JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
Névnaposok – Maja2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.

Hírek

A Lakatos Ágnes Standard Zone koncertje a BJC-ben

2019. február 1-én a Harmónia Jazzműhely (Irk Réka, Pallai Péter és Kerekes György) jóvoltából a BJC-ben koncertezett a Lakatos Ágnes Standard Zone zenekar, kimondottan standard számokból álló zenével - és valami elementáris koncertnek lehettünk tanúi.

(Mivel a zenekar tagja Csuhaj-Barna Tibor, aki kitűnő zeneszerző is, - Ági másik két formációja, a Voice and Bass, ill. az East Side Jazz Company - sok saját számot is játszik.)

lakatos1.jpg

Csak ha elolvassuk a zenekar névsorát, Lakatos Ágnes ének, Cseke Gábor zongora, Csuhaj-Barna Tibor bőgő, Jeszenszky György dob, tudhatjuk, hogy itt abszolút profik játszanak, hiszen Ági, Tibi és Jeszy a Zeneakadémián tanítanak, Gábor pedig a Modern Art Orchestra zongoristája, tehát igen illusztris nevek.  A koncert pedig mindenben megfelel várakozásainknak; eszméletlen jó volt a koncert!

Ági felszabadultan muzsikál, gyönyörű hangja minden regiszterben jól szól, s nemcsak magasságai, csodás mélységei is vannak. Az imprók a helyszínen születnek, nem betanultak, hanem a fülünk hallatára alakulnak a dalok. Vannak "biztosra menő" énekesek, akiknél érezhető, hogy szinte minden meg van írva előre. Itt egyáltalán nem ez a helyzet.

A koncert az "Old Devil Moon"-nal kezdődik. A nyugodt, mégis feszes kíséret segíti az énekesnőt, jön az igen magas színvonalú, se nem sok, se nem kevés impró, majd Cseke Gábor szólója.
A szöveges impróban is minden "helyben sütve" - hát igen, rajongásom Ági iránt igencsak elmúlhatatlan és megalapozott...
A közönség reakciója is ennek megfelelő.

Ági megköszöni az erősítést, és azt mondja, nincs túl jó hangilag, de ennek nyoma sincs, mi semmit nem vettünk észre.

Jobim "No More Blues" c. száma is mindig más Ági előadásában - most Cseke Gábor kitűnő zongoraszólóját adja hozzá.

Jerome Kern "Yesterdays" c. dala zongorakísérettel kezdődik, a "truth" (=igazság) szó már jó mélyen szól. Igen drámai az előadás, óriási az ováció.

lakatos3.jpg

Thad Jones "A Child is Born" c. száma a zongorával duóban indul, halkan, igen szép mély hangokkal, impróval - aki akar el is alélhat rajta, mások megnyugszanak tőle. Itt Gábor szólója sokszor játékos, hogy feloldja a szomorú hangulatot.

Ági tréfásan doktor úrnak szólítja Tibit, merthogy nemrég szerezte meg a doktori fokozatot.

Ezúttal hirtelen egy másik zenekar jön, a Voice and Bass, azaz Ági és Csuhi, aki a nagybőgővel egy egész zenekart helyettesít Joni Mitchell "Big Yellow Taxi" c. számában. A közönség vevő a produkcióra, mint az egész koncert alatt végig. Itt is megtörténik az, hogy nem kevesebben, hanem egyre többen leszünk, csak jönnek, jönnek és jönnek.

lakatos2.jpg

A "God Bless the Child" c. Billie Holiday dal egész különleges felfogásban kezdődik, mivel Jeszenszky Gyuri kézzel dobol és Csuhaj-Barna Tibor is kézzel ütögeti a bőgőt, ezután jön csak a zongora, majd az ének. Szaggatottan énekel Ági, az egész igen drámai; gyönyörű Cseke Gábor zongoraszólója.

Jön Thelonious Monk  "Well, You Needn't c. száma. Ezt a dalt is hallottam már rengetegszer velük - és mindig más, mindig megunhatatlan - erre mondják: világszínvonal.

Cseke Gábor varázsol most a zongorán a bőgő és a dob lelkes kíséretével, aztán jön Jeszy: aprókat dobolgat, majd fokozza a ritmust, beveti a nagydobot is, majd kézzel folytatja, s végül jön Ági, hajlékonyan énekel, alkalmazkodó, sosem merev.

A rövid szünet után jön az "All of Me", Gerald Marks és Seymour Simons örökzöldje 1931-ből.
Ági elénekli, majd átveszi a vezetést a zongora. Óriási szvingelés jön, s végre, kedvenc hangszerem, a bőgő szólózik s a végén megint kiélvezhetjük Ági magas és mély hangjait.

A "Lover Man" - ben Jeszenszky György a söprű másik felét is használva dobol, majd söprűzik, annyira gyönyörű a ballada, hogy alig van kedvem jegyzetelni...játszanak a szívünkkel.

Jobimtól nekem is nagy kedvencem az ironikus "One Note Samba". Ági szinte prózával kezdi a gunyoros szöveget - ami arról szól, hogy sokan vannak olyanok, akik sokat beszélnek, de semmit nem mondanak. Aztán a mulatságosra vett impró után jöhet a zenekar, végig humoros, zseniális az egész, úgy ahogy van.

Ezután megint átváltanak a Voice and Bass-ra, Stanley Clarke "Bass Folk Song"-jára, aminek nincs szövege, tehát végig scat és bőgő duó, szenzációs, óriási siker, az egyik nagy kedvencem tőlük.

Az "Afro Blue"-t is egy igen egyéni feldolgozásban hallhatjuk, latinos hangulatban adják elő: Csuhaj-Barna Tibor a bőgőt is ütögeti, s Jeszenszky György timpani ütőket is használ benne, s Lakatos Ági a dobbal is duózik - a színvonal az eget verdesi. Jeszy megmutatja, milyen finoman is lehet dobszólót előadni - a közönség néma csendben figyel, s felordít örömében. Aztán Ági erőteljesen fejezi be a dalt.

Nat King Cole számát, a "Straighten Up and Fly Right"-ot nagyon viccesre veszik, rendkívüli profizmusnak vagyunk tanúi, mint már fent megjegyeztem, ugyanakkor teljes spontaneitás érződik itt is a számon. Elvileg ez az utolsó szám, de a közönség ráadást kér, elsöprő a siker.

A "Summertime" ének-bőgő duóval kezdődik, aztán bejön a zongorista és a dobos is, és folytatódik az örömzene.

A közönség kitörő örömmel fogadja az előadást.

Fiatal barátkáimmal ültem együtt. Az egyik barátnőm felkiáltott: "Hát ez marha jó volt!"
Lehet, hogy ez nem valami stílusos befejezés, de ez az igazság.

lakatos4.jpg

Vissza a hírekhez