MAYNARD FERGUSON EMLÉKEST

Akár a „Világsztárok a Budapest Jazz Clubban” sorozatban is helyet kaphatott volna a BJC Big Band szerdai Maynard Ferguson emlékestje. A mindössze egy éve alakult, Budapest egyik legnépszerűbb és méltán világhíres klubjáról elnevezett nagyzenekarhoz ezúttal a különleges képességeket kívánó „lead” trombitálás négy világklasszis szólistája csatlakozott. Eric Miyashiro Japánból, a többiek, Louis Dowdeswell, Andy Greenwood és a zenekar első vendégeként tavaly itt járt Ryan Quigley Egyesült Királyságból érkezett, hogy a kilencven éve született kanadai legenda hatalmas életművéből felidézzen egy duplakoncertnyit, este hét, majd kilenc órától kezdődően.

Az Írországban született skót trombitás, harsonás és zeneszerző, Ryan Quigley volt a BJC Big Band első sztárvendége. A tavaly októberi bemutatkozó koncertre meghívását Varga István, a harsonás szekció tagja és egyben a zenekar ügyintéző mindenese ajánlására szavazta meg a kollektíva.

A Royal Scottish Academy of Music and Drama tanára, többek között Quincy Jones, Aretha Franklin, Randy Brecker és Kurt Elling több lemezén és turnéján is játszott Quigley meghívása remek ötletnek bizonyult, az óriási sikert hozó bemutatkozás után a kapcsolat tovább folytatódott vele. Ezúttal ő kereste meg a zenekart, és az újabb közös játékra nem is találhatott volna jobb apropót, mint az 1928. május 4-én Montrealban született és 78 éves korában, 2006. augusztus 23-án Ventura-ban meghalt Maynard Ferguson születésének 90. évfordulóját. Ötletéhez sikerült virtuóz barátait is megnyernie, akik közül Eric Miyashiro Maynard Ferguson nagyzenekarával is játszott a Carnegie Hallban.

Eric Miyashiro Hawaii fővárosában, Honoluluban született 1963-ban. Japán szülei Tokióból költöztek az Egyesült Államok 50. tagállamába, ahol apja a híres Royal Hawaiian Band trombitása lett, édesanyját pedig táncosnőként alkalmazták. A csendes-óceáni szigetre szerencsére nem csak hadihajók érkeztek, így Eric, aki gyerekkorától érdeklődött apja hangszere után, 14 éves korától már a honolului gimnáziumon keresztül játék lehetőséget kapott Sammy Davis Jr., Engelbert Humperdinck, Tom Jones és Henry Mancini zenekaraiban, és négy évvel később meghívót kapott az All American High School All Star zenekarba. Az USA-ba költözve a Berklee College of Music hallgatója lett, és szabadúszóként többek között Buddy Rich, Woody Herman, Count Basie, Thad Jones / Mel Lewis és természetesen Maynard Ferguson nagyzenekaraival koncertezett. A klasszikus zenei karrierje is szépen ívelt, Miyashiro a Rochester Philharmonic Orchestra, a Cincinnati Symphony Orchestra és a St. Louis Symphony Orchestra vendégművésze lett. 24 éves korában elhagyta az Egyesült Államokat, Japánba költözött, és a népes rajongótáborában a "StratosphERIC" néven ismert trombitás két nagyzenekart is alapított. Az USA-ba visszajárva jelentősebb koncertjei között említendő a St. Louis-i Missouriban, 2006. július 20-án rendezett Maynard Ferguson Tribute Concert, amelynek egyik kiemelt trombitásként lépett fel, és a 2007. augusztus 1-jén tartott Chase Revisited, Bill Chase emlékére rendezett koncert, az egykori Chase Band tagok találkozóján.

Louis Dowdeswell a Royal Academy of Music-on 2016-ban diplomázott, London zenei életében muzsikusként és producerként is kiemelkedő sikereket ért el.

Louis klasszikus és jazz karrierje párhuzamosan ível felfelé. Amellett, hogy a Royal Philharmonic Concert Orchestra, az Angol Nemzeti Zenekar trombitása, részt vett többek között Al Jarreau, Michael Buble koncertjein, és tévéműsorokban is növeli népszerűségét.

Andy Greenwood is szeret átjárni a műfajok között, de ő inkább a jazz és rock zenében teszi mindezt, ahogy az utóbbi névsorból is kiderül. National Youth Jazz Orchestra tagjaként zenei pályafutása során olyan művészekkel játszott, mint Al Jarreau, James Morrison, Steve Gadd, Bob Brookmeyer, Michael Gibbs, Bill Frisell, Eliane Elias, Chaka Khan. Gladys Knight, Shirley Bassey, Georgie Fame, Kylie Minogue, George Michael, Robbie Williams és a Who együttes.

