JazzMa

Friss Hírek

Névnaposok – József2024. március 19.
Kis hírek – friss hírek2024. március 19.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.
A Morgan Workshop sztori2024. március 06.

Hírek

Cully Jazz Fesztivál (2019. április 5-13.)

Cully városka Montreux-től fél órára van, és ugyancsak a Genfi tó partján fekszik. És immár 35 éve jazzfesztivált is rendez. Kínálja magát az összehasonlítás. Először is: az itteni program itt sokkal jazzesebb. Magyarul: itt jórészt „valódi” jazz van terítéken (nem úgy, mint Montreux-ben, ahol például a múlt héten kijött az idei program, és a jazz olyan nagyágyúi lépnek majd fel, mint Sting, Janet Jackson, Elton John, Joe Jackson, Joan Baez, Tom Jones, a Chemical Brothers és a ZZ Top...)

Na azért rendes jazz is lesz ott is, íme:

https://www.jazzma.hu/hirek/2019/04/12/53rd-montreux-jazz-festival-2019-a-fizetos-programok

Szóval vissza a Cully fesztiválhoz. Az idei „headliner”-ek a következők voltak: Michel Portal, Omar Sosa, Rhoda Scott, Stanley Clarke, Stacey Kent, Eric Truffaz, Yaron Herman és Emil Parisien.


13-cullysator.jpg


A nagy koncerteket egyrészt egy, erre a célra a tó partján felállított hatalmas koncertsátorban tartották, másrészt a falu nagytemplomában. Vagyis a hangzás nem tökéletes (pláne, hogy mind a két koncerthelyszínre beszűrődik az utcán hömpölygő – és mobiltelefonokból és/vagy boom-boxok-ból ciccegő „zenét” nyomató, nyilvánvalóan nem a jazz miatt megjelent, ittasan magyarázó, cigarettázó – hmmmm hogy is mondjam, csőcse... na jó, legyen embertömeg... zaja és bűze.) Szóval, ez itt nem a Montreux Jazz Lab kristálytiszta hangzása. Viszont az egy napra szóló jegyárak sem 120-150 svájci frank körül kezdődnek, hanem „csak” 50-60 körül. Parkolni kilométerekkel messzebb lehet csak, viszont így festői kilátású kis ösvényeken lehet lesétálni a hegyről a falucskáig. A fizetős koncerteken teltház volt, minden nap, minden helyszínen - legalábbis azokon a napokon, amikor én ott voltam.

Michel Portál duóban játszott Baptiste Trotignon zongoristával egy remek, lírai szetet a nagytemplomban. A 83 éves francia klarinét-mester nemcsak fúvósokon játszott csodálatosan, hanem bandoneon-tudását is megcsillogtatta. (Sajnos, erről a koncertről a képeim nem sikerültek.)

Másnap volt a Rhoda Scott koncert. A “Lady Quartet” (benne egy remek szaxofonossal, Sophie Alour a neve) kiegészült egy második dobossal is (Anna Paceo, aki aztán két nap múlva saját együttesével is adott egy remek koncertet a Stanley Clarke show előtt) és egy trombitással (Julien Alour). Rhoda Scott immár 80 éves, de rendíthetetlenül tovább járja az általa kitaposott, gospel-soul-jazz „utat”. (És éppen vasárnap játszott Pesten az Arénában a Lady Quartet-tel, vagyis csak egy dobossal).


1-rhodascott-1.jpg


2-rhodascott-2.jpg


Másnap az Eric Truffaz Quartet „alkotott” nagyot régi-új zenekarával. (Nagy Ötlet!! Elővenni a húsz éves, legendás „Bending New Corners” anyagot, és újra eljátszani!) Marcelo Guiliani (basszus, ugyanolyan remekül szól, mint húsz éve), Marc Erbetta (dobok, talán még jobban csinálja, mint húsz éve) Nya (rap... sokkal fátyolosabb hangon, de ugyanolyan mozgással és energiával, mint húsz éve), és Eric mesteri trombitajátéka... Remek (nosztalgia)-show volt.


3-truffaz-nya-interju.jpg


4-erictruffaz.jpg


5-erictruffaz.jpg


Előzenekarként a HEMU Jazz Orchestra (vagyis a Lausanne-i zenei konzervatórium) lépett fel és egy kamara-ethno-jazz szvitet adott elő, fúvósokkal, vonósokkal, időnként magyaros motívumokkal... A zenekarban egy bizonyos „Matyas Szandai” játszott bőgőn... (Matyi amúgy idén fejezi be a masters-ét Lausanne-ben; többek között egy bizonyos „Emil Spanyi” is tanítja... hiába, ezek a magyarok mindenütt ott vannak…)

Stanley Clarke koncertje is remek volt, többet bőgőzött, mint basszusozott: egyrészt „igazi” jazz-oldalát mutatta be (Song for John, Good Bye Pork Pie Hat), másrészt a szokásos „deep funk” oldalt: nem maradhatott el a „School Days” és más nagy slágerek. A aktuális („The Message”) lemezről viszont egy hang sem hangzott el; lehet, hogy Stanley mesternek ugyanaz a véleménye róla, mint nekem? (Már, hogy bizony, sajnos harmatgyenge...). Érdekesség, hogy Stanley az egész zenekarát háborús zónákból verbuválta össze, Beka Gochiasvili briliáns zongorista Grúziából, Salar Nader tablás Afganisztánból, Cameron Graves keyboardista downtown Los Angeles-ből, Evin Garr hegedűs Detroit-ból, és Shariq Tucker dobos a Bronx-ból érkezett.


7-stanleyclarke-evangarr.jpg


8-stanleyclarkeband.jpg


9-stanleyclarkeband.jpg


10-stanleyclarkeband.jpg


Stacey Kent-et kihagytam, viszont pénteken egy remek „triple bill”-re lementem, a mindig nagyon inspiráló Andreas Schaerer-rel indult a koncert. (Róla korábban már „jelentettem”)

https://www.jazzma.hu/hirek/2019/01/30/jazz-januar-svajcban

Aztán – szerintem - a fesztivál egyik abszolút fénypontja következett: a Yaron Herman Trio szetje. Yaron biztosan rengeteg Keith Jarrett-et és Brad Mehldau-t hallgatott életében, és jól érezhetően ezen csillagok hatása alatt áll, de ezzel együtt mély, felemelő, megrendítő, és (helyenként) eredeti volt a zenekar játéka. (A triót 2019-ben Yaron régi „tettestársa”, Ziv Ravitz dobos, és egy újabb tag, a briliáns Sam Minaie bőgős alkotja.)


11-yaronherman.jpg


Ezután az Emil Parisien Group produkciója – éjfél körül - kicsit összevisszának és kicsit kapkodónak hatott, és el is kezdte feloszlatni a nézősereget.


12-emilparisienband.jpg


Szóval, Cully Jazz Fesztivál. Nem egy Montreux, de soha rosszabbat.

Vissza a hírekhez