JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
Névnaposok – Maja2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.

Hírek

ÚJRA ITT VOLT A NAGY CSAPAT

New Yorkban élő dobosunk, Németh Ferenc őszi turnéja második állomásán idén is megérkezett változatlan felállású triójával a Budapest Jazz Clubba. Ahogy tavalyi bemutatkozásukkor, idén is az óceán túlpartjáról jött Greg Tardy szaxofonozott, és a jazz fővárosából érkezettekhez Európában csatlakozott Oláh „Tzumo” Árpád játszott billentyűs hangszereken.

Budapesten a Németh Ferenc Trio először tavaly novemberben a K-11-ben lépett fel, majd idén márciusban a BJC-ben is láthattuk őket. Mindkét alkalom maradandó zenei élményt adott, így természetesen idén is izgatottan vártam az újabb találkozást. Úgy tűnik, ez a november, március periódus hosszabb távon is ismétlődni fog, késő ősszel, és a telet váltó tavasz első napjaiban kezdődő fesztiválokra Németh Feriéknek is megéri Európába átjönni, pláne ha fesztivál mellett több koncertlehetőség is adódik. Az első állomás, a „Malaga Jazz Fest” november 4-ig tartó programja után több országot érintve jutnak el a berlini, november 22-i végállomásig.

00.jpg

Az előzőekhez képest a mostani koncerten már jóval többen voltak, majdnem összejött a teltház, de az igazat megvallva, lehettünk volna többen is. Amellett, hogy a BL selejtezők slágermeccse, a Juventus – Manchester United is ezen az estén zajlott, sajnos, a mai napig áll, ahogy az említett koncertekről írott beszámolóimban írtam, „Németh Ferenc egyike azon kevés kortárs magyarnak, akinek a nevét országhatáron kívül többen ismerik, mint belül”. Igaz, az 1976-ban Keszthelyen született, és a közeli faluban, Zalacsányban felnőtt Németh Feri valóban hamar eltűnt a magyar jazzrajongók szeme elől. Mielőtt még a hazai jazzéletben szélesebb körben népszerűséget szerzett volna, ösztöndíjasként a híres bostoni Berklee College of Music és majd a Los Angeles-i Thelonious Monk Institute of Jazz hallgatója lett. Tanulmányait befejezve, 2003-ban költözött New Yorkba, ahol európai születésű dobosként (!!!) tehetségének, személyiségének köszönhetően azon kevés magyar jazz zenész közé tartozik, akiket a „Big Apple” is befogadott, és az amerikai jazz elit egyik legkedveltebb zenésze lett. Az is kicsit elszomorított, hogy ezekben a beszámolókban Németh Feri hollywoodi filmbe illő pályafutása mellett, megemlítettem sűrítve Greg Tardy karrierjének főbb állomásait is, mégis törzsolvasónak számító öreg jazz rókák a koncert szünetében lelkendeztek az „ismeretlen” szaxofonos zseniális játékán. Ismétlés a tudás anyja, ezért most újra leírom, az 1966-ban New Orleansban született Tardy jegyzett szaxofonos a jazzvilágban, akkor is, ha neve valóban nem akkora, mint akár a nála egy évvel idősebb és jobb hangzású névvel indult Ravi Coltrane-é. 1992-ben csatlakozott Elvin Jones „Jazz Machine” nevű együtteséhez, majd 2000-ben Dave Douglas, a Down Beat kritikusai által az év jazzalbumának választott „Soul on Soul” lemezén hívta fel magára a figyelmet. A következő évben Andrew Hill „Dusk”, majd 2006-ban a „Time Lines”, ugyancsak a „critics poll” lista első helyén végzett lemezei után már a legnagyobbak között emlegették. „Serendipity” című albumát már az Impulse! adta ki, emellett gyakran szerepelt Tom Harrell, Wynton Marsalis, Steve Coleman, Betty Carter, James Moody, Bill Frisell, Rashied Ali, John Patitucci, Joe Lovano, Mark Turner, Chris Potter, Dewey Redman, Ravi Coltrane formációiban. Az Amerikát a Berklee és a Monk Institute ösztöndíjasaként Németh Ferihez hasonlóan megjárt, de kalandvágyból hazajött Tzumo is utalt erre, mikor első fellépésük előtt a „bitang” jelzővel illette Tardy játékát, akinek tenorja most is bitangul szólt. Mint ahogy a többiek, a trió egésze is bitangul szólt, és a ZENE most is fantasztikus volt! Nem véletlenül írtam ez esetben csupa nagybetűvel egyik legcsodálatosabb tartalommal bíró szavunkat. A három muzsikus amellett, hogy megcsillantotta zsenialitását hangszerein is, de a szólóik mindig a zene kibontakozását hozták, nem öncélú magamutogatásként törtek elő. Szolgáltak, nem uralkodtak, mégis vagy talán pont ezért dobtuk hanyatt magunkat.