A négy vendégmuzsikus személye azért is érdekes, mert mindegyikük úgynevezett „lead” trombitás. Ezzel a tehetséggel, azaz a magas hangokat frazeálásban, dinamikában könnyedén megszólaltatva szólózni, a legnagyobb trombitások közül is kevesen rendelkeznek. Ez a technika természetesen tanulható egy szintig, de azon felül születni kell rá. A „lead” játszási mód elsősorban a nagyzenekari jazzben tud igazán érvényesülni, nem véletlen hogy legnagyobb művelői is, mint például Cat Anderson, Bill Chase vagy Maynard Ferguson is ezen a területen aratták legnagyobb sikereiket. Ferguson Kanadából az Egyesült Államokba költözése után, 1950-ben vált ismertté, ekkor került be Stan Kenton zenekarába, és magas hangú játékát csodálni kezdte a közönség, a Down Beat olvasói háromszor is az év trombitásává választották. Önállósulva, saját zenekarával 1954 óta haláláig évről évre jelentek meg lemezei, melyek a nagyzenekari jazz megkerülhetetlen mérföldköveivé váltak. Mikor a nagyzenekarok népszerűsége csökkent, és ezáltal a fenntarthatóságuk kérdésessé vált, Ferguson is szextettben játszott, de Angliába költözve ismét nagyzenekart alapított. Igaz, mindössze tizenkét főset, négy trombita, két harsona, három szaxofon és a dob mellé behozta az elektromos zongorát és a basszusgitárt. Ezzel olyan hangzást tudott elérni, hogy a jazz-rock uralom alatt is életben tudott maradni, sőt diadalmenetben térhetett vissza New Yorkba, ahol a CBS szerződése várta. Ebben a korszakban jelentek meg a „MF Horn” sorozat albumai, az 1, 2, 3 és a dupla 4&5, amely koncertfelvétel volt, és nagyrészt ebből a korszakból idézték az eredeti hangzáshoz hűen emlékét szerzeményeiből, feldolgozásaiból szerda este is. A „kötelező” számok, a „Left Bank Express”, a „Give It One”, a „Fox Hunt” és egyéb híres kompozíciók mellett, elhangzott néhány pop klasszikus is, mint például a híres Simon & Garfunkel dal, a „Bridge over Troubled Water", természetesen a Ferguson által hangszerelt formában. A vendégszólisták egymást váltva mutatkoztak be, majd párosban cserélődve, a humort sem nélkülöző párbajokat beiktatva fokozták az amúgy is forró hangulatot. Az ő fergeteges szólóik mellett a hazaiaknak is minden szekció szólistáinak alkalma nyílt tudása megcsillantására, nem beszélve az egész zenekar szenzációs hangzásáról, amit a trombita nagymesterei sem győztek dicsérni.

Mindkét koncerten dugig teltház fogadta a zenészeket. Feltűnően sokan jöttek a szakmából, a MAO, a BJO mellett fegyveres testületeink nagyzenekaraiból is komplett fúvósrészlegek foglaltak helyet a közönség soraiban, már amíg volt szabad szék a Big Band miatt amúgy is leszűkített nézőtéren. Szerencsére bebizonyosodott, hogy sok jó jazzrajongó kis helyen is elfér, így páran akár a földön ülve is, de megoldották a problémát. A kisebb kényelmetlenségekért cserébe viszont ritka élményt kapott mindenki. A kevés próbalehetőség ellenére a Csizmadia Dávid vezette BJC Big Band úgy szólalt meg, hogy arra Ferguson is csak szerződési ajánlatokkal tudott volna válaszolni. Szép gesztus volt, mikor a műsor konferálási feladatait is szokás szerint kitűnően megoldó Csapó Krisztián a vége felé, a zenekar újbóli bemutatása közben elmondta, hogy a szaxofonos részlegben ülők mindegyikét a sor elején ülő Elek István tanította. A koncert finise is tomboló sikert hozott, így jött a ráadás. Mind a négy sztárvendég bejött, és a csodás magas hangok fújása közepette a zenekar bravúros kíséretével eljátszották Ferguson legismertebb feldolgozását. A „Gonna Fly Now”, a „Rocky” témáját hozó filmzene eredetileg a „Conquistador” című lemezen jelent meg, és ahogy a neves szakíró, Leonard Feather írta, ezzel a lemezzel Ferguson egyedülálló helyet szerzett a nagyzenekarok világában, egyedül ő tudott betörni a pop-albumokat is magába foglaló eladási listán a 22. helyre. Ennek a koncertnek az anyaga, ha lemezen megjelenne a budapesti eladási listán a TOP 10-be is bekerülne. Eric Miyashiro, Louis Dowdeswell, Andy Greenwood és Ryan Quigley fergeteges játékára így is sokáig fogunk emlékezni, és ezért a fantasztikus estéért köszönet jár a BJC Big Band minden tagjának.