JazzMa

Friss Hírek

DESEŐ CSABA 80!2019. február 15.
Katché, Manu: The Scope2019. február 15.
CSÜTÖRTÖKI FÉSZEK JAM2019. február 12.
Pátkai Rozina: Taladim2019. február 12.
BEVÁLTOTT ÍGÉRET2019. február 08.
Lovano, Joe: Trio Tapestry2019. február 08.
3. Belvárosi Jazzverseny2019. február 07.
ÚJ SOROZAT INDULT2019. február 04.
Kovács Linda: Sunflower2019. február 04.
Játék – 2019. február2019. február 03.
ARCCAL A FÉM FELÉ2019. február 01.
Jazz-Január Svájcban2019. január 30.

Hírek

THE SOUND OF JAZZ – SZAKCSI Jr. 50

Hétfőre elszálltak a gondok, kitisztult az ég és a terveknek megfelelően összeállt minden. Este hét órára megtelt a MOMkult 500 fős nézőtere is, így kezdetét vehette Szakcsi Jr. monumentális születésnapi koncertje. A fiatalabb korosztálytól a nagy öregekig, az ünnepelttel együtt 38 zenész 17 formációban lépett színpadra a kétrészes műsorban.

a1.JPG

Az est háziasszonya és konferansziéja, Kukocska Csilla a Swing Jazz Kultúráért Alapítvány Kuratóriumának elnöke köszöntötte a közönséget, majd Szakcsi Jr. felidézte azok emlékét, akik nem lehettek itt. A főhajtás után viszont örülhettünk azoknak, akik a meghívást elfogadva eljöttek, és az első zenekar máris bevonult színpadra, megkezdődött a maratoninak ígért koncert.

a2.jpg

Minden formáció körülbelül 6-7 percnyi időt kapott, ahogy Béci a vele készített interjúban elmondta, ennyi idő alatt is sok mindent be lehet mutatni. Képekben követve az eseményeket, nézzük hát, kik és mit adtak elő.

01.jpg

Ifj. Egri János Trio – „Soft Wawes” (Egri János)
ifj. Egri János – ének, zongora, Egri János – bőgő, Lakatos Pecek András – dob


02.jpg

Pintér Zoltán Trio – „Autumn Leaves” (Joseph Kozma)
Pintér Zoltán – zongora, Orbán György – bőgő, Balázs Elemér – dob


03.jpg

Csík Laura – „H-moll szonáta IV. tétel” (Frederic Chopin)
Csík Laura – zongora


04.jpg

Szőke Nikoletta Quartet – „Moonglow” (Irving Mills, Will Hudson)
Szőke Nikoletta – ének, Farkas Zsolt – zongora, Barcza-Horváth József – bőgő, Lakatos Pecek András – dob


05.jpg

Oláh Krisztián – ifj. Oláh Kálmán Quintet – „Slow Blues” (John Coltrane)
Oláh Krisztián – zongora, ifj. Oláh Kálmán – szaxofon, Molnár Sándor – szaxofon, Orbán György – bőgő, Lakatos Pecek András – dob


06.jpg

Elsa Valle y Sus Hermanos – „Rhumba-Finale” (Dizzy Gillespie, Chano Pozo Gonzales)
Elsa Valle – ének, Winand Gábor ének, szaxofon, Rozsnyói Péter – zongora, Orbán György – bőgő, Kőszegi Imre – dob


07.jpg

Balázs József Quintet – „About Monk” (Balázs József)
Balázs József – zongora, Molnár Sándor – szaxofon, Zana Zoltán – szaxofon, Pecek Lakatos Krisztián – bőgő, Balázs Elemér – dob


08.jpg

Rácz Kati Quartet – „Hit The Road Jack” (Percy Mayfield)
Rácz Kati – ének, Szakcsi Lakatos Róbert – zongora, Horváth Pluto József – basszusgitár, Kőszegi Imre – dob


09.jpg

Lakatos Pál Quartet – „All The Things You Are” (Jerome Kern)
Lakatos Pál – gitár, Szakcsi Lakatos Róbert – zongora, Torma Rudi – basszusgitár, Tony Snétberger – dob

