JazzMa

Friss Hírek

Bartók a Lamantinon2019. június 25.
Huszadszor is Lamantin2019. június 24.
Gyárfások2019. június 21.
Abrams, Casey: Jazz2019. június 20.
HARMÓNIA ÉVADZÁRÓ2019. június 17.
The Partisans: Nit De Nit2019. június 15.
Mezei Szilárd: Citromfa2019. június 13.
Cohen, Avishai: Arvoles2019. június 11.
XII. BODAJKI JAZZ TÁBOR2019. május 11.

Hírek

HATÁRESET

A Fonó Budai Zeneház indította Budapest Folk Fest idén már tizedik évadjához ért. Ezúttal társrendezőként a Hagyományok Háza is csatlakozott a május 22-25. között zajlott eseményhez. Az évek során a hagyományokat hűen őrző autentikus, és abba új színeket hozó városi folk, vagy éppen a világzene kategóriájába sorolható zenekarok, szólisták mellett, a népzene ősi erejét forrásnak tekintő jazz formációk is helyet kaptak a több helyszínen zajló fesztivál programjában. Tavaly például a jó zenére nyitott, de nem kifejezetten jazz közönség előtt is nagy sikerrel szerepelt a Dresch Double Quartet Borbély Mihállyal, valamint Lajkó Félix a lengyel Volosi zenekarral. Az egyre gazdagabb kínálatba idén a jazz zenei stílusokat kreatívan egyesítő, a világzenébe sorolható ágát a Hagyományok Házában csütörtökön fellépő Goran Bojčevski Quartet, majd a szombati zárónapon, az óbudai Kobuci kertben egy nálunk eddig elég ismeretlen flamenco gitáros, Juan de Lerida, eléggé ismert magyar barátaival, Nagy János billentyűssel, a tubán játszó Mazura Jánossal, és Badics Márk dobossal, valamint az egész formációt létrehozó Viviane Szabó énekesnővel képviselte.

01-22.jpg


Nem begyepesedett, de mondhatnám “Old Fashioned” szemléletemmel nekem a „lady is first”, tehát a Franciaországban egy folyóparti malomban született, később Párizs és Bordeaux között felnőtt Viviane Szabó bemutatásával kezdem beszámolómat. Szülei a Hajdúszoboszlóból a világnak indult szobrász nagyapa, Szabó László útját követve jutottak Franciaországba. Édesapját 13 évesen elvesztve, az örökül kapott halgazdaságban segített édesanyjának, de autodidakta módon elkezdett zenélni, és a kezdeti utcazenélés sikerei révén fesztiválokra is meghívót kapott egyre bővülő formációjával, melynek idővel már ő szervezte koncertjeit. A magyar kultúrához lelkileg is egyre erősebb vonzalmat érzett, így vallva „a boldogság nem a házad méretétől függ” elvét manapság ingázik a két ország között, szívügynek tekintve magyarországi fellépéseit. Alkalmanként vendégénekesként találkozhattunk vele David Yengibarian triójában, majd duóban is izgalmas és színes repertoárt állítottak össze. Menedzserként régebbi szálak fűzték országunkhoz, az egy francia fesztiválon megismert Romano Drom zenekarral közösen építette a Romengo-t, kezdetben francia kiskocsmákba, később nagy világzenei fesztiválokra megtalálva a lehetőséget felléptetésükre. Ismertek lettek, már tudták magukat menedzselni, ő meg belekezdett egy másik projektbe, megismerkedett egy spanyol flamenco gitárossal, Juan De Lerida-val, akinek az együttesében is énekelt, és most elhozta Budapestre is.


02-24.jpg


A spanyol-cigány származású Juan de Lerida negyvenéves koráig kizárólag Franciaországban, az ott letelepedett etnikum köreiben játszott, kivívva az eléggé zárt berendezkedésű közösség hierarchiájában élen álló zenésztársak szakmai elismerését. Végül sikerült meggyőzni, és a Flamenco Nuevo, vagyis az új flamenco jeles képviselője 2008-ban stúdióba vonult, és elkészítette első, „Quimeras” című albumát. Zenéje a nagyközönség számára is ismertté vált, azóta Európa koncerttermeinek és fesztiváljainak keresett vendége. A koncerteken készült felvételei a legnagyobb videó megosztó portálon is megjelentek, tovább növelve rajongói számát.


03-21.jpg


Nagy János a mai jazz zongorista középgeneráció egyik legsokoldalúbb alakja. Zenei tanulmányait a salgótarjáni Kodály Zoltán Általános Iskolában és a Váczi Gyula Zeneiskolában kezdte, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakán folytatta jazz-zongora, zeneszerzés szakon. Jancsa összes zenészi, zeneszerzői, zenekarvezetői, tanári és tankönyvszerzői tevékenységét felsorolni ebbe a beszámolóba belesűríteni lehetetlen.


04-23.jpg


Mazura János 1995-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, majd folytatva tanulmányait, a Színház és Filmművészeti főiskolán 1998-ban hangmester diplomát szerzett. Ennek köszönhetően 2004-től az Etnofon hangstúdió vezetője lett, hangmérnökként több mint száz CD és tucatnyi film, dokumentumfilm elkészítésében működött közre. Zenészi pályafutása elsősorban a szimfonikus zenekarokhoz kötődik, de nyitottságát mutatja, hogy különleges hangszerével gyakran fellép népzenei együttesekkel, blues zenekarokkal és gyakran láthatjuk őt jazz formációkban is, ezek közül a legismertebb talán a Bohém Ragtime Jazz Band, és a Brass On Brass együttes.


05-20.jpg


Badics Márk 2009-ben végzett a Bartók „konzi” Jazzdob szakán. Alapító tagja Premecz Mátyás Kéknyúl zenekarának és a Premecz Triónak, de emellett számos újhullámos jazz formáció, a Konyha, a JaMese, a Fröccs Trió dobosa, és többször közreműködött Vázsonyi János Triton zenekarában, valamint Barabás Lőrinc Random Szerdáin is. 2010-óta játszik David Yengibarian triójában, én is az akkordion zsenijének koncertjein ismertem meg, és valószínű így került Viviane látókörébe is.


06-21.jpg


Juan de Lerida a flamenco amúgy is virtuóz gitár játékra alapuló tiszta forrásból táplálkozik, melyről Paco de Lucia óta tudjuk, könnyen kapcsolható a jazzhez. De Lerida fergeteges gitárszólói akár a legendás McLaughlin, Di Meola, de Lucia hármas legendás lemezére is beférhettek volna, de a jazz igazi tónusait Nagy János elektromos zongora játéka hozta, amihez persze Mazura János tuba játéka és Badics Márk muzikális dobjátéka is sokat hozzátett. Viviane üde színfoltot hozó énekével inkább a zene népzenéhez köthető gyökereit emelte ki, megerősítve tudatomat, hogy mégiscsak nem jazz, hanem folk fesztiválon vagyok. A drága emlékű Babos Gyula által többször idézett „Mátyás téri Bölcsek” konzíliuma bizonyára nehéz döntés előtt állna, hogy ez jazz volt, vagy nem „azz”. Ők már Miles Davis „Bitches Brew” című lemezére is kimondták vitathatatlan és fellebezhetetlen ítéletüket. Én Gyulával egyetértve toleránsabb vagyok. Határeset, world music, a legjobb értelemben! – mondom büszkén, de közben kerülve a „Bölcsek” szigorú pillantásait.


07-20.jpg

Vissza a hírekhez