JazzMa

Friss Hírek

DESEŐ CSABA 80!2019. február 15.
Katché, Manu: The Scope2019. február 15.
CSÜTÖRTÖKI FÉSZEK JAM2019. február 12.
Pátkai Rozina: Taladim2019. február 12.
BEVÁLTOTT ÍGÉRET2019. február 08.
Lovano, Joe: Trio Tapestry2019. február 08.
3. Belvárosi Jazzverseny2019. február 07.
ÚJ SOROZAT INDULT2019. február 04.
Kovács Linda: Sunflower2019. február 04.
Játék – 2019. február2019. február 03.
ARCCAL A FÉM FELÉ2019. február 01.
Jazz-Január Svájcban2019. január 30.

Hírek

HARMÓNIA JAZZMŰHELY 10 @BJC

Tíz esztendeje tűnt fel a Harmónia Jazzműhely neve a Budapest Jazz Club műsorfüzetében. Tíz éven át szervezik péntekenként a hazai jazz legkiválóbb formációinak és fiatal tehetségeinek fellépéseit a klub színpadára, az utóbbi években már nemzetközi, brit-magyar találkozókkal vegyítve. A pénteki nap fogalommá vált az évek során, garanciát jelentett a jó zenére, ez pedig többnyire teltházas koncerteket hozott. Volt mit ünnepelni, és volt mire visszatekinteni a születésnapon a Harmónia Jazzműhely alapítóinak, Pallai Péternek és Kerekes Györgynek.

01.jpg

Megszokhattuk, hogy ha csak nincs éppen Londonban, Pallai Péter köszönti a közönséget, és konferálja fel a zenekarokat. Most a köszöntés Kerekes Györgyre hárult, mivel Péter bokáját törte, begipszelt lábbal tolószékben ülve nem tudott színpadra lépni, de azért a sikertörténet állomásainak felidézésekor megkapta a mikrofont.