01.jpg

02.jpg

03.jpg

04.jpg

05.jpg

06.jpg

A zene nem, annak csak megközelítési módja változott némileg tavaly óta, és a repertoár is bővült. Az alkalmanként használt vocoder most majd mindvégig használatba került, így a „régi” számok is új köntöst kaptak. A koncertet indító „Triumph”, Feri korábban megjelent lemezének címadó száma is alaposan átformálódott, ezért címéhez a „2” sorszámnevet kapta. Már ebben a nyitószámban is érezhető volt, a születése óta beleívódott, New York-ban is megőrzött magyar zenei gyökerek hatása, amelyről Feri a számot követő konferálásában bővebben beszélt. Lényegében az idei október végén indult európai turnéjukon a kötődések, gyökerek, gyermekkorban hallott dalok, dallamtöredékek életre hívása, újra fogalmazása hangsúlyosabb szerepet kapott. Az ezt követő kompozícióban már konkrétan felismerhető volt a „Béreslegény” motívuma, a „Get Up” angol címe pedig a „Kellj fel juhász” népdalunkra utalt, de Feri ebben a kompozícióban a „Felszállott a páva” kezdetűt is feldolgozta, illetve bedolgozta az őt ért amerikai impressziók közé, és az amerikai Tardy szaxofonszólójában ezúttal is hihetetlenül mély átérzéssel játszotta a magyar népzenéből eredő dallamokat. Az első részt a „Soccer Game” zárta, amely ha dallamában nem is, de tartalmában mégiscsak a szülőföldhöz köthető, ugyanis, ha igaz, a magyar válogatott EB szereplése ihlette, de ez most nem lett megerősítve a konferálás során.

A második részbe kerültek inkább az új szerzemények, de a „Fugitive”, a „Morning Dew” és a „Fletee Floating” lebegése közt az előző koncerteken megismert, a szállodaszobába felhallatszó arab zene inspirálta, de a „Kis kece lányom”, éneklésre buzdító dallamaiba belefolyó „Marrakesh” is elhangzott.

07.jpg

08.jpg

09.jpg

10.jpg

11.jpg

12.jpg

13.jpg

14.jpg

Az egyéni hangú kortárs fúziós muzsika, Greg Tardy lenyűgöző szaxofonozása, a basszusokért is felelő, a zongorajátékot szintetizátorral és samplerrel kiegészítő Tzumo virtuóz billentyűs játéka, és most a vocodert többet használó Németh Ferenc egészen fantasztikus dobszólói nagy sikert arattak, így a ráadás sem maradhatott el. Feri a „Dare to Dream” című szerzeményében életfilozófiáját fogalmazta meg, ebben már az őt ért amerikai hatások domináltak. Mert álmodni, és volt ereje, kitartása, hogy álmait megvalósítsa. Zalacsányból eljutott New Yorkig, és a méltán világszerte tisztelt amerikai dobosok között európaiként sikerült kitűnnie. Ha dobolni nem is, de álmodni talán sokakat megtaníthatna.

Vissza a hírekhez