Arura Trió és a hármas egység
Csütörtökön a Budapest Jazz Club színpadán lépett fel a Tóth Viktor vezette formáció, az Arura Trió. Régen nem jártam koncertjükön, és nagyon vártam, hogy elengedjem magamban azokat a „köteleket”, amik a napi rutintól ráncokat formálnak az arcomon. Jelentem, a koncert után tíz évet fiatalodtam. Lehet ezen mosolyogni, de a három nagyszerű zenész jazz-játéka olyan hatással van lélekre, mint másnak egy wellness hétvége.
Viktor mellett a két nagyszerű zenész, Orbán György bőgőn és Lukács Miklós cimbalmon játszott, s e hármas egység tökéletesen működik a zenéjükben: test, lélek, elme egymásra találása. A 2014-es „Szemed kincse” albumot játszották - nincs is tudtommal egyelőre több lemezük -, de nem album sorrendben, hanem a színpad szélére kiterített, kézzel írt kottákból Viktor választott a pillanat varázsának engedve.
Lukács Miklós játékán nem lehet szó nélkül elmenni, elég hihetetlen, hogy a cimbalommal mire képes, egyszerre hallom zongorának a dallamokat, aztán pedig dobnak vélem, és belevegyül a cimbalom kellemes hangzásvilága az egész történetbe. Egyszerre archaikus, és egyszerre érzem magam egy füstös New Orleans-i jazz klubban. Becsukom a szemem, s teljesen el tudok repülni gondolatban, érzésekben, a szaxofon hol tompa „koppanásában”, vagy éppen a szárnyaló vibrálásán azt érzem, hogy igen, Itt vagyok, de egyben Ott is, és Mindenütt. Felszállok ennek a végtelen szabadságnak a hullámaira, ahol nincs zenész, nincs közönség, nincs hangszer, vagy éppen csörrenő borospoharak. Egy dolog létezik: a Jelen állapota. Engem nem nagyon érdekel, ki milyen technikát használ zenélés közben, hol tanult és milyen zeneelméletre lehet felépíteni a dalokat. Egy dolog érdekel, hogy az imént említett Jelen állapot, szárnyalás megvalósul-e bennem. Jönnek-e olyan hangulatok, érzések, asszociációk, képek, melyek által ki tudok lépni térből és időből.
Az Arura Trió zenéjével mindez megvalósult, még ha az elején feszengünk is, rendezzük a széket, az asztalterítő sarkát igazgatjuk, van, aki vacsorát rendel, más az előző napi élményeit meséli rég nem látott barátjának. Aztán ahogy végignéztem a közönségen a koncert felénél, a vacsora kihűlt, a barátok csukott szemmel elvarázsolva, csillogó szemek, kit érdekelne már az asztalterítők gyűrődése.
Nagyszerű este volt, köszönöm a zenészeknek, s várom a következő Arura trió lemezt!
Csak egyetlen kérdés maradt bennem, ki is az a Barta Bertalan?