JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
Névnaposok – Maja2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.

Hírek

Simsa Fünf és az idő, amire szükségünk van

Amikor az ember számára egy teljesen ismeretlen zenekar koncertjére beül és egy pohár bor és capuccino (tudom fura egyveleg) mellett elmereng a „dolgok” felett, és nem érzékeli, hogy még csak szerda este van, és maga mögött tudja hagyni a napi munka zaját, akkor talán elmondható, hogy ez egy jó koncert volt. A szerda esti Opus Jazz Club színpadán a bécsi Simsa Fünf zenekar tolta a jazzt, melyet a fiatal tehetség, Sebastian Simsa dobos alapított 2017-ben.

Az öt tagból álló zenekar igencsak nemzetközire sikerült, de persze a bécsi pezsgő zenei életben ez nem meglepő. A felállás tehát a doboson kívül, Andrej Prozorov – szopránszaxofon, Florian Sighartner – hegedű, Carles Muñoz Camarero - cselló és Heimo Trixner - gitár. Nem mondhatnánk, hogy ez egy klasszikus jazz felállás, legalábbis én nem sokban láttam/hallottam csellót, de a hegedű sem gyakori. Számomra kiemelkedő volt mindkét vonós játéka, persze a többiek is szépen folytak bele a zenei történetekbe, de valahogy a vonós szekció vitte a kompozíciókat arra a szintre számomra, ahol ugyebár elfelejtődik, hogy milyen nap is van ma.

Sebastian Simsa nagyon szimpatikus figura, minden számot egy teljes kis anekdotával vezetett fel, életének olyan történéseiről, melyek megihlették egy-egy mű létrejöttét, s olyan részletességgel mesélt róluk, hogy szinte megelevenedtek a szemeim előtt például, mikor egy szülinapi buliban csak egy sört szeretett volna inni, de ugyebár ez nem így alakult, s a négy-öt sör után született egy ütős szám. Azt kell, hogy mondjam Sebastian, jó hatással van rád a sör, én szorgalmaznám, hogy több ilyen buliban vegyél részt, ugyanis nekem ez a dal lett a kedvencem. Ebben a számban nagyon erőteljesen együtt zenélt a csapat, tökéletesen volt felépítve a kompozíció, szépen „húzták” fel egymást, megvolt az összhang és kiteljesedés, igazán fúziós jazz szólt, benne volt a harmóniákban az elengedés és szabadság, ami számomra A Jazz.

Egyébként azért megjegyzem, talán kicsit behatárolta a zenehallgatási fantáziát, hogy előre tudtuk, miről fognak szólni a dalok, kicsit olyan ez, mikor egy vers keletkezésének a történetét elolvasom, mielőtt a verset magát. (Magamtól nem tenném, de mindenkinek van erről középiskolai élménye...) Azért mégsem volt ez zavaró, így lett kerek az este, anekdotában a zene, zenében az anekdota. Tehát a dalok egyértelműen Simsa életében zajló apró történések hangjegyekben való lenyomatai, de mindez csak egy váz, amire zenésztársai reflektálnak, és adnak hozzá saját képzeteket. S ráadásul milyen jól! Ettől lett a „The Time We Need” albumuk ihlette események valójában mindenkié, mert ott, a hallgatóban, a kis brandenburgi kapunak a fagyos téli képét kiegészítette Sighartner érzékeny hegedűjátéka (Mauren&Eis), csodáltuk a katalán apró falut az elektromos gitár húrjainak segítségével (La Casa Vieja de la Bisbal), vagy éppen egy kőhídon sétáltunk a dobverő ütemének ritmusában valahol Finnországban (The Bridges), de a 22 éves korában au pair-ként Franciaországban élő Simsa játékosságában is ott voltunk a szaxofonon játszó Prozorov nagyszerű improvizációival (If I Had a Box Full of Wishes).

A zenekarnak ez a hatodik fellépése, de Carles és Florian más formációkban is együtt játszanak, mondjuk ezt elárulta az egymásra hangolódásuk is, az Avisho Chen Hai szám pont ilyen volt, csodás harmóniában tudtak egymásba fordulni a cselló és hegedűszólamok. (Azért itt megjegyezném, hogy a kisebb fajta őrültségek, mint minden jazzben, itt is megjelentek, hisz ki adna egy számnak ilyen címet Sanghaj város és Avishai Cohen nevének összemosásával.)

Jellemzően a visszataps utánra tartogatják az előadók a nagy dobást, s nem csalódtam, a „Time We Need” album címadó számot adták elő, nem is igazán emlékszem, hogy volt-e történetmesélés előtte, de én a zene alatt egy buddhista kolostorban jártam egy köd borította hegytetőn, s igen, köszönöm Simsa Fünf ezt az időt, valóban szükségem volt rá.

A csapat „The Time We Need” című debutáló albuma igen színes repertoárból állt össze, mintha még keresnék azt a hangzást, ami jellemezné őket, volt itt népzenébe hajló motívumtól kezdve klezmer hangzáson át klasszikus jazz vonulatán keresztül egyéb finomságok. Mondjuk, ettől ők a Simsa Fünf és érzésem szerint fognak még meglepetést okozni, és talán a koncert után a budapesti éjszaka is megihlette Simsát?

45179611-909035949302139-4738812463363915776-n.jpg

45228707-703186460050795-3604925291740266496-n.jpg

45306490-2248213835397144-6614083918821851136-n.jpg

45353078-312449002702904-8405063776352600064-n.jpg

45308935-745076459171452-178029929177284608-n.jpg

Vissza a hírekhez