JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 29.
Saját hangon2024. március 29.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.

Hírek

RÁKFOGÓ LEMEZFELVÉTEL

A Budapest Jazz Club szerdai műsorkínálatában az újjászületett Rákfogó lemezfelvétellel egybekötött koncertje jazztörténeti eseménynek ígérkezett. A 70-es évek elején alakult Rákfogó mindössze hároméves működése alatt történelmet írt. Tiltva ugyan nem voltak, támogatást viszont nem kaptak, nekik a sokszor idézett három „T”-ből, a tűrt kategória jutott, így lemezük sem készült. Zenéjüket majd negyven évig kincset érő „kalóz felvételeken”, a régi koncertek többnyire beépített mikrofonos kazettás magnóval készült fellelhető töredékeiből valahogy összerakva hallgattuk és őrizgettük. Végül valami vigaszt egy 2009-ben kiadott lemez, a Magyar Rádió által 1973-ban rögzített két koncertjük felvételeiből készült válogatás adott. Több évtizedes reménytelennek tűnő várakozás után természetesen nem hagyhattam, hogy ez a koncert nélkülem kezdődjön. Eltökéltségemet bizonyítja, hogy az Oktogontól gyalog kellett megtennem az utat a BJC-ig, mivel a közben spontán szerveződött tüntetés menete elindult a Hősök terétől az Andrássy úton a Kossuth tér felé, és a forgalom mindkét irányban megállt a körúton. Így is sikerült időben megérkeznem, de a messzebb lakók közül bizonyosan többeket visszatartott a hatalmas dugó, nem beszélve, hogy például a Lánchíd is egy időre le volt zárva.

Az együttesnek rövid élete ellenére az egész magyar jazzélet alakulására máig tartó hatása van, a vasfüggöny mögé elhozták, és saját elképzeléseikkel fűszerezve világszínvonalon játszották a korszakot uraló jazz-rock irányzat legfrissebb, legjobb zenéit. A Rákfogó a múlt század és évezred legnagyobb, új korszakot nyitó magyar zenekara volt a Syrius mellett. Több mint negyven évvel ezelőtti széthullása után senki nem hitte, hogy valaha egyszer újra láthatja az együttest, de a csoda bekövetkezett. A Rákfogó a Szakcsi, Ráduly, Babos, Orszáczky, Kőszegi-féle nagy felálláshoz méltóan, újjáalakulva, és kissé áthangszerelve visszatért. A szaxofonját nagyon rég letevő, a zenéléssel felhagyott Ráduly Misi, és a 2008-ban meghalt Orszáczky Jackie méltó utódait megtalálva, tavaly májusi, Szervita téren adott ingyenes koncertjük után meghódították az azóta felnőtt korosztályokat is. A zenekar történetével ezekről a koncertekről írt beszámolóimban részletesen foglalkoztam, így a fiatalabb olvasók is eligazodhattak a „kis”, „új” jelzőkkel ellátott Rákfogó formációk között. A lényeg, hogy az újjászületett Rákfogó azt a ’70-es években összeállt legendás formáció zenéjét viszi tovább, éleszti újjá, amely annak idején sokunk fülét nyitotta ki a jazz felé. Sajnos, azóta a történet kiegészítésre szorult, áprilisban elhunyt Babos Gyula, akinek játékát tavaly októberben még ugyanitt élvezhettem. A legendás felállásból mára ketten maradtak a zenekarban, Szakcsi Lakatos Béla és Kőszegi Imre, akik Fekete-Kovács Kornél és Orbán György után Babos Gyula tanítványával, Fenyvesi Mártonnal tovább fiatalították az együttest.

Közvetlenül koncert kezdete előtt is akadt izgalom, ugyanis az igazi Rákfogó hangzás megteremtéséhez rendelt Fender zongora pár billentyűje felmondta a szolgálatot. Egyébként Magyarországra az első Fendert még a Rákfogó alakulása körüli időkben Szakcsi Lakatos Béla hozta magával az Egyesült Államokból hazatérve. Ma már ő is az elektromos zongorák továbbfejlesztett modern változatain játszik, de a Marczibányi téren és az Építők Klubjában annak idején talán pont ezen a Fenderen játszott. Szerencsére karbantartója idejében megérkezett, és a több mint negyvenéves hangszer újra megszólalt. Megszólalt rövidesen a Rákfogó is, méghozzá elemi erővel.

