GÖDI NYITÁNY
A hagyományokhoz hűen, a Gödi Jazz Napok idei nyitánya is a hetvenes évek elejének hangulatát hozta. Pénteken az elsőként fellépő Syrius Legacy után, az újjáalakult legendás Rákfogó játszott a Belga Sörház kerthelyiségében.
A várossá avatásának 20 éves évfordulóját ünneplő Duna-parti városban 17. éve szól már a jazz, az elődnek tekinthető Piarista Juniálisok sport- és kulturális programjait követő falatozások, sörözések közbeni beszélgetések mellé hívtak kezdetben klasszikus és jazz zenekarokat, a Török Ádám vezette, 69 körül alakult, és a sok tagcsere ellenére még mindig létező, és sokad virágzását élő Mini mellett. 2008-tól már külön napot, később napokat kapott a jazz, és a Gödi Jazz Napok felkerült Magyarország jazz-térképére. A korosztályomba tartozókhoz hasonlóan, az esemény életre hívója és főszervezője, Wagner László fülét is a Syrius zenéje nyitotta ki a jazz irányába, így a Syrius zenéjét továbbvivő, életben tartó utódzenekarok a kezdetektől fogva meghívást kaptak. A Zappa-Syrius Emlékzenekar után, már ötödik éve a Syrius Legacy lett állandó résztvevője a rendezvénynek, amelyen az elmúlt 11 évben az ország legjelentősebb jazz muzsikusai közül is sokan megfordultak. A Gödön kiteljesedő Belépés családostul (becsal) mozgalomnak köszönhetően a kezdeti 50-100 fős rajongótábor egyre bővült. 2009-ben az első Gödi Mini Jazz Fesztivál még egynapos volt, a következő már kétnapos, 2011-től pedig már a hagyománnyá vált jazz programsorozat napjai háromra, sőt egy augusztusi pótnappal tavaly még négyre is bővültek. Idén nem lesz pótnap, de a pénteki koncertek törzsvendég zenekarai mellett Wagner László meghívását a Rákfogó is elfogadta, így majdnem fél évszázada reménytelenül várt Syrius – Rákfogó találkozó valamilyen formában a nyitónapon mégiscsak összejött. A mindkét legendás zenekarban játszott Ráduly Mihály bánatunkra már rég letette szaxofonját, de a nagy időket, a főszervező társaságában örömmel idézte fel a Rákfogóban vele együtt játszott Kőszegi Imrével.
Szerencsére a nagy esők után péntekre szép, napos idő köszöntött be, így az eredeti tervnek megfelelően idén is szabadtéren, a Belga Sörház kerthelyiségében teltház előtt csendülhetett fel teljes egészében Pataki László és Orszáczky Miklós 1970-ben, fiatal költők verseire írt szerzeményeiből álló „Széttört álmok szvit”. A majdnem csak „fülhagyományként” fennmaradt műből a legendás Syrius is többnyire részleteket játszott koncertjein, és lemezen is csak töredéke jelent, illetve jelenhetett meg. Pár évtizeddel később, a 2007-ben az Egyesült Államokból hazatelepült Ráduly Mihály az 1971–73 között különböző klubokban, és az Egyetemi Színpadon felvett anyagokból 2009-ben összeállított egy korabeli fotókkal illusztrált dupla albumot, ennek a harmadik, bónusz lemezén hallható a „Shattered Dreams Suite” Derkovits klubban felvett változata, ahol már Tátrai Tibor is gitározott a zenekarban. Végül a zenekar örökségének egyik legfontosabb darabját az öt éve alakult Syrius Legacy 2017-ben megjelent második albumán a nagy elődökhöz méltóan újratöltve eljátszotta, és azóta koncertjein élőben is előadja. A Legacy a nagy idők nagy tanúiból megmaradtaknak sem okozott csalódást, akik olykor párás szemmel idézték fel élményeiket, mutogatták a megmaradt régi felvételeiket, és sokáig hitték, csak emlékeikben fog tovább élni a legenda. Az egykor Bercsényiben, a Syrius hajón, és a Jackie által szervezett jam session-ökön edződöttek is elégedetten figyelték, hogy a tehetséges fiatal zenészek minden visszaemlékezésüknél hitelesebben közvetítették, és egyben a mai huszonéveseknek is érthetővé tették azt a zenét, amelyről ők annyit meséltek. A szvit kiállta az idők próbáját, a mai fülnek is ütős maradt. A folytatásban a Syrius Ausztráliában felvett, és a Legacy által is újratöltött „Devil’s Masquerade” lemezről is elhangzott pár időt álló szerzemény, mint például az „I’ve Been This Down Before”, és a „Psychomania”, amely előtt Benkó Ákos a méltatlanul alulértékelt Veszelinov András korát jóval megelőző dobolását méltatta. A Legacy ezúttal is a legendás „nagy” Syrius-hoz méltóan játszott. A dobos zenekarvezető Benkó Ákos Orszáczky hangját idéző énekével, és eközben persze fantasztikus játékával mindenkit ámulatba ejtett. A Tempfli Erik helyére került, viszont Patakihoz hasonlóan Hammond orgonán játszó Pénzes Máté remekül beilleszkedett a zenekarba, és Fonay Tibor improvizatív basszusgitározásáról is csak felsőfokokban lehet írni. A Vidákovich Izsák-Ludányi Tamás alkotta tenorszaxofon-fuvola, és alt- szopránszaxofon páros együtt is, külön-külön is remekelt. Isten bocsássa meg nekem, de Ludányi játékát hallva felrémlett, oh, my Göd, ha Ráduly mellett annak idején ilyen altos fújt volna…na, de a „ha” kezdetű mondatoknak amúgy sincs értelme.
A szünetben az átállás alatt is meg lehetett tekinteni a már koncert elejétől a Belga Söröző tök üres belső nagytermében kivetített, egy korabeli fotókból és dokumentumokból végtelen lejátszási módban ismétlődő összeállítást. Mivel azonban az események az időjárásnak köszönhetően szabadtéren zajlottak, legfeljebb a mellékhelységet kényszerből felkeresők vetettek pár pillantást a valóban érdekesnek tűnő archív anyagra. A közönség, ahogy Nemes Nagy Péter és Ráduly Mihály, továbbra is inkább a szabadtéren beszélgetett az elhangzottakról.
A Rákfogó közel hároméves munkásságát pár kalózfelvételen kívül, az akkori rendszer kegyeinek köszönhetően mindössze néhány rádiófelvétel őrzi, és egy megszűnésük után néhány évtizeddel, 2009-ben megjelent lemez, amelyen a Magyar Rádió által 1973-ban Nagykanizsán és a Marcibányi téren felvett két koncertjük hallható. Az együttesnek rövid élete ellenére