"Nekem nagyon fontos a zenei közeg!" - Benkő Róbert 70! (Exkluzív interjú - 1. rész)

Születésnapi beszélgetés a Dresch Quartet egykori, és a Grencsó társulások jelenlegi bőgősével egy belvárosi étteremben. Hihetetlen, hogy már 70 esztendős - éppen ma, április 23-án!

NS: Keveset tudunk Rólad, pedig több, mint 40 éve állsz a színpadon. Nem vagy egy tolakodó, riportokat adó zenész... Emlékszel még a hajdani SOTE Jazz Klubra, ahol én rendező voltam a '80-as években?

BR: Persze!

NS: És arra, hogy ott a Binder Quintettel ...

BR: ...többször is játszottunk!

NS: De mi volt előtte, zeneiskola? Ki irányított a jazz felé?

BR: Senki! Édesanyám (főleg) komolyzene kedvelő, apám grafikus volt. Már korán kiderült, hogy van a zenéhez affinitásom. Jó hallásom volt, előbb tudtam énekelni, mint beszélni! Hat évesen zeneiskolába jártam, 8-9 esztendős koromban kórusban énekeltem - szóval komoly alapokat kaptam. Viszont akkor még nem voltam jó kottista, nem tanultam rendesen, ki is tettek onnan. Először zongorázni kezdtem - majd a '60-as években jött a beat-zenei mozgalom. Gitározni tanultam - de a jazz (és a klasszikus) felé mindig volt vonzalmam. Bekerültem egy amatőr, pincében gyakorló zenekarba. Aztán basszusgitároztam - és a Non-Stop együttes következett...

NS: "Lélegző furcsa hajnalon"...

BR: Velük játszottam, de közben "megérintett" a jazz. A házunkban lakott egy fiú, akinek Supraphon és Eterna lemezei voltak: például a "Miles Smiles" Davis-től meg egy Roland Kirk - együtt hallgattunk zenét.

NS: Végül is ki az a személy, vagy előadó, aki a jazz felé terelt?

BR: Miles Davis "Kind of Blue" című lemeze!

NS: Milyen "érdekes"...

BR: Egy házibulin hallottam - ezzel kezdődött az "egész". Paul Chambers...

NS: Mr. P. C. ...

BR: ...annyira elbűvölt, pedig nem tudtam, hogy mi történik! Minden - amit addig csináltam - megkérdőjeleződött! Annyira mély "dolog" volt, hogy belenéztél - és sehol a vége!

NS: Sokan úgy jutnak el a jazz-hez, hogy: rock - jazz-rock - és így tovább.

BR: A progresszív rockot ma is szeretem - általában minden zenét, aminek van "magja".

NS: Térjünk vissza a kezdethez!

BR: Először is vettem egy bőgőt, Som Lajos fehérre festett hangszerét, amiből bárszekrényt (!) akartak csinálni. A Rózsa (akkor még Ferenc) utcában volt egy vasutas iskola, egy öreg roma tanított, ő mutatott fogásokat. Éjjel-nappal gyakoroltam és egy év múlva jelentkeztem a Zeneművészeti Szakiskola Jazz Tanszakára.

NS: Oda kikkel jártál? Ők voltak az első jazz-zenésztársak?

BR: Az évfolyamomból nem lett senki ismert, de az eggyel utánam következőbe járt a Binder Karcsi, a Dresch Misi és a Weszely Jancsi. Ott, a konziban alakult meg a Binder Quintet a '70-es évek vége felé. Van egy kiszenekari gyakorlat című tárgy - engem Binderhez osztottak be. Kialakult egy kapcsolat, megismerkedtünk a Dresch Misivel, elhatároztuk, hogy együtt fogunk muzsikálni. '79-ben már játszottunk az Újvidéki Fesztiválon. Elkezdtük "kiforgatni" a jazz standard-eket, a kötelező  darabokat.

NS: Akkor már éreztétek, hogy nem a mainstream...?

BR: Volt bennünk egy igény, hogy önálló elképzelés legyen.

NS: Az első saját lemez a "Binder Quintet featuring John Tchicai" - ugye?

