JazzMa

Friss Hírek

Névnaposok – József2024. március 19.
Kis hírek – friss hírek2024. március 19.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.
A Morgan Workshop sztori2024. március 06.

Hírek

A Makovics Sextet a 69. tatabányai DzsesSzerdán

Már régen vártam, hogy a kiváló szaxofonos-fuvolista Makovics Dénes bekerüljön a műsorba. Rá aztán igazán illik az „underrated” jelző, azaz érzésem szerint nem méltányolják tudásának megfelelően, legalábbis nem túl gyakran bukkan fel a neve a jazzkoncert programokban. A Downbeat régi kategóriája szerint mondhatnánk, hogy ő egy „TDWR” (talent deserving wider recognition), azaz „szélesebb körű elismerést érdemlő tehetség”, vagy inkább annál több.

Mint jó néhány magyar jazz-zenész társának, neki is van tatabányai múltja, kötődése. A 80-as években tanulóként, 1995-ben pedig mint az Oláh Kálmán Sextet tagja, Schreck Ferenccel és a sextet többi tagjával, valamint Gadó Gáborral tanárként töltött el némi időt a legendás tatabányai jazztáborokban.

mds9.JPG

A zenekarvezetőn kívül a Makovics Sextet tagjai olyan kitűnőségek, mint Schreck Ferenc (harsona), Pecze Balázs (trombita, szárnykürt), Nagy János (zongora), Hárs Viktor (bőgő) és Serei Dániel (dobok). Nem gyakori felállás a sextet – gyanítom, hogy ennek szervezési és anyagi okai is vannak. Mi viszont szerencsésnek mondhattuk magunkat a különleges élmény miatt, amikor három élvonalbeli fúvós is van a színpadon.

A standardekből és saját szerzeményekből álló koncert Wayne Shorter „This is for Albert” című szerzeményével kezdődött, amelyet 1962-ben Art Blakey and the Jazz Messengers vitt sikerre. Amikor ilyen zenét hallok, arra gondolok, „ez jazz”. Már az első számban mindenki bőségesen szólózott – a dobos kivételével.

A következő darab Oláh Kálmán és Makovics Dénes tollából a „Sunset” volt, Kálmán hangszerelésében. Ritka csemege a fuvola, és a szárnykürt puha hangja is jól illet a naplemente hangulatához.

Harmadiknak Makovics Dénes dalát hallhattuk „Around the World” („Tribute to John McLaughlin”) címmel és igen lendületes fúvósjátékkal, nem feledve Nagy János ötletes szólóit végig a koncert során.

Az első számnál azt gondoltam, „ez jazz”, de a saját zenék minősége semmivel nem maradt el az amerikai szerzőkétől, sőt, mintha még jobban is szóltak volna. Vagy csak bemelegedtek a fiúk?

Negyediknek ismét egy standard („It Never Entered My Mind”) következett; ezt a balladát is Oláh Kálmán hangszerelte.

Aztán jött egy dögös funky, sok szólóval, trombita, harsona, bőgő és szopránszaxofon, majd egy latinos darab fuvolával (külön élmény volt, amikor Dénes ezen a hangszeren játszott, nem mintha a tenor- és szopránszaxofon megszólaltatásában bármi kivetnivaló lett volna) és dobszólóval. És még a ráadáshoz is volt energiája a művészeknek egy gyors szám erejéig.

A tatabányaiak a következő hónapokban se maradnak élő jazz nélkül. Márciusban a helyi big band lép fel a Tatabányai Tavaszi Fesztiválon, idei sztárvendégük Charlie. Az áprilisi DzsesSzerdán Fusio lemezbemutató, a májusin pedig Finucci Bros.

mds1.JPG

mds2.JPG

mds3.JPG

mds4.JPG

mds5.JPG

mds6.JPG

mds7.JPG

mds8.JPG

Vissza a hírekhez