Az első rész végén meggyőződhettünk, valóban sok minden bemutatható a Béci által a formációnként kalkulált hatpercnyi időben, az átkötő konferálásokat pedig Kukocska Csilla példamutatóan oldotta meg. Már a Bánki-tó fesztiválokon felfigyeltem rövid, lényegre törő nyitóbeszédeire, amelyek közben a jazzben való jártassága is kiderült. Pörgött a műsor, nem volt üresjárat, és a fellépők a jazz elég széles skáláját mutatták be. A „Blue Note” vonal jól megfért a funky vagy a karibi ritmusokkal, bármelyik irányzat képviselői magas színvonalon adták elő választott számaikat. Akár standard, akár saját szerzemény került bemutatásra, mindegyikben benne volt az adott formáció „lelke”, a rájuk jellemző egyedi stílus. Béci gondolt arra is, hogy az ő szavait használjam, „ne vaduljon meg a közönség a sok jazztől”, ezért beillesztett a műsorba két klasszikus produkciót. Csík Laura az első részben Chopin művét szólaltatta meg Kozma, Coltrane, Kern szerzeményei között, és csodálatos játékával a jazzközönség előtt is sikert aratott. A szünetben a zenészek színpadon leadott kalóriáit Ajtai Péter egyenesen a Ring Cafe & Gourmet Burger Bárból átszállított menüsorral pótolta, így energiával kellően feltöltődve vághatott bele mindenki a hátralévő másfélórába.

A második rész sokak által a legnagyobb jazz komponistának tartott Bach művével indult. Ezen a félig-meddig tréfás állításon persze lehet vitatkozni, de azon nem, ahogy ifjú Balázs Elemér ezt a klasszikus művet megszólaltatta. Játéka mindenkit lenyűgözött, és ez a zene segített a ránk váró jazzélmények további befogadásában is.


10.jpg

Ifj. Balázs Elemér - „Preludium Bwv 998” (Johann Sebastian Bach)
Ifj. Balázs Elemér – zongora


11.jpg

SoLaTi – „Different” (Oláh Tzumo Árpád)
Pocsai Kriszta – ének, Oláh Tzumo Árpád – zongora, Heilig Tamás – basszusgitár, Toni Snétberger – dob


12.jpg

Szakcsi Lakatos Róbert Quintet – „This is New” (Kurt Weill)
Szakcsi Lakatos Róbert – zongora, Fekete-Kovács Kornél – szárnykürt, Molnár Sándor – szaxofon, Orbán György – bőgő, Oláh Tzumo Árpád – dob


13.jpg

László Attila Quartet – „Serenade” (László Attila)
László Attila – gitár, Oláh Kálmán – zongora, Horváth Pluto József – basszusgitár, Lakatos Pecek András – dob


14.jpg

Trio Midnight – „I’ll Remember April” (Gene de Paul, Patricia Johnston)
Oláh Kálmán – zongora, Egri János – bőgő, Balázs Elemér – dob, + Winand Gábor – ének


15.jpg

Csík Gusztáv – Joan Faulkner – „All My Tomorrows” (Jimmy Van Heusen), „Time Is Now” (Csík Gusztáv, Joan Faulkner)
Csík Gusztáv – zongora, Joan Faulkner – ének


16.jpg

Szakcsi Lakatos Béla Trio – „Szóló Improvizáció” (Szakcsi Lakatos Béla), „Stella By Starlight” (Victor Young)
Szakcsi Lakatos Béla – zongora, Berkes Balász – bőgő, Kőszegi Imre – dob


17.jpg

Szakcsi Jr. Trio Plus – „Psalms” (Szakcsi Jr.), „You Are My Everything” (Harry Warren)
Ifj. Szakcsi Lakatos Béla – zongora, Pecek Lakatos Krisztián – bőgő, Balázs Elemér – dob, + Zana Zoltán – szaxofon, Fekete Kovács Kornél – szárnykürt


