Jane Monheit és a Budapest Jazz Orchestra – egy szaxofonos szemével

Művészetek Palotája 2019.05.04.

Szombaton este egy igazi világsztár látogatott el a Művészetek Palotájának Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermébe, a 20. jubileumi évét ünneplő Budapest Jazz Orchestra vendégeként. Jane Monheit ezelőtt még sosem járt Budapesten, első alkalommal koncertezett nálunk, remélem, nem utoljára. (Nono! JM 2003-ban járt már hazánkban. Székesfehérváron az Alba Regia Jazz Fesztiválon lépett fel saját együttesével! – A szerk.) Untathatnék bárkit mindenféle életrajzi adattal, de minden megtalálható az interneten a művésznőről, amit tudni érdemes.

Egy igazán remekül sikerült, teltházas koncertnek lehettünk szem és fültanúi, a Great American Songbook dalaiból adtak válogatást az est fellépői. Három évvel ezelőttig 10 évet töltöttem a BJO-ban, akkoriban is voltak remek pillanatai a zenekarnak, de most először hallottam igazán világszínvonalon szólni az együttest. Egyre inkább azt gondolom, hogy ez a fajta standard világ áll a legközelebb a bandához. Ha nem tudom, hogy egykori kollégáim ülnek a színpadon, pl. egy élő felvételt hallgatva, azt is gondolhattam volna, hogy ez a világ bármelyik neves jazz nagyzenekarra, ezt túlzás nélkül állíthatom. Bravó zenekar! Az már csak a slusszpoén, hogy a banda vezetője, Kollmann Gábor ezen a napon ünnepelte születésnapját.

Jane Monheit az egyik legismertebb díva a mai jazzben, hallottam tőle már több felvételt, van itthon pár lemeze, nem vitás, élőben ugyanolyan a színvonal, mint az albumain. A két zenekari számot kivéve, az összes hangszerelést ő hozta, ezek mindegyike neki készült, a profizmusa minden vitán felül áll! Akár a balladákban, akár a nagyobb tempójú dalokban fergeteges technikával, a rá jellemző stílusban énekelt, a dalok között kedvesen konferált, így derült ki, hogy az elmúlt hetét három kontinensen koncertezve töltötte. Nem kis teljesítmény! A hangszerelések mindegyike olyan volt, amire azt mondjuk: na ez Amerika! Ki kell emelnem a BJO ritmusszekcióját, hiszen volt több dal is az est folyamán, melyekben a fúvósok megpihenhettek, ekkor csupán a kombó kísért. Nagyon bravó Uraim!

Bizonyára meglepő, de volt, ami nem annyira tetszett és nem a zenéről van szó. El tudom képzelni, hogy a tengerentúlon létezik valamiféle manír egyetem, amit Monheit summa cum laude végezhetett el. Őszintén szólva nekem nagyon sok volt a színpadi jelenléte, az állandó hajdobálás és kézzel elmutatása a daloknak már-már irritálóvá vált. Tudom, hogy minden tekintetben el kell adni a showt, de ebben az esetben annyira jó volt a zenei produktum, hogy szinte zavart ez a fajta látvány.

Összességében kár lett volna kihagyni ezt a koncertet, egy csipetnyi igazi amerikai énekes big band swinget kapott a közönség, ami talán a legpopulárisabb része egy nagyzenekari játéknak, ez érződött a koncert végi vastapsban is.

A zenekar tagjai:

Trombita: Tulkán Péter, Pecze Balázs, Ducsai Szabolcs, Koós-Hutás Áron

Harsona: Schrek Ferenc, Skerlecz Gábor, Frolov Ákos, Nagy Viktor Dániel

Szaxofon: Kollmann Gábor, Ludányi Tamás, Csejtei Ákos, Zana Zoltán, Varga György

Zongora: Juhász Attila

Gitár: Birta Miklós

Bőgő: Hárs Viktor

Dobok: Serei Dániel

Az est folyamán elhangzó dalok:

I Remember You

I Love Being Here with You

In the Still of the Night

Between the Devil and the Deep Blue Sea

Something’s Gotta Give

Hit the Road to Dreamland

So Many Stars

Cheek to Cheek

Taking a Chance on Love

Stompin’ at the Savoy

Get Out of Town

Stardust

Where or When

Twisted

Over the Rainbow

Lady Be Good

Somebody Loves Me