BR: Igen. És az az igazság, hogy nekem az első év a konzin csalódás volt - függetlenül attól, hogy nagyszerű dolgokat tanultam. De rájöttem, hogy ugyanaz történik, mint a klasszikus zene esetében: vannak a nagy mesterek...

NS: ...és kövessük őket!

BR: A tanárokra eleinte felnéztünk - aztán kiderült, hogy az amerikai zenészek feltétlen imádói. Ami rendben is lenne, de...

NS: ...nem csak az az út létezik!

BR: Ha az ember művészetre adja a fejét, akkor az első kérdés az, hogy ki is vagy? Utána kialakítod azt a "nyelvezetet", amely rád jellemző.Korlátok persze vannak, de senkire sem akarok rosszat mondani. Az volt a szerencse, hogy megismertem AZT a pár embert! '82-'83-ig működött a Binder Quintet - akkor mentünk "ketté".

NS: Megalakult a Dresch Quartet.

BR: Táncházakba jártunk Misivel, kimentünk Erdélybe - nem gyűjteni, csak hallgatni az ottani zenészeket, "megfogni" azt a hangulatot. Kezdett alakulni a nyelvezetünk.

NS: Eleinte két fúvóssal...

BR: Grencsó Pisti szombathelyi, a Masina, aztán a Kollektíva szólistája volt - Misi elhívta őt játszani. De egy idő után feszültség alakult ki közöttük a különböző mentalitásuk miatt. Én '97-ig voltam a quartet tagja, a vége felé már válságos időket éltem, keveset gyakoroltam, úgy éreztem magam, mint egy rossz házasságban - vagy még inkább, mintha egy szörnyű munkahelyen lennék. Volt egy iszonyú koncert, amikor rettenetesen játszottam.

NS: Ezt sem sokan ismernék el...

BR: Egy ideig a Pisti és a Misi között volt némi ellentét, de ez már a múlté. Amikor Grencsóval a Szabados emléklemezt készítettük egy koncerten együtt játszottak.

NS: A "Derengést" - az nagyon jó! A legjobb?

BR: Hát, nem is tudom...

NS: Melyik a legkedvesebb?

BR: Talán a "Síkvidék".

NS: És a Dresch lemezek közül?

BR: Amin Lajkó Félix játszik, a "Zeng a lélek". A "Túl a vízen" is szép.

NS: Beszéljünk a Szabados "korszak" kezdetéről!

BR: Vajda Sanyi bőgőzött a triójában, aki autodidakta volt - és nagyszerű muzsikus. Nem vonózott, de nem is akart. Egy idő után Benkó (Sándor) válaszút elé állította...

NS: Ő volt minden idők legjobb magyar...

BR: Én ezt nem merném kijelenteni! Ott volt a Pege is, kivételes technikával, a világ egyik legnagyszerűbb bőgőseként. Viszont a zenekarában általában nem élvonalbeli muzsikusok játszottak, és sokszor nagyon el volt foglalva magával...

NS: Vissza Hozzád - kezdettől fogva a Grencsó Kollektíva tagja vagy.

BR: Budapesten. Hűséges alkat vagyok. Nekem nagyon fontos a zenei közeg - hogy az jól működjön. Ott én hajlandó vagyok bármilyen "munkát" elvégezni, az sem zavar, ha kevesebbet játszom és nem mutathatok sokat. Két hang is elég lehet...

NS: Fontosabb a csapat?

BR: Igen - de nem az, hanem a zene!

NS: Szereted azért a jazz "más" ágát is?

BR: Imádom a jazzt! Mégis ez egy nehéz kérdés: ember elkezd játszani és állandóan hozni kell valamit...

NS: Egy idő után nem mondják meg, hogy mit kell csinálni? Jó, Neked nem, de például Diana Krall-nak igen...

BR: Hát, neki megmondják... Erre már sokan rámentek. Mi még soha nem adtunk oda senkinek egy felvételt, hogy hallgassa meg - aztán majd...

NS: És meg tudsz "csak" ebből élni?

BR: Két gyereket felneveltem...

(Folytatás egy hét múlva.)