A Fusio Group a 70. tatabányai DzsesSzerdán
Ludányi Tamás és Pleier Tamás állhatatosságának, valamint a támogatók segítségének és a nézők/hallgatók lelkesedésének köszönhetően egy újabb szép kerek számhoz érkezett a sorozat, amelynek vendége 8 év után ismét a dobos Szendőfi Péter által vezetett Fusio Group volt.
Időpont egyeztetési nehézségek miatt nemcsak áprilisról májusra, hanem szerdáról csütörtökre is áttolódott a program, ami a jelek szerint megzavarta a törzsközönség egy részét, így aztán a többszöri emlékeztető ellenére a megszokottnál kissé családiasabb létszámban jelentünk meg. (A zeneiskola portása szerint voltak, akik egy nappal korábban érkeztek; azt nem tudjuk, közülük hányan tértek vissza a helyes időpontra.)
A koncertet megelőzően „felkészülésképpen” meghallgattam az akkor még Fusio Quartet-nek nevezett együttes 1995-ös, „Life Rhythm” című CD-jét. Az akkori felálláshoz képest a zenekarvezető mellett az állandóságot képviseli Kormos János (gitár) és a minden stílusban otthonosan mozgó Elek István (szaxofonok). 2011 májusi tatabányai látogatásuk alkalmával Barabás Tamás játszott basszusgitáron és (beugróként) Szabó Dániel billentyűkön, míg ezúttal Szuna Péter, illetve a napjainkra már „first-call pianist” Tálas Áron szólaltatta meg ezeket a hangszereket a tőle természetes kreativitással.
A tatabányai koncert a Fusio Group hetedik, „Step Away!” című CD-jét bemutató turné része volt. Az összes többi Fusio lemezhez hasonlóan, az album minden számát Szendőfi Péter komponálta.
A dalok sorrendjét illetően a koncert nem követte a CD-t. Elsőként a „Hipdip” hangzott el, mindjárt a zenekart és Szendőfi Petit ismerők számára nem meglepő hangerővel, és „take no prisoners” hozzáállással. Volt is olyan, aki az első sorból hátrébb költözött, én viszont maradtam a másodikban, hogy valami fény is jusson a jegyzeteléshez. A hangzást némileg lágyította a szaxofon, miközben a fúzióból a gitár erőteljesen képviselte a rockos vonalat.
Kicsit lassítottak a „Blue” című számmal – minőségi zene, minőségi zenészekkel. Dobszólóval indult a „When the 5 Turns to 6” – Szendőfi Peti szereti a cintányérokat, és az is megállapítható, hogy nemcsak Áron szólója közben, de az egész koncert alatt nem feltűnően, viszont nagyszerűen támogatja a többieket Szuna Péter basszusgitár-játéka. A műsor utolsó harmadában aztán tartalmas szólókat is hallhatunk tőle.
A „Step Away!”-t se altatódalnak szánták, a lemezzel ellentétben most nincs ének, van viszont rengeteg szaxofon és elsöprő lendület. A „143”-at követi az „Alone Together” – a cím senkit nem tévesszen meg, ez is Szendőfi szerzeménye, és nem azonos a közismert örökzölddel. Ez a ballada hozza a koncert legszelídebb részét Áron szólójával, Elek Pista szopránszaxofon-játékával és a nem csak keménykedni tudó zenekarvezető seprűzésével.
Az új lemezről utolsóként a „Mountainous”-t halljuk: az elején dob + basszus, aztán csatlakoznak a többiek is az egész műsort jellemző lendülettel.
A megérdemelt taps viszonzásaként a ráadás a hatodik CD címadója, a magával ragadóan lüktető „Wanna Dance?”. Aki nem jött, sajnálhatja.
Jövő szerdán a Finucci Bros zárja a tavaszi idényt, az új szezon pedig várhatóan októberben kezdődik.
