Peter Protschka Quartet Featuring Rick Margitza, Bird's Eye Club, Basel, Svájc (2018. október 4.)

Peter Protschka (trombita), Martin Sasse (zongora), Martin Gjakonowski (bőgő), Tobias Backhaus (dob) és a sztárvendég, Rick Margitza (szaxofon) volt az együttes felállása. Ugyanez a zenekar ugyanebben a klubban 2015-ben már felvett egy élő lemezt; most újra összeálltak egy svájci/német miniturné erejéig.

Protschka remek zenész: klasszikus zenei képzéssel indult, de most már sokkal inkább Art Farmer és Tom Harrell, mint mondjuk Bach nyomdokain halad. Martin Sasse sem kis név a német jazz-szcénában: számos szólólemeze jelent meg, amelyeken olyan zenészekkel játszik, mint Vincent Herring, Steve Grossman vagy a "mi" Lakatos Tónink. Ennek ellenére én Rick Margitza-ért mentem le a klubba. Azért a Rick Margitza-ért, aki a modern jazz-szaxofonozás első vonalába tartozik, aki olyan óriások mellett "nevelkedett", mint Maynard Ferguson vagy Miles Davis, aki nemrég Lakatos Tónival és Bolla Gáborral készített egy remek lemezt, és aki magyar jazz-füleknek/jazz-szemeknek jól ismert! (Tavalyi remekül sikerült magyarországi turnéjáról a JazzMa is megemlékezett: https://www.jazzma.hu/hirek/2017/11/01/margitza-es-a-toltott-kaposzta-sikere)

Úgyhogy nem is ismertetem Rick életútját, azt már megtette nekünk Somogyvári Péter. A mostani koncerten részben a "Live at Bird's Eye Basel" zenéje volt a program, részben standardek, részben Rick Margitza kompozíciók. A "teljes elszállás" a második szettben történt, ahol Rick még jobban előtérbe került, és ötletben-humorban gazdag, csodaszépen intonált szaxofonjátékkal varázsolt el bennünket (úgy, ahogy ezt csak ő tudja... és még egypáran a legnagyobbak közül...). Nekem talán a „Hands of Time”, a „Love Dance” és a „Blues for My New Shoes” voltak a koncert fénypontjai.

Rick Margitza tehát tovább tündököl. Olyan "igazi" Rick Margitza szólólemezt már jó pár éve nem kaptunk tőle (talán a 2004-es „Bohemia” volt az utolsó... és persze a Moutin Reunion Banddel készített lemezek, de az utolsó, a „Soul Dancers” is majd' tíz éves már...), de remélhetőleg nemsokára egy ilyennel is megörvendeztet bennünket.