HENDRIX SZÜLETÉSNAPJÁN

Hetvenhat éve, 1942. november 27-én született James Marshall Hendrix. A 20. század egyik legbefolyásosabb és leghíresebb zenészére évről évre koncerttel emlékező Halper László zenekarával ezúttal Hendrix keddre eső születésnapján, a Budapest Jazz Clubban folytatta a hagyományt. Ennek a hagyománynak megfelelően idén is vendégek csatlakoztak a gitáros alapítón kívül Kosztyu Zsolt basszusgitárosból és Hajas László dobosból álló alaptrióhoz. A Halper-Hendrix Experiment zenekar fúvósszekciójában a trombitás Fekete István és az altszaxofonos Kollmann Gábor jószerivel a kezdetektől, de a tenorszaxofonos Csejtei Ákos is többször játszott már nagyobb koncertjeiken az utóbbi időkben. Az amerikai énekes, Ric Toldon sem számított új vendégnek, így egy összeszokott, kiváló erőkből álló zenekar játékát élvezhette a teltháznyi közönség.

A rockzene történelmének vitathatatlanul egyik legnagyobb gitárosának számító Jimi Hendrix 1970. szeptember 18-án, londoni lakásában hunyt el, huszonhét évesen. Halála sokkolta a világot, a következő hónapban meghalt az 1943-ban született Janis Joplin, és a következő év júliusában az ugyancsak ’43-as születésű Jim Morrison is. Kétségtelen, egyikük sem élt aszkéta módjára, de Hendrix halála nem csak városi legenda szerint tisztázatlan a mai napig, nem véletlenül foglalkoznak vele egyre többet a tematikus csatornák tényfeltáró dokumentumfilmjei is. Seattle-ben született, többek között Little Richard és Curtis Knight zenekaraiban, valamint a Squires-ben játszott, mielőtt Keith Richards akkori barátnője, Linda Keith felfedezte, és bemutatta az Animals már producerként működő egykori basszusgitárosának, Chas Chandlernek. 1966-ban Angliába költözött, megalakult az „Experience”, és már az első ott megjelent lemeze hatalmas sikert hozott. Az Egyesült Királyságban 1967. május 12-én kiadott „Are You Experienced" 33 hetet töltött a listákon, a második helyen állt a Beatles „Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band” című albuma mögött. Azonban az igazi nagy lehetőség akkor jött el, amikor Paul McCartney a Monterey Music Festival rendezőinek figyelmébe ajánlotta Hendrixet. Az Experience 1967. június 18-án, vasárnap lépett színpadra, és műsoruk a háromnapos rendezvény egyik csúcspontja volt, nevét az USA-ban is megismerték. Nem csoda, hogy három év múlva, 1969. augusztus 18-án az ő fellépésével zárult a legendás woodstocki fesztivál három napja is. Ide már a legnagyobb sztárként érkezett, ami a gázsik összevetésében is megmutatkozott, az ott befutott, például az addig ismeretlen Santana és az ő gázsija közti különbség pontosan 17.250 dollár volt.

Bár karrierje csak négy évig tartott, zenéjének hatása a mai napig nyomon követhető. Jimi jazz felé közelítő, műfaji határokon túlívelő zenéjére már élete utolsó éveiben felfigyeltek a jazz óriásai is. Miles Davis az „A Tribute to Jack Johnson” című lemezére eredetileg őt szemelte ki gitárosnak Steve Grossman, Herbie Hancock, Michael Henderson és Billy Cobham felállású zenekarába, ahol végül halála miatt John McLaughlin töltötte be ezt a posztot. Joe Zawinul elmondása szerint a „Weather Report” alakításakor azért nem került gitáros az együttesbe, mert csak Hendrixet tudta volna elképzelni forradalmian új hangzást hozó zenéje tolmácsolójaként ezen a hangszeren. A Rahsaan Roland Kirk zenéit egyre gyakrabban hallgató Hendrix trióját az „Electric Ladyland” címmel megjelent harmadik stúdióalbumán alaposan felturbózta, többek között a jazzből szintén egyre több elemet átvevő Traffic együttesből Dave Mason, Chris Wood, Steve Winwood, valamint az orgonista Al Kooper és a dobos Buddy Miles is játszik rajta. Ez volt az utolsó album, melynek készítését személyesen irányította, és állítólag ez az album inspirálta Miles Davist is a „Bitches Brew” írása közben. Tény viszont, hogy a rock utolsó virágzásának valóban újat hozó idején korosztályomból sokan az ő zenéje által fordultak a jazz felé. Tény az is, hogy az 1966-ban született, nálam tíz évvel fiatalabb, patinás zenészcsaládból származó Halper László gitárost ugyanúgy megfogta Hendrix röviddel ezután Billy Cox basszusgitárossal és Buddy Miles dobossal alakított, „Band of Gypsys” néven futó zenekara, mint engem, aki kortársként hallgatta a „Yugoton” kiadásban is megjelent lemezt, és csak léggitározásban jeleskedett. Halper László formációi közül az egyik, Hendrix rövid életű zenekarára utalva a „Band of Gypsys Reincarnation” nevet kapta, ehhez a 2007-ben alapított zenekarhoz a szaxofonos Kollmann Gábor és a billentyűs hangszereken játszó Csanyi Zoltán is csatlakozott. 2010-ben megjelent első lemezükön a világhírű jazz-trombitás Randy Brecker is közreműködött. 2012-ben, Hendrix 70. születésnapján a MÜPA-ban nagyszabású koncerttel emlékeztek a gitárvirtuózra, amelyen a bőgős Eddie Gomez és dobos Steve Gadd alkotta a ritmusszekciót. Az erről készült felvétel 2013. november 27-én jelent meg „Electric Angelland” címmel. 2016 decemberében a Jazzműhely záró koncertjén ismét Randy Brecker közreműködésével, a MÜPA Fesztivál termében adtak koncertet. A „Band of Gypsys Reincarnation” mellett még az „Urban Noises” és a „Halper/Hendrix Experiment” is Jimi Hendrix szerzeményeit dolgozza fel a Halper zenekarok közül, de repertoárjukban Beatles feldolgozások, és saját kompozíciók is szerepelnek. Mindkét zenekar lemezen is hallgatható, legutóbb az „Experiment” Szimpla koncert című felvétele jelent meg 2015-ben.

