CSÜTÖRTÖKI FÉSZEK JAM
Csütörtökön, a Kertész utcából a Kossuth Lajos utca 20-ba költözött Fészek pinceklubban, egy új jam session sorozat indult. Egyelőre kéthetente, minden páros hét csütörtökén, este 10-től várják a szabadnapos vagy a koncertek után betérő zenészeket, akik kedvet éreznek egy kis kötetlen, szabad együttmuzsikálásra, amely akár kifulladásig is eltarthat. A nyitó bulin Soso Lakatos Sándor barátaiból összeállított zenekara töltötte be a házigazda szerepét. Ők alapozták meg a hangulatot, és mini koncertjük után kezdődött a jam, ahová bárki beszállhatott. Szerencsére önként jelentkezőkből már az első alkalomkor sem volt hiány.
Az első zenésztalálkozók már az 1920-as években létrejöttek, amikor a fehér és a fekete zenészek a koncertek után összegyűltek. Ezek az összejövetelek többnyire zártkörben, szigorúan professzionális zenészek között szerveződtek, így a „jam session” kifejezést sokak szerint a klubok nyilvánosság elöl elzárt pincéiben kezdték használni. Gonda János Tanár Úr „Jazz” című, a jazz magyar bibliájaként kezelhető 1979-ben megjelent könyvének függelékében, a „kislexikonban” ez olvasható, a *-gal jelzett, a jazz nyelvezetével szorosan összefüggő fogalmak és zsargonszavak jelentését magyarázó címszó alatt. „* jam session - a jazz-gyakorlat igen régi és egyben jellemző hagyománya, a jazzmuzsikusok zártkörű alkalmi összejövetelei, amelyeken kedvtelésből, egymás szórakoztatására játszanak. Azonos értelmű kifejezés a magyar zenész-zsargonban az „öröm-zene”. Ezek az örömzenék általában az összes zenész által kötelezően ismert standard dallamok felidézésével, az akkordok, ritmusok egymás közt gyorsan megbeszélt verziójából születtek. Kezdetben az iskolai képzés híján a zenészek egymástól tanultak, itt lesték egymás kemény magányos gyakorlás után kigyakorolt fogásait. Mikor a híressé vált jazzklubok vezetősége meglátta a spontánul, mintegy saját örömükre összeállva, a koncertek végén, vagy hasonló alkalmakkor próba és gyakorlás nélkül szabadon muzsikáló, különböző együttesek tagjaiból alkalmilag alakult formációk örömzenéjében rejlő lehetőséget, a session rögtön nyilvánosságot kapott. A közönség előtt a lehetőséget kapott zenészek megpróbáltak egymáson felülkerekedni, improvizációs készségben egymást felülmúlni, de ez finom szó az azonos hangszeren játszó kollega zenei „vágására”, jó szándékkal fogalmazva versenyre hívására. Nem véletlen, hogy ezek az improvizációs kihívások a jazz szülőföldjén általában „cuttin” versenyekként kerültek a jazztudatba. Ezek közül az egyik leghíresebb az 1940-es és az 1950-es évek elején, a New York-i „Minton Playhouse” klub rendszeresen meghirdetett koncert utáni „összeülései” voltak. A „Minton jam” első vendégei közé tartozott Ben Webster és Lester Young, aztán annak a következő jazz nemzedéknek is törzshelyévé vált, akik hamarosan a bebop mozgalom vezetői lettek. A session gyakori résztvevői közül Thelonious Monk (aki egyébként a Minton-jam házigazdája volt), Charlie Parker és Dizzy Gillespie nevét talán érdemes külön is megemlíteni.
Hazánkban a hatvanas évek elején, a jazzt éppenhogy megtűrt korszakban a Dália, majd jóval később, az Építők jazzklubban volt mód szolidabb találkozókra. A hetvenes években legendássá vált Orszáczky Jackie szervezte, különböző helyszíneken felbukkanó jam sessionök már az enyhülés jelét mutatták. Egy-egy rövid életű klubban aztán mindig volt valamilyen lehetőség az összejövetelekre, de ezek mire szélesebb körben ismertté váltak volna, profilt váltottak vagy csődbe mentek. A közelmúlt kedvelt helyei, az Upside Down, Take 5, Jazz Garden, Winebar mind bezártak, és a Jedermann szerdai session napjai is megszűntek. Napjainkban a Budapest Jazz Club egy héten háromszor is, a szerdai, pénteki és szombati koncertek után várja a zenészeket éjszakába nyúló örömzenélésre, de a hely adottságai miatt a zárórák egyre előbbre tolódtak, és több olyan szabályozó intézkedést voltak kénytelenek bevezetni, amelyeknek a zenészek nem igazán örültek. Soso végül rátalált az Astoriától pár lépésre található, Kossuth Lajos utca 20-ba költözött Fészek pinceklubra, mely ideális helyszíne lehet a korlátok nélküli szabad örömzenélésnek. A csütörtök is jó lett belőve, mert ezen a napon a BJC-ben sincs jam a koncert után.
