Nem dőlt le a Víztorony, de a siker falrengető volt!
Forró hangulatú, telt házas koncertet adott kedd este a debreceni Nagyerdő szívében hazánk egyik legkiválóbb gitárosának, Czirják Csabának remek triója, melynek további tagjai Bögöthy Ádám - bőgő, Czirják Tamás - dobok.
Szenzációs muzsika, nanométerre összecsiszolt együtt játszás, invenciózus szólók, látható és érezhető zeneöröm-örömzene.
Lemezdedikálás után beszélgettem a zenekar-vezetővel:
- Milyen érzésekkel jöttél Debrecenbe?
- Debrecenbe mindig szívesen jövök játszani. Már a pályám elején sokat jártam az akkori jazzfesztiválra, mint fellépő művész és mint lelkes közönség. Szerintem Wayne Shortert is itt hallottam először élőben.
- Ráhangolódás egy koncertre, mennyire fontos, van-e ennek technikája?
- A ráhangolódás nagyon fontos dolog számomra. A koncert kezdések előtt mindig kézben kell lenni a hangszernek. Semmi komoly gyakorlás, csak “járatni a kezet”, a szinkront fenntartani a bal és jobb kéz között. Azt gondolom, hogy ennél sokkal fontosabb azonban a szellemi ráhangolódás. Egy laza, nyugodt, mégis koncentrált tudatállapot.
- Hogy érezted magad az estén, milyen volt a hely, a közönség?
- Az este szerintem remekül sikerült. Szinte mindent meg tudtunk valósítani a színpadon. Azt hiszem az első nóta után már a közönséget is elvittük magunkkal és meg tudtuk teremteni azt a bizonyos hangulatot. Persze nagyon hálás volt a fogadtatás is. Remek hallgatóság volt, kifejezetten örültünk, hogy sok fiatal is eljött meghallgatni minket.
- Mennyire fontosak számodra a gyökereid?
- A legfontosabb dolognak tartom, hogy az embernek egy egészséges nemzeti identitástudata legyen. Ez alapvetően meghatározza a dolgokhoz való viszonyát. Tudni , hogy honnan jövünk és hogy milyen csodálatos szellemi örökségünk van nekünk magyaroknak, mindig a legszebb érzéseket ébreszti bennem. Nincs ez másképp zenei téren sem. Erről persze rengeteget tudnék mesélni, a népzene, Bartók-Kodály szerepe a zenei fejlődésben, az improvizáció és dallamalkotás stb. tekintetében, de ezt talán majd máskor...
- Autodidaktizmus? Mekkora a szerepe szerinted a tanulásban, fejlődésben?
- A mai modern internetes youtube-os világban véleményem szerint szinte mindent meg lehet tanulni autodidakta módon. Inkább csak az a kérdés, hogy kinek van hozzá több ideje, kitartása, türelme. Persze nyilván jó, ha van egy idősebb mester, aki kijelöl ösvényeket, kritizál és biztat azon az úton, ami a tökéletesedéshez vezet. És persze arra az útra rá is kell találni...
- Tanulmányok: kit emelnél ki a tanárok közül és miért?
- Talán egyetlen embert tudnék kiemelni így visszatekintve. Az elsőt, aki elindított azon a bizonyos úton. Kincses István. 14 évesen hagyta, hogy megtaláljam és megéljem azt, amire utána minden felépült. Nem próbált befolyásolni, csak a zene szeretetét adta, feltétel nélkül.
- Amerika. Mit vártál, mit adott /mit nem esetleg/, van-e utóélete, nemzetközi kapcsolatok, visszamennél-e?
- Amerika már a múlt. Néha eszembe jut, de nem vagyok egy nosztalgiázós típus. Sok mindent meg lehet ott is tanulni, de a vége úgyis ugyan az: gyakorolni, mindig fejlődni, kreatívnak lenni akkor is, ha itthon kevesebb a lehetőség mint ott. Nincs utóélet, sem nemzetközi kapcsolat (ahhoz sokkal több energiát kéne a kapcsolatépítésre fordítani, azt pedig én a zenére szeretném inkább “pazarolni”). Visszamenni biztos nem mennék, max. mint turista.
- Technika. Mennyire szolgálja elképzeléseid vagy mennyire vagy kiszolgáltatva neki? Otthon, stúdióban, koncerten?
- Az utóbbi 2 évben rengeteg időt töltünk stúdiótechnikával. Ez sajnos azt vonja magával, hogy egyre nehezebben viseljük a rosszabb akusztikai körülményeket. Persze a rutin megtanított minket is alkalmazkodni és a legtöbbet kihozni egy-egy szituációból. Mint gitáros azt hiszem, az egyik legfontosabb dolog most már az a bizonyos “sound”. Szerencsés vagyok, mert megtaláltam azt a mestert ebben is, aki megmutatta az utat és megépítette nekem azt, amire mindig is vágytam. Nyerges András számomra egy olyan barát és tanító, aki olyan új dimenziókat tárt fel előttem a stúdiótechnika és a gitár sound tekintetében, ami nélkül most nem lenne ez a mostani Czirják Csaba.
- Otthon, kocsiban milyen zenét hallgatsz?
- Mindig vannak kedvencek. A régieket már végighallgattam 200-szor, tele is írtam vagy két spirálfüzetet szólókkal stílusgyakorlat gyanánt. Mostanában Tim Miller, Lage Lund, Mike Moreno...stb. Az igazság az, hogy nagyon specifikusan hallgatok zenét. Mindig csak azt, ami éppen érdekel, dallamilag vagy harmóniailag. Inkább részleteket hallgatok vagy transzkribálok. Jazzből. Teljes darabokat vagy lemezeket csak szinte klasszikust hallgatok.
- Régi kedvencek, maiak? Van-e példaképed?
- Minden nagy előadó, aki le tud nyűgözni, példaként áll előttem. Nem tudnék kiemelni egyet sem.
- Milyen a fogadtatása a Markoláb lemeznek?
- A Markolábnak nagyon jó fogadtatása volt. Már amennyire ennek a rétegműfajnak egyáltalán lehetséges.
- Az új lemezről mit lehet már elárulni?
- Jön a következő lemez, ami még kifinomultabb felvételt, letisztultabb kompozíciókat, sok-sok új hangzást és nem utolsó sorban virtuóz szólókat tartalmaz majd.
Köszönöm a beszélgetést, további sok sikert kívánok! Remélem hamarosan viszontlátunk benneteket Debrecenben vagy a közelben!
még a koncert hatása alatti hangulatkép a Nagyerdőn hazafelé