Ezekből a zenekarokból alakult a keddi koncerten fellépett formáció, és ezen az estén természetesen csak Jimi Hendrix szerzeményeit játszották, a várt sajátos, jazzes felfogásban. Szívem szerint meghallgattam volna egyet-kettőt a Hendrix játszotta feldolgozásokból is, különösen a „Hey Joe” dallamait vártam, de a Jimi által játszott „Sgt. Pepper’s” sem jött volna rosszul, de végül is nem volt hiányérzetem. A két részben a nagy számokból válogatott, igazán remek összeállítást kaptunk. Ha jól emlékszem a ringatózás közepette, a „Fire”, a „Castles Made of Sand”, a „Highway Chile”, a „Foxy Lady”, a „Stone Free”, a „Crosstown Traffic”, a „Have You Ever Been to Electric Ladyland”, a „3rd Stone from the Sun”, a „Voodoo Chile”, és a legvégén játszott „Who Knows” lázba hozta a közönséget. Voltak szép számmal a fiatal korosztályból is, de legtöbben a hatvanas évek végén eredetiben hallgatták ezeket a számokat lemezjátszón vagy orsós magnón, de a szemek újra fiatalosan csillantak, és a lábak is kezdtek ritmusra dobogni. A Hendrixhez hasonlóan Seattle-ben született kosaras magasságú Ric Toldon hitelesen énekelte a legendás dalokat, melyek egy generáció himnuszaivá váltak. Toldon egyébként kissrácként találkozott is Jimivel, mikor basszusgitáros bátyja és Hendrix egy diákzenekarban rövid ideig együtt játszott. A ritmusszekcióban Kosztyu Zsolt és Hajas László a Noel Redding - Mitch Mitchell, vagy éppen a Billy Cox - Buddy Miles pároshoz méltóan játszottak, a fúvósszekcióban Fekete István, Kollmann Gábor, és a borzalmas világításnak köszönhetően végig szinte sötétben játszó Csejtei Ákos fergeteges szólóikkal meghozták a jazzt is a számokba. Azért is csodáltam őket, mert nem erőszakolták meg az ismert dallamokat, hanem elegánsan vitték azokat egy új értelmezés felé. A legnehezebb dolga talán Halper Lászlónak volt, gitárosként Hendrix szólóit felidézni bizony nem mindenkinek sikerült. Halper nem akart Hendrixnél Hendrixebb lenni, nem hatásvadász módón virgázott, és nyomta az effekteket. Szólói belülről jöttek, Jimi zenéjének megértését mutatták, zenekarvezetőként pedig finom ízléssel hozta össze ezt az estét. A siker nem maradt el, jött a ráadás, egy blues, a „Red House”, és ennél csodálatosabb búcsút el sem lehetett volna képzelni.

Évtizedekkel Hendrix halála után is sokan eljátszanak az izgalmas, „mi lett volna, ha” gondolattal. Olimpiai bajnokunk, Balczó András egyszer azt mondta, a „ha” szóval kezdődő mondatoknak a sportban nincs értelme. A „ha” szóval kezdődődő mondatokra természetesen Hendrix esetében sem érkezhet válasz. A rangos jazz magazinok listáin is jegyzett gitáristenek közül a 93-ban elhunyt Frank Zappa, a Jimi mellett Szabó Gábort is zenéjére meghatározónak valló, kiváló egészségnek örvendő Carlos Santana is pályafutása során a jazz fele fordult, zenéjének jellemzőit megtartva, sőt, Eric Clapton is készített lemezt Wynton Marsalis zenekarával. Így talán mégis érdemes a „ha Jimi élne” kezdetű feltevéssel komolyabban foglalkozni. Az egyik választ kedden Halper László és muzsikus társai megadták.