Egy koncerten alig, jó esetben rangos fesztiválokon találkozhatunk ennyi kiváló muzsikussal, mint amennyi itt fellépett. Sztárparádé, jazz ünnep, kinek mi tetszik, de úgy érzem a legfontosabb, hogy a jazz igazi hangja szólalt meg a bő három óra alatt. Már az elsőként fellépő Egri Jr. Trio meghozta azt a hangulatot, amiért ezt a zenét szeretjük. Ez a felemelő hangulat a koncert végéig kitartott, és sok emlékezetes eseményt hozott. Jó volt egy trióban látni olyan ikonokat, mint Szakcsi Lakatos Béla, Berkes Balázs és Kőszegi Imre. Csodálatos volt a trió előtt szólóban hallgatni Szakcsi Lakatos Bélát, aki improvizációiban az egész zenetörténetből merített fiát köszöntve. Ha már azokat az ikonokat megemlítettem, akik az én generációmat annak idején bevezették a jazzbe, nem hagyhatom ki Csík Gusztávot sem, aki most a fantasztikusan éneklő Joan Faulknerrel tárta fel az érzelmek legmélyebb bugyrait. Fantasztikus volt Winand Gábor spontán beszállása a Trio Midnight játékába, megmutatva, hogy a zene hívószava, a közös zenélés öröme minden műsortervet felülírhat. Folytathatnám a sort koncertélményeim között csapongva, végig haladva az összes fellépő maradandó élményt adó pillanatain, de akkor beszámolóm elolvasásának ideje megegyezne a koncert időtartamával, amely kétség kívül izgalmasabb időtöltést adott. Azonban két dolgot még úgy érzem meg kell említenem a sok csoda elhallgatása közepette. Az egyik, hogy a jazz fanatikusok nyugodtan hátradőlhetnek, ennek a zenének az utánpótlása abszolút rendben van. A ma lassan középgenerációba lépő, vagy már lépett muzsikusaink csaknem valamennyien világszínvonalon beszélik a jazz nyelvét. Hatalmas inspirációt jelentenek az őket követő, szintén nagy tehetséggel megáldott, és hasonlóan magas szintű oktatásban részesült, éppen csak huszonéves korosztálynak, akik már pályafutásuk kezdetén berobbantak a köztudatba. Ezen a koncerten bennem a legvadítóbb érzéseket leginkább a legfiatalabb korosztályba tartozó ifj. Oláh Kálmán, és a lassan középgenerációba lépő Molnár Sándor szaxofon párbeszéde kavarta fel. A másik, amiről még írnék, többekben vetett fel kérdéseket. Voltam pár születésnapi koncerten, és nekem is elsőre furcsának tűnt, de akár ebből a beszámolóból is feltűnhet, hogy az ünnepelt, akinek az 50. születésnapjára összegyűltünk, csak a koncert végén lépett színpadra. Megszokhattuk, a születésnapi koncerteken a születésnapos a főszereplő, végig a színpadon maradva ő játszik az összes fellépő zenekarban, ahol valaha megfordult. A koncert szünetében, majd utána is sokan mondták, csodálatos volt, nagy élményt adott, de mennyiben szólt ez a koncert ifjú Lakatos Béláról. Talán meglepően hangzik, de szerintem teljes egészében róla szólt. Az első perctől az utolsóig. Egy születésnapnak természetesen az ünnepeltről kell szólnia, de az is elsődleges szempont, hogy maga az ünnepelt jól érezze magát. Ezen a napon ne az elvárásoknak feleljen meg, hanem úgy élje meg születése napját, ahogy egyénisége diktálja. Akkor fog valóban róla szólni az ünnep. Bécinek minden másnál többet jelentett, hogy azok a barátai játszottak ezen a koncerten, akikkel játszott az ötven év alatt, akiknek fiatalkorában örült, hogy játszhatott velük, és örült, hogy akikhez fűzte valami a múltban, most is eljöttek. Ha barátok közvetítésével is, de az ő zenéről, jazzről alkotott határozott véleménye fogalmazódott meg a két részben. Egy sokszor ortodoxnak ítélt muzsikus mutatta be a műfaj gazdagságát, üzenve, nem a változást, az újat utasítja el, csak azt szeretné, ha ezek a változások megtartanák a jazz értékrendjét, a lényeges tulajdonságait. Ezeknek az igényeknek megfelelve mutatatták meg a meghívottakból alakult formációk a paletta sokszínűségét, ezt foglalta össze esszenciaként Szakcsi Jr. kvintetté bővült triójával a koncert végén. Ezért még a szünet is, amikor megdumáltuk az elhangzottakat, róla, a jazzről szólt, amin keresztül megismerhettük őt, és amit ő csak megszállottan és fanatikusan tud csinálni.


18.jpg

plakat-2.jpg

Vissza a hírekhez