D-DAY
A Dés Quartet Győrben
Random jazzmódra
Láttam, hallottam én már sokfelé rengeteg koncertet, de az azért ritkán fordult elő, hogy világpremier részese lehettem. De most a véletlen így hozta. Hétfőn és kedden rögzítette első albumát a legújabb, 2019-es születésű Dés Quartet. Szerdán pedig a győri Rómer klubban először léptek közönség elé az új koncepcióval.
A Random Tripet Désnek találták ki. Az ötlet, a műfaji határokat átlépő improvizáció mint koncertprogram, 2008 vége felé sikeresnek bizonyult az A38-as hajón, majd a különböző fesztiválokon. De Dés ezt csinálta már akkor is, mikor a konzi után tíz évig az LGT session zenésze lett, kapott is hideget-meleget, pedig a Stones fúvósok mind a jazzből érkeztek, emlékszem egyszer fellépett velük Joshua Redman is. De Dés anno már ugyanezt művelte a Supergrouppal is. Az újkori Random koncertek alapelve az, hogy nem próbálnak előtte. Dés szereti a tiltótáblákat kidöntögetni. Ugyanezt tette ő már a Dimenzióval (Dés, Másik, Tóth T., Baló felállásban), jól szólt, de még erősen Weather Report-os hangzást produkált.
A következő kísérlet már emlékezetesen sikerült. A Trio Stendhal úgy született, hogy Snétbergerrel végigbeszélgettek egy utazást egy ljubjanai rádiófelvételre, utána bevállaltak egy rendszeres jam sessiont egy bárban. Ahol már a jazz random változata érvényesült. Nem volt standard sorozat, nem volt egyeztetett program, csak tömény impró. Amikor látták, hogy ez népszerű, nem az volt az ötlet, hogy hagyományos formációvá váljanak, hanem meghívták Horváth Kornélt az ütőhangszerekkel, és ezt követte hat év sikertörténet. Az albumokat ma is öröm hallgatni.
Szakkara termei
De szerda este megint visszatért a Rómer jazz klubba a random szelleme. A Free Sounds Quartet, a Szabad Hangok Dés új formációja először adott koncertet. (Május végén, aki hisz nekem, feltétlenül menjen el az Óbudai Társaskörbe.) Mivel még senki sem hallotta őket, nem is írhatott róluk senki, így rám vár a hálás feladat, hogy először írjak értékelést a muzsikájukról. Dés poénkodott is vele, hogy a kompozícióknak még címe sincs, csak megszámozták őket. De várja a javaslatokat. Nos, nekem van. A szakkarai piramis földalatti termeiben a szakértők szerint mindenhol egy zenei hang rezgését teremtették meg, és a porcelán korsók ezt megsokszorozták.
Nem is jó feltétlenül a kompozíció szó, amit előbb használtam, mert a zenészek inkább egy-egy téma kibontásába kezdenek, amihez a társak elkezdik a zenei testet, harmóniákat párhuzamosan megalkotni. A zenekar láthatóan (vagy inkább hallhatóan) ehhez a koncepcióhoz szerveződött. Lukács Miklós manapság az egyik legtöbbet foglalkoztatott zenész, a cimbalmos feltűnik Borbély Mihály és Dresch formációjában is, de most egész más hangzást produkál. Hol ritmus hangszer lesz a keze alatt, hol ujjakkal pengeti, hol tört futamokat prezentál. Fenyvesi Márton gitáros elektronikus effektjei révén egészen szokatlan hangzásokkal kísérletezik. Dés András játéka dobokon és ütőhangszereken. (Néhány hangcsalogató eszköze kapcsán sajnáltam csak, hogy nagymamám konyhájában nem néztem körül alaposabban anno. Egy kincsesbánya lett volna András kezeiben.) Azt is megmutatta, hogy az emberi test is kiváló ütő- és dallamhangszer. Micsoda ötlet! Mindkét zenésszel remek összhangban muzsikál Lukács Miklós. Dés pedig virtuóz futamokkal szállt be az örvénylő ritmus és dallamfolyamokba. Néha még azt is megmutatta, hogy a szaxofon is lehet ritmushangszer, ha a hangok megszólaltatásának ritmusa egészíti ki a három zenész széttördelt alapjait.
The key to success: Free Sounds Quartet
Delphoi jóslatainak az volt a jellemzője, hogy nem volt soha egyértelmű. Nos, nekem a Shakti jutott eszembe a koncertet hallgatva. És egyértelmű a prognózisom is: ez a zene remekül fog élni Alexandriától Antibes-ig, Jaipurban a zenészek éppúgy beszállnának a koncertbe, mert az indiai zenében jellemző vonás ez a párhuzamos ritmus alapú improvizáció, mint Casablancában, mert nagyon sok arab zenére jellemző megoldást is hallottunk. Sikerre vannak ítélve.