01.jpg

02.jpg

03.jpg

04.jpg

05.jpg

06.jpg

Elsőként a Weather Report még a nagy időkben játszott emblematikus „slágere”, Joe Zawinul-tól a „Boogie Woogie Waltz” hangzott el, majd a repertoárból a saját szerzemények mellett, sorra került a többi híressé vált feldolgozás, a „Solar” Miles Davis-től, Herbie Hancock "Butterfly" című kompozíciója és Coltrane remekműve, a „Love Supreme” a mai fúziós hangzás és ritmusvilágra áthangszerelt katarzist hozó részlete is. Feldolgozást írtam, de ebben az esetben nem ez a helyes kifejezés. Bármelyik szerző neve mellé oda lehetne írni Szakcsi Lakatos Béla nevét is, az eljátszott darabokat csak kiindulási pontként használta, a témát már maga írta tovább, saját kottából bontotta ki. Természetesen a kibontásban a zenekar többi tagja is kivette a részét. Fekete-Kovács Kornél szárnykürtje és Fenyvesi Márton gitárja a legmodernebb technikát felhasználva szólalt meg legtöbbször, a koncerten is létrehozva a hajdan csak stúdióban elképzelhető hangzásokat. Amellett, hogy mindketten hangszereik legelismertebb művelői közé tartoznak, kiváló muzsikusok, így fantasztikus szólóikkal a zenét szolgálták, a felhasznált technika egyszer sem tűnt öncélú bemutatónak. Ugyanez érvényes a „hagyományos hangzású” hangszeren játszó Orbán György bőgőzésére és Kőszegi Imre dobolására. Imre nagy ovációval fogadott dobszólói közepette még közismert humorát is megcsillantotta, mikor az egyiket a Boci-boci tarka ütemeivel fejezte be. A Rákfogó mindenkit lenyűgözött, a ráadás sem maradhatott el, a két Grammy-díjat is nyert, mindössze 23 éves fiatalember, Jacob Collier „Hideway” című szerzeményének az eredetinél sokkal szellemesebb, Szakcsi által továbbgondolt változatával búcsúztak.

07.jpg

08.jpg

09.jpg

10.jpg

11.jpg

12.jpg

13.jpg

14.jpg

15.jpg

16.jpg

A közönség legszívesebben azonnal hazavitte volna valamilyen formában az elhangzottakat, éppen ezért érdeklődni kezdtem a felvett anyag sorsáról. Bóna László felvilágosított, a BJC a helyet és a technikát biztosította, de a lemez kiadása nem szerepel a terveiben. Patkó Csilla elmondta, Szakcsi már tavasz előtt kezdett foglalkozni egy élő lemez elkészítésével, de akkor Babos betegsége miatt őszre halasztották a felvétel időpontját, remélve, hogy Gyula addigra felépül. Mostanra Fenyvesi Marci is oszlopos tagjává vált a zenekarnak, így Szakcsi elérkezettnek látta az időt a felvételhez. Az utómunkálatok helyszíne meglenne, kiadót még keresni kell. Szakcsi Lakatos Bélától megtudtam, valóban régen tervezett egy koncert lemezt, ami az esetleg előforduló apróbb hibák ellenére is hívebben adja vissza a Rákfogó zenéjét, mintha egy steril stúdióban rögzítenék azt. Azonban ezen az estén nem igazán volt elégedett magával, így ez a felvétel valószínű csak a hibák elemzésére szolgál majd, egy-két szám kivételével. Bár nekem többedmagammal felejthetetlen élményt adott ez a koncert, de meghajoltam a Nemzet Művésze önkritikus érvei előtt. Reménykedem, hogy az ujjá alakult Rákfogó „Live At The Budapest Jazz Club” lemezére nem kell több mint negyven évet várnom.

Vissza a hírekhez