02.jpg

Pallai Péter a londoni hazatérése utáni időszaktól foglalta össze élményeit, de talán a tízéves születésnap alkalmából érdemes élete fontosabb állomásait felidézni. Péter tizennyolc évesen egyetemistaként, 1956-ban hagyta el az országot, és a menekülttáborból Londonba került. Egy év építőipari segédmunkásság után, folytathatta tanulmányait, közgazdaságtanból majd pedagógiából diplomázott a londoni egyetemen. Építőipari segédmunkásként, és diákként sem volt sok pénze, de rengeteget járt Londonban élő zenét hallgatni, és kezdett vonzódni az ott megismert jazz iránt. Több évig középiskolai tanárként dolgozott, majd 1968-ban a BBC állandó munkatársa lett. A kezdőknek kijáró feladatok, hírek, sajtószemlék után vette át a népszerű Nicky Grant pop műsorát, és 1974-ig Bobby Gordon néven csak pop és jazz műsorokat készített. A magyar nyelven sugárzott vasárnap délelőtti műsort bővítették további héttel, ebből már kettő kifejezetten jazzel foglalkozott. Megelégelve a lemezlovas szerepet, a két jazz műsort megtartva, átkapcsolt a rádiózás közéleti, politikai és dokumentum részére, a magyar mellett az angol osztályoknak is dolgozott szerkesztőként. 1996-ban, hazatérése után, passzív hallgatóként csak pár eseményre jutott el, mert a BBC budapesti irodavezetőjeként nem maradt sok ideje a régi szerelemre, a jazzre. A neves intézménynél hatvan év a nyugdíjkor határa. Amikor látta, hogy a BBC-nél lejár a küldetése, közeleg a nyugdíjkorhatár, nem akart teljesen leállni. Egy régi, hozzáhasonlóan jazz őrült hallgatójával kezdett lejárni a Fonóba. Megismerkedett a vezetőséggel, akik lehetővé tették, hogy Harmónia Rádió néven készítsen jazzt, komolyzenét, világzenét és népzenét bemutató anyagokat a Fonó költségén, melyeket a Civil és a Fix rádió is rendszeresen leadott. Eközben ismerkedett a hazai jazz élettel. A nonprofit Harmónia Jazzműhely alapítójaként Kerekes Gyurival, akit egy szaunában ismert meg, sikeresnek bizonyult jazz történeti előadás sorozatot indított a Nyitott Műhelyben, Finta László támogatásával. Tóth Viktorral, a tehetséges fiatal szaxofonossal is itt ismerkedett meg, aki elpanaszolta, hogy nincs sehol jam session, ahol a zenészek koncert után összejöhetnének, és kötetlen formációkban akár hajnalig játszhatnának. 2008-ig voltak a Nyitott Műhelyben, de a hajnalba nyúló örömzenélést Finta sem merte bevállalni, mert a Nyitott Műhely felett is lakók voltak. Gyurival felkerekedtek, járták a várost egy megfelelő helyért. Kikötöttek a Ráday Könyvesházban, ahol elkezdték az első összejöveteleket szervezni. Először nagy lökettel indultak, de a lakók kiutálták őket. Megkezdődött egy vándorcirkusz, a Dob utcai Szenes Pincében, majd az Állatorvosi Egyetemen, végül pedig a Liszt Ferenc téri Pesti Est kávézóban szerveztek sessionöket, aztán úgy tűnt az egész elhal, mert nem lehetett sehol talpon maradni. Végül Maloschik Róbert hozta össze őket Bóna Lászlóval, a BJC operatív főnökével, és azóta a Budapest Jazz Club programjaiba szervezik hétről hétre a koncerteket. „Vadházasság ez a javából, mert soha senki semmit nem írt alá, de sokkal sikeresebb, mint a legtöbb megszentelt frigy, mert szeretjük egymást és mindenki tartja, amire felesküdött. Mi bejáratott közönséget ígértünk és a zenészekkel kiépített baráti kapcsolatrendszerünket, ők a pénteki napot teljesen szabad, általunk meghatározott műsorpolitikával.”– fejeződik be a történetet, amelynek boldog vége a BJC műsorfüzetében is olvasható.

A másik alapító, Kerekes György elismert építészként és várostervezőként szállt be a hazai jazzélet felvirágoztatásába. Egerben, polgári családban született, ahol norma volt, hogy a gyerek valamilyen hangszeren tanuljon játszani. Otthon, ahogy illett, volt egy pianínó, amin elkezdhette az ismerkedést a hangokkal, és szülei beíratták az egri zeneiskolába is, ahol zongoraszakon végezett. A hatvanas évek házibulis időszakában nem volt túl népszerű, ha egy fiatal klasszikusokat játszott, ráadásul nem is tartotta magát annyira tehetségesnek, hogy áttörte volna a gátakat, így a könnyű zene felé fordult. Bizonyos technikai tudása és hallása volt, kottát olvasni tudott, így viszonylag könnyű volt beleélni magát a Beatles és a többi kiváló együttes zenéibe. A Műszaki Egyetemre készülve is alapított iskolai zenekart, és próbálták a rádióban hallott számokat koppintani. Miután felvételt nyert az egyetemre, a zenéléssel nem hagyott fel, különböző zenekarokkal sokszor játszott bálokon, de egy szilveszter éjszakán az akkor épülő Aurora szálló bárjában is felléptek Balatonalmádiban. Ez annyira jól sikerült, hogy egész nyárra meghívták őket. Szerencsés módon el tudta intézni, hogy a veszprémi építőipari vállalatnál adtak egy igazolást, miszerint a tanévbe lógó egy hónapot szakmai gyakorlatként töltötte náluk. Az egyetem mellett azonban egyre nehezebben tudott a felkéréseknek eleget tenni, és szép lassan úgy érezte, kiöregedik az éjszakázással járó zenészéletből. A zene műveléséről áttért a zene hallgatására, gyűjteményét még vízilabdás éveiben, az Egri Dózsa külföldi útjain beszerzett lemezeivel alapozta meg. A kicsit rockos, kicsit jazzes Blood Sweat & Tears keltette fel érdeklődését a jazz iránt, amely egyre jobban megfogta. Az akkori kortárs, elsősorban fúziós zenei élmények után hozzám hasonlóan, az időben visszafelé haladva fedezte fel a jazz nagy korszakainak zenéit. Ahogy egyre jobban elmélyedt a zenék hallgatásában, szépen összeállt benne a jazz története is. Nem pusztán a zenei része érdekelte, hanem a társadalmi gazdasági közeg is, ami a zenészeket körülvette. A kutatás közbeni lazulásként ült be kicsit izzadni barátjával abba a szaunába, ahol Pallai is felüdülést keresett, és a jazzről szóló diskurzusra felfigyelt. Gyuri ámulva ismerte fel, hogy a rádión sokat hallgatott Bobby Gordon kapcsolódott a beszélgetésbe, és ráadásul együttműködést is ajánlott. Felkérte a rádiózásról mit sem tudó Gyurit egy műsor összeállítására. Ebből végül egy 52x1 órás, a Civil és a Fix rádióban leadott jazztörténeti sorozat kerekedett, amely Jazzportrék címmel két öt-hatszáz oldalas könyvben is napvilágot látott. Ezt követte a már három éve megjelent, Péterrel közösen írt Jazz évszázada.

