JazzMa

Friss Hírek

Jazzlista - december 08.2018. december 09.
Könyvbemutató a BMC-ben2018. december 06.
Lantos Zoltán: Sonaris2018. december 04.
Játék – 2018 december2018. december 02.
Bublé, Michael: Love2018. december 02.
HENDRIX SZÜLETÉSNAPJÁN2018. december 01.
Hegedűsök a klubban2018. november 29.
DUSKA duó nyert Pozsonyban2018. november 29.
BLANCHARD ÚJRA 2018. november 26.
A BAJNOKOK JUTALMA2018. november 21.
A szaxofon zamata - döntő2018. november 19.

Hírek

Colin Stetson a Trafóban

Egyedülálló és lélegzetelállító zenei élményben volt része a Trafó közönségének november 3-án, Colin Stetson szaxofonkoncertjén.

img-7953.jpg

Colin Stetson amerikai szaxofonos és zeneszerző, rengeteg nagy névvel dolgozott már együtt leginkább az alternatív rockbandák világából, de ő komponálta az Örökség című horror hátborzongató soundtrack-jét, valamint újraértelmezte Górecki 3. szimfóniáját is. Senkihez sem hasonlítható játékában teljesen újraértelmezi, a végletekig kitágítja a hangszerei által nyújtott lehetőségeket, minimalista megközelítésű kompozíciói több szólamban kelnek életre, az elektronika által nyújtott lehetőségeket csak minimálisan kihasználva. Fő hangszere a basszusszaxofon, amit folyamatosan, körlégzéses technikával fúj. Unikális módszere több alappilléren nyugszik: a ritmust a mechanika perkusszív kattogása adja, ami speciálisan van kihangosítva. Középen általában egy basszus osztinátó szól folyamatosan, amire rárakódnak az altissimó hangok, a sikítások és az ének, mivel Stetson sok helyen konkrétan beleénekel a hangszerbe, és ezt egy a nyakára szorított, speciális mikrofon erősíti fel. Az erősítés rettentően visszhangos, olyan, mintha egy barlangban játszana, ami csak fokozza a kompozíciók expresszivitását.

img-7915.jpg

Az első szám („Among The Sef”) altón csendült fel, egy gyönyörű, himnikus hangfüggöny borult a közönség felé, akik már az első pillanattól érezték, hogy valami különlegesben lesz részük hamarosan. A magas hangok éteri csilingelése egy óriási templom visszhangos akusztikáját idézte. Ezután előkerült az est főszereplője, a basszusszaxofon és megszólalt a „Judges”, Statson talán leghíresebb témája. Agresszív, monoton osztinátó, egyetlen hipnotikus riff, melyek felé jöttek a plusz rezonanciák, az önállóan kidomborodó felhangok. Nem lehetett észrevenni, hogy ez az ember gyakorlatilag egy dallamot fúj hosszú percekig, annyira zseniális építkezett különleges eszköztárából, úgy tudta fokozni és oldani a feszültséget, és komplett zenekari kompozíciók érzetét kiváltani az emberekből. Egy szám erejéig a kontrabasszus klarinét is előkerült, ez már mélyebb, mint a Mariana-árok (és a legalsó hangok szinte használhatatlanul hamisak), de Stetson a hangszer hibáiból is képes volt előnyöket kovácsolni ezzel a különleges technikával. Az egész koncert alatt látszott, hogy a művész hogyan küzd meg ezekkel a gigantikus instrumentumokkal, ezeket így és ilyen hosszan fújni (vagy egyáltalán tartani) komoly fizikai megpróbáltatás. Így hát nem is tarthatott volna a koncert hosszú órákig, ahogyan a nagyérdemű még szívesen hallgatta volna.

Az idei talán legjobb koncertjét adta Colin Stetson, valami olyasmit mutatott, amire csak nagyon kevés zenész képes. Felrúgott egy paradigmát, miszerint szaxofon egyenlő jazz és dallamhangszer. És egyből újra is alkotta.

img-7828.jpg

img-7834.jpg

img-7840.jpg

img-7855.jpg

img-7913.jpg

img-7928.jpg

img-7939.jpg

img-7957.jpg

img-7961.jpg

img-7982.jpg

img-7986.jpg

Vissza a hírekhez