20 éve történt (1999) – Klemm Ádám (Ljubljana, Szlovénia)

1999. május 14-én volt az Ablakos Lakatos Dezső Jazz Szaxofon Tehetségkutató Verseny döntője a Márványteremben. Ezzel kapcsolatban mind a hét döntőbe jutott versenyzőnek (ilyen sorrendben játszottak és ilyen helyezéseket értek el: Zana Zoltán - I. helyezett, Kollmann Gábor - III. helyezett, Klemm Ádám – Legjobb határon túli magyar, Hangya Nagy József – II. helyezett, Bunford Gábor – Legjobb határon túli magyar, Weisz Gábor, Bacsó Kristóf – I. helyezett) az alábbi kérdéseket teszem fel:

1) Pont 20 éve történt... Emlékszik még valamire?

Nem emlékszem pontosan, összemosódott az elődöntővel. Arra emlékszem, hogy kezdőként, ez egy nagy megtiszteltetés volt számomra.

2) A zsűriben olyan nagy nevek ültek, mint Szakcsi Lakatos Béla, Borbély Mihály, Dresch Mihály, Csider Károly, Csányi Attila. Kb. 1 méterre ültek maguktól. Nem frusztrálta ez?

Arra emlékszem, hogy igyekeztem nem a zsűri irányába nézni, mert eléggé nagy lámpalázam volt. Nem volt frusztráló, inkább megtisztelő.

3) Miket játszott a döntőben és ki működött közre? I mean, ki volt a zongorista, a bőgős és a dobos?

Csak a balladára emlékszem, a „Lover Man” volt. Sajnos a zenészekre nem emlékszem, csak a kitűnő játékukra.

4) Miután lejátszotta a két számot, mit érzett, hogyan sikerült?

Úgy gondoltam, hogy nem sikerült nagyon fényesen. Talán a balladával voltam jobban megelégedve.

5) Miután kihirdették az eredményt, milyen érzései voltak?

Megkönnyebbülés. Arra emlékszem, hogy nagyon el voltam Bacsó Kristóf ájulva játékától és nagyon messze éreztem magam tőle.

6) Volt a helyezésének valami jutalma?

Igen kb. 10 CD-t nyertem, ami akkoriban nagy dolog volt számomra. Szerintem még nem is volt birtokomban annyi CD.

7) Így 20 év távlatából mit gondol, volt ez a verseny valamilyen hatással a későbbi pályafutására?

Szerintem pozitív hatással volt. Gondolataimban helyrerakott és további gyakorlásra ösztönözött.