AZ ELSŐ LATIN JAM

Pénteken a Jászai Mari tér 4 szám alatt tavaly nyáron nyílt Sgt. Pepper's Cafe & Bar volt az első latin jam session helyszíne. A jazztörténelmi zenésztalálkozót ötletgazdája Tar Gergely, a szervezésben tevékenyen résztvevő Révész Richárddal együtt hirdette a Facebook oldalain, és már a visszajelzésekből sejteni lehetett, hogy az este nyolcra hirdetett eseményen nem csak egymás örömére játszanak majd egy üres teremben.

A Beatles, és a világ rock zenéjének egyik legjobb lemezéről elnevezett hely portálja könnyen megtalálható, belépve lépcső vezet lefelé a ház pincéjéből kialakított termekhez. Leérve a pultot is magába foglaló hosszabb téglalap alakú helységből a boltíves átjárón egy körülbelül 30 fős osztályterem nagyságú másik terembe juthatunk, melynek végében áll a színpad. Itt a felállított hangszerek már jelezték, hogy rövidesen lesz valami. Tar Gergely is feltűnt, izgatottan figyelve a lépcsőn a nyolcas kezdés előtt még csak leszivárgó érkezőket. Az élelmesebbek már ekkor lefoglalták a legjobb helyeket, de még a tervezett osztálylétszámból sok hiányzót jelenthetett volna a hetes. A jam session házigazda zenekara mindenestre belekezdett, Tar Gergely és Takács Márton ütős hangszereken, Révész Richard “Ricardo” zongorán, és Fonay Tibor bőgőn játszott. A session első beszállója, Szendi Gábor rögtön az elején csatlakozott az ütős szekcióhoz, és a hangulatot megalapozó „bemelegítő” szám alatt az összes ülőhely gazdára talált. A második számra már megérkezett a hondurasi San Pedro Sula városában született, de régóta hazánkban élő énekes, Mario Ochoa. Vele először 2015-ben, a Magyar Dal Napján a közeli Budapest Jazz Clubban találkoztam, az utolsóként fellépő Révész Richárd Latin Triója vendégénekeseként. Mario barátunknak ugyan a magyar dalhoz nem sok köze volt, de karneváli hangulatot és vidám népünnepélyt hozott az esemény végére. Jóvoltából most is perceken belül igazi latin fiesta kezdett alakulni, a közben zsúfolásig megtelt koncertteremben ülők és a bejáratban feltorlódott állók együtt ringatóztak a zenére. A latin standard számok, többek között az „Oye Como Va” és a „Besame Mucho” egyedi feldolgozásai óriási sikert arattak.

A feleségével és karon ülő gyerekével érkezett Ochoa gondos apaként az első rész végén hazavitte családját, de a szünet után is akadt játékra jelentkező muzsikus. Révész Richárd átadta helyét Oláh Dezsőnek, aki ebben a körben bizonyos fokig meglepetésvendégnek számított, még akkor is, ha az általa alapított Trio á la Kodály zenekarban is Tar Gergely az ütőhangszeres. Dezsőt még soha nem hallottam latint játszani, így kíváncsian vártam, milyen dallamokat vesz elő ebből a világból. Azért ne felejtsük el, hogy a latin kategóriába sorolt jazz is nagyon gazdag, sokszínű palettával rendelkezik. Chucho Valdés vagy a „Buena Vista Social Club” karibi zenei világa más, mint a kubaiak által nem igazán kedvelt argentin, chilei, perui őslakos indiánok „ukamau” zenéje, melyből Gato Barbieri is merített. Az Egyesült Államokban élő kortárs latinzene reprezentánsai, például Miguel Zenon, Antonio Sanchez, David Sanchez is ezt a címkét kapták, mint ahogy Paquito D’Rivera, Tito Puente vagy éppen Airto Moreira is. Danilo Perez vagy Michel Camilo? A maga nemében mind kiváló zene, nekem jól megférnek egymás mellett, és csak hangulattól függ, éppen melyikük lemezét teszem be lejátszómba, persze hogy melyikükét többször, az már ízlés dolga. A Dezső által kiváltott magamban folytatott eszmecserémet végül a zene szakította meg, no meg az is, hogy közben a ritmusszekció is cserélődött. Az LFZE tanszéki vizsgáiról ismerős tehetséges dobos, Molnár Mátyás került a Szendi Gábor szerepkörét átvevő Tar Gergely helyére, és egy külföldről, ha jól emlékszem Hollandiából érkezett ütős ült be Takács Márton dobjai mögé. Ahogy sejteni lehetett, Dezső az eddig játszottakhoz képest egy másik arcát mutatta be ennek az ezerszínű zenének.

A kortárs felé forduló blokkot is nyitott füllel fogadták, Dezső bebizonyította, szívének van latin csücske is, és nagy tapsok közepette visszaadta helyét Révész Richárdnak. A ritmusszekcióban nem történt változás, viszont egy fiatal énekesnő lépett a dobogóra. Orbay Lillával a Bartók „konzi” idei féléves vizsgáján találkoztam először. Hangja, ragyogó scat-elése, és vonzó megjelenése levett a lábamról, első éves korától rajongója lettem. Urbán Orsi és Karosi Júlia növendéke most is mindenkit elvarázsolt.

Úgy tűnt, lassan véget ér az este, de ekkor az addig a közönség között szerényen álldogáló Pirók Zsófi is előlépett. Róla érdemes tudni, hogy az első és egyedüli magyar, aki professzionális flamenco táncművészként végzett Sevillában, a szakmában legelismertebbnek számító Conservatorio Profesional de Danza "Antonio Ruiz Soler" intézményében. Érdemes megnézni egyik előadásának a világhálóra pár napja felkerült rövid részletét, hozzáteszem péntek este ebből kisebb színpadon, farmerben is tudott ízelítőt adni. Így végül éjfél felé Zsófi káprázatos táncbemutatója tette fel az „I-re a pontot”, erre a bravúrra senki nem számított.

Az első latin jam session sikert hozott. A fellépett muzsikusok igazán sok színét bemutatták ennek a zenének. Tar Gergely és Révész Richárd még aggódott a session előtt, hogy az első próbálkozás érdeklődés hiányában elhal, és így az első zenésztalálkozó, az egyetlen marad. Végül a hely csaknem kicsinek bizonyult, de Révész Ricsinek igazat adva, egyelőre jobb, ha a sok jó ember kis helyen is elfér elvét követik, mintha egy nagy hodály negyed házzal kongana. A koncert után boldogan jelentették be, lesz folytatás, mégpedig márciusban kerül sor az újabb latin örömzenélésre, és a belépés továbbra is ingyenes marad!