A Harmónia Jazzműhely duója tavaly trióvá bővült, a Pallai - Kerekes pároshoz a Jazzma.hu munkatársaként is ismerhető Irk Réka csatlakozott, aki honlapjuk fejlesztése és üzemeltetése mellett egyre gyakrabban a konferálásba is besegít. Ő hívta színpadra a háromrészes koncert első fellépőit, Vörös Janka new-Series zenekarát.

Különös érdeklődéssel vártam ezt a zenekart, mivel az énekesnő koncertjein eddig nem sikerült részt vennem, de hírneve természetesen eljutott hozzám. Maloschik Róbert, aki csalhatatlan érzékkel látja meg a pályakezdő fiatalokban a tehetséget, ódákat zengett róla, de Pallai Péter sem fukarkodott a felsőfokú jelzőkkel koncert ajánlóiban. Őket igazolta, hogy a Kodolányi János Főiskolán jazzének-előadóművészi diplomát szerzett Vörös Janka megnyerte a 2010-es I. Országos Jazzversenyt. 2014-ben Lakatos Ablakos Dezső Ösztöndíjas lett, „'Introduction” címmel megjelent lemeze kedvező fogadtatásban részesült, és jó ajánlólevél volt az is, hogy e-Series formációjával megnyerte 2017-ben a jubileumi, 10. MüPa Jazz Showcase Közönség-díját. Ebben, a 2013-ban alapított zenekarában Mits Marci szaxofonozott, Fövenyi Máté gitározott, Bögöthy Ádám bőgőzött, és a Potesz Balázst váltó Szabó Dániel Ferenc dobolt. A formációból idénre Fövenyi Máté maradt hírmondónak, és a Gudics testvérekkel, a basszusgitáros Martinnal, és a dobos Marcellel megalakult new-Series lépett fel pénteken.

04.jpg

05.jpg

06.jpg

07.jpg

08.jpg

A tagcserék utáni új felállás Janka zenéjében az amúgy is a kezdetektől hangsúlyosan meglévő popos R’n’B, neo-soul vonal erősödését jelezte, de ezúttal a kritikusok által csodált finoman jazzes árnyalat kimaradt a dalokból. Janka jórészt tervezett új lemezük anyagából válogatott, és ezeknek az időnként némi funky öntetett kapott hasonló tempójú és dinamikájú, időnként furcsán befejezett pop számoknak semmi köze nem volt a jazzhez. Ez még nem lett volna baj, sőt izgalmas lehetett volna, - egyetértve Bereczki Bálint négy éve megjelent cikkében írtakkal - ha a muzsikusok olyan pluszokkal rendelkeznek, melyek egyrészt egyedivé, másrészt aktuálissá tudják tenni dalaikat. A csaknem háromnegyedórában csak Fövényi Máté gitárszólói hoztak pluszokat. A hangulat fokozásában Janka poénokkal tűzdelt „jópofizós” átkötései sem segítettek, de a végén őszintén drukkoltunk neki, hogy kibogozza fülhallgatója összegubancolódott kábelét.

09.jpg

A székesfehérvári Kodolányi János Főiskola Jazz szakán diplomázott az első énekóráját 26 évesen vett Bencze Alma is. Diplomája megszerzésének évében, 2013-ban alapította saját kvartettjét, velük a BJC kilencedik születésnapján sikerült találkoznom, és megragadott zenéjük. „Aki ott volt a tavalyi Fábián Juli emlékkoncerten, az soha nem felejti el Alma lenyűgöző előadását.” – írta róla Pallai, aki a londoni 606 Clubba is meghívta az énekesnőt. „Azóta már mindannyian másfelé járunk, de én nagyon szívesen gondolok vissza erre a kreatív és inspiráló közös munkára. Azóta sok minden történt, én másodszor is anya lettem, és most új energiák áramolnak, új projectekre készülök” – írta legutóbbi formációjáról Facebook oldalán, és a készülést tettek követték, a tavaly alakult Bencze Alma Project 4. nagy sikerrel mutatkozott be. A zenekarba olyan kipróbált, méltán hírnevet szerzett muzsikusok kerültek, akik egyenként is garanciát jelentenek a jó zenére, Révész Richárd zongorázott, Fonay Tibor bőgőzött és Szendőfi Péter dobolt. Ismert, és kevésbé ismert standard számokból állt repertoárjuk, de még az agyonjátszott, mindenki által kívülről fújt Take Five dallamait is sikerült egyedi értelmezéssel, szellemes fordulatokkal újratölteni. Alma minden szám történetét röviden elmesélte, majd nem „csak” elénekelte, hanem elő is adta azokat. Finoman bánt hangja erejével és dinamikájával, értően kezelte a szöveget, így a drámai részek külön hangsúlyt kaptak. Arcáról, testbeszédéről leolvashatóak voltak az érzelmek, így a nézőtéren ülve is vele együtt éltük át a hol vidám, hol szomorú dalokat. Az instrumentális szólók után egyre sűrűbben csattantak fel a tapsok, és visszatért az igazi jazzklub hangulat.

10.jpg

11.jpg

12.jpg

13.jpg

14.jpg

Végül a roma zenei hagyományt a jazz zenével ötvöző East Gipsy Band fergeteges koncertje zárta az estét. A közönség kedvenc zenekarból ezúttal a Lengyelországban turnézó hegedűs és gitáros Sárközi Lajos hiányzott, de a Balázs József vezetésével szokás szerint apait-anyait beleadva a csillagokat is lemuzsikálták az égről. Józsi zongora szólói, Oláh Vilmos virtuóz cimbalom játéka, Pecek Lakatos Krisztián bravúros bőgőzése és Balázs Elemér muzikális dobolása is kellően lázba hozták a közönséget, de Balogh Guszti énekével a még hűvös kívülállóként viselkedni próbálókat is magával ragadta. A refrénre már mindenki egy emberként tapsolta a ritmust, így utolsó fellépőként eleget tehettek a közönség szűnni nem akaró vastapssal nyomatékosított kérésének, jött a ráadás.

15.jpg

16.jpg

17.jpg

18.jpg

19.jpg

20.jpg

Végül egy igazi jazzünneppé kerekedett háromrészes koncert elégedett résztvevőiként távozhattunk, köszönet érte a születésnapos Harmónia Jazzműhely triójának, Pallai Péternek, Kerekes Györgynek és Irk Rékának!

Vissza a hírekhez