A lépcsőkön lejutva igazi labirintus tárult elém, de a hang után elindulva, egyből megtaláltam a jam helyszínét, ahol már javában folyt a beállás. A falra erősített hangpult mellett a hely vezetője Benkő Balázs munkálkodott az ideális beállításokon. Ő vezette bezárásáig a budapesti művészeti éjszakai életben generációkon át fogalommá vált, maga után hatalmas űrt hagyó Kertész utcai Fészek pinceklubot is. Megnyugtatott, az új, nagyobb helyszínen, ott folytatja, ahol abbahagyta, és a változatos programok között a jazz egyre hangsúlyosabb szerepet kap majd.
Miután a hangok elrendeződtek, a Soso összeállította házigazda zenekar is elkezdett játszani. Egri János Jr. billentyűs hangszeren játszott, születésnapját ünneplő édesapja, Egri János bőgőzött, Lakatos Pecek András dobolt, és természetesen Soso Lakatos Sándor szaxofonozott.
A jól válogatott és dögösen játszott standard számok lázba hozták az egyre gyarapodó közönséget, és közben lassan a zenészek is kezdtek leszivárogni. Soso a blokk végén kémlelte a terepet, és fel is fedezte Bágyi Balázst az Északkelet-Kínában fekvő Jilin tartomány fővárosából, a csaknem 8 milliós Changchun-ból érkezett tanítványa társaságában. Soso invitálására Shang ZiMing jelentkezett elsőnek, és a kínai dobos megmutatta, a jazz nemzetközi nyelvét Kína kilencedik legnagyobb városában is ugyanúgy értik, és beszélik, mint a világ többi részén. A tempó ütemes ujjcsettintésekkel gyorsan egyeztetett verziója után máris belekezdtek. A forrósodó hangulatban megindult a körforgás, a hangszerek egyre többször cseréltek gazdát. Egy számomra ismeretlen, nem a jazz körökből érkezett fiatalember is énekelt egy jót, de a swing ritmusát már Bágyi Balázs diktálta, és a billentyűs hangszerhez Rozsnyói Péter érkezett. Lakatos Pali gitárját otthon hagyta, de egy pár számot kedve támadt elénekelni. Egri Jr. a dobok mögé ült, Sárközy Egon megkapta a bőgőt, és Soso játszott billentyűzeten, jóval éjfél után végül a házigazda zenekar újból összeállt és búcsúzóul eljátszottak még egy számot.
Úgy tűnt, ezzel véget is ért a remek hangulatot hozott első csütörtöki jam session. Bár a klubban nem tört ki a záróra hangulat, elpakoltam fényképezőgépem, és hazaindultam. Még az Astoria sarkáig sem jutottam, mikor az éjszakában három gyanús alakba botlottam. A jazzrajongók közül ki ne fordult volna vissza, ha egy éppen a klubba tartó Oláh Kálmán, Szakcsi Jr., Balázs Elemér hármasba botlik. Így tettem én is, és bár végül a Trio Midnight közkívánatra sem jött össze, Kálcsi ugyanis nem barátkozott meg a kezdetleges billentyűs hangszerrel, de a jam újra életre kelt. Elemér a dobok mögé ült, Soso felvette szaxofonját, Egri Jancsi a bőgőjét, és még ráadásképpen játszottak egy kicsit. Jómagam Szakcsi Jr. társaságában elfogyasztottam búcsúitalom, és még elégedettebben vettem hazafelé az irányt.
Csak ajánlani tudom a Fészek Kulturális Központ néven a Kossuth Lajos utca 20 szám alatt nemrég nyitott pinceklubot. A csütörtöki jam sessionökre a belépés ingyenes, és a sört is jó áron mérik. A könnyen megközelíthető Astoriától nem kell tízezer lépést megtennünk, hogy egy igazi 58-as boogie-woogie klub hangulatát hozó helyre érkezzünk, ahová minél több gyöngyhajú lányt és régi csibészt vár az emeleten hamarosan egy éttermet is megnyitó Benkő Balázs, és természetesen a jam házigazdája, Soso Lakatos Sándor.
