Trygve Seim - Helsinki Songs

Az ECM évvégi kiadványa.

Trygve Seim - Helsinki Songs (ECM/Hangvető)

„Észak szépsége”

Európa északi részén néhány évtizeddel ezelőtt kialakult egy, az ottani jazzistáka jellemző vonulat. Nevezik ezt skandináv-jazznek, vagy a legtöbb esetben a kiadó szerepét vállaló ECM-re utalva, „íszíemes stílusnak”. Az első művész, aki a téma felvetése kapcsán eszembe ötlik, a zseniális szaxofonos, Jan Garbarek.

Most egy fiatalabb generációhoz tartozó kollégája, a norvég Trygve Seim (1971) új albuma, a „Helsinki Songs” szól nálam, melyet -ha hiszik, ha nem- az ECM vett szárnyai alá.

A tekintélyes szakállal rendelkező, tényleg viking külsejű szaxofonos az észt zongoristával, Kristjan Randalu-val (1978), a Trondheim-i születésű honfitársával, Mats Eilertsen (1975) bőgőssel, és a finn Markku Ounaskari (1967) dobossal vonult stúdióba.

11 darabot rögzítettek, melyek mindegyike Seim nevéhez fűződik. Nos, aki a fent említett skandináv-jazz rajongója, pontosan megkapja azt, ami a szíve vágya. Seim zenéje varázslatos, meditatív, és pont annyira szentimentális, hogy azért ne legyen „geil”. Gyönyörű dallamok követik egymást, némelyik már-már ragyogó pop slágerként is megállná a helyét, ha nem volna mélypontján az elgépiesedett könnyűzene...

Természetesen swinget, „kettő-négyes” lüktetést ne várjunk a lemeztől. Ez a történet nem arról szól, de mégis vérbeli jazz! A muzsikusok improvizációi tanúskodnak arról, hogy bizony ismerik a jazz alapnyelvezetét, „beszélik a mainstream-et”.

Az utolsó „track”-ként felcsendülő „Yes Please Both”-ban pedig egy kis betekintést engednek -mindössze 2:41 erejéig- a művészek, hogy milyen az, amikor a free jazz útján haladnak. Jelentem: kiváló!

Trygve Seim tenor- és szopránszaxofon játéka közel áll Garbarek-éhez, de mégis teljesen egyéni. Időnként komolyan elgondolkoztam, hogy a két „csövön” kívül, nem használt-e más hangszert/hangszereket is, mert bizonyos részeken úgy hangzott, mintha valamilyen hagyományos közel-keleti fúvós instrumentum szólna. Hihetetlenül sajátos, mély, érett és kimunkált stílust alakított Seim, mely -azt gondolom- egyedülálló a világon!

Jómagam is zongorista lévén, engedjék meg, hogy kitérjek Kristjan Randalu játékára. Első találkozásom volt Vele ez az anyag, de biztos, hogy nem az utolsó. Szépséges billentés, szívvel-lélekkel teli szólók és kíséret. Figyeljünk Rá oda, megéri!

Mint ahogyan a Mats Eilertsen és Markku Ounaskari által alkotott ritmusszekcióra szintén, hiszen ilyen alázatos, szenzitív „támasztékot” ritkán hallani.

Nem mondom, hogy az ECM tulaja/vezetője/producere, Manfred Eicher nem tud melléfogni, de ez esetben büszkén kihúzhatja magát, mert Trygve Seim „Helsinki Songs”-a csodálatos!

Trygve Seim: Helsinki Songs (ECM 2018)

1. Sol’s Song

2. Helsinki Song

3. New Beginning

4. Ciaccona per Embrik

5. Birthday Song

6. Sorrow March

7. Nocturne

8. Randalusian Folk Song

9. Katya’s Song

10. Morning Song

11. Yes Please Both

Trygve Seim – tenor- és szopránszaxofon

Kristjan Randalu – zongora

Mats Eilertsen – bőgő

Markku Ounaskari – dob