nem tudjuk, hogyan, mikor, miért, kivel utazunk majd tovább. Talán ekkor élünk igazán? Állunk a válaszút előtt, és ilyenkor van lehetőségünk gondolkodni, körbenézni. Megélni az adott pillanatot. Minden nap lezárásában ott rejtezik a következő nap fénye, lehetősége – ahogyan a hétfőben a kedd, majd abban a szerda. Hogyan menjünk tovább az úton? Nem tudjuk, csak egy biztos: soha nem lesz két ugyanolyan szerda. A problémák változnak, az út ugyanaz: előre!
Mi csupán megpróbáljuk átvezetni a hétfőt a keddre és így tovább…”
Az utolsó mondat végén a zene nyelvén folytatódott bő háromnegyedórába a szóban elhangzottak kibontása, hétfőről keddre, és így tovább a hét utolsó napjáig, azaz az első rész végéig. Bár a koncerten nem került szóba, de Oláh Dezső kutatóként felmerült bennem, a most bemutatott közjátékok zenei ötletei közül több is talán Ligeti György „Hat bagatell” című művének tételei közé átvezetőként, Dezső által komponált „Hat intermezzo” gyökereiből erednek. Ez persze csak felvetés, az viszont tény, hogy sem a magát jazzt is játszó zongoraművésznek és zeneszerzőnek mondó Dezsőt, sem műveit nem lehet kategóriába sorolni. A kortárs zene és a jazz határán mozgó „Intermezzo” üzenete elért a közönséghez, a dallam gazdag zene befogadásra talált, ebben komoly szerepe volt Dezső alkotó társainak, a bőgős Oláh Péternek és a dobos Lakatos Pecek Andrásnak.
A második részben a trió a „Reflections of Béla Bartók’s Six Rumanian Dances”, Oláh Dezső Bartók összefűzött román táncairól kellő alázattal és kitartó munkával két éve lemezre rögzített gondolatait idézte fel. Összefűzött, mivel hat táncból az utolsó kettőt Bartók szerkezetileg teljesen egybekomponálta, és a második és harmadik között is a tételek közötti szünet eltörlését indukáló felirat olvasható az eredeti kottában. Ennek szellemében ők is szünet nélkül, egybe játszották, összefűzték a táncokat. Ahogy az első, a második rész is a kortárs zene és a jazz ötvözetében telt el, és a második rész is vastapssal zárult. Most azonban, ahogy illik, Dezsőék ráadással köszönték meg a kitartó tapsokat. A „Kis kece lányom” a közönséget is énekre buzdította, így közösségi érzésekkel feltöltődve, meghitt légkörben búcsúzhattunk a három kitűnő muzsikustól. Ahogy az útjain töretlenül előre haladó Dezső komponálási kedvét ismerem, rövidesen találkozni fogunk egy még újabb munkáit bemutató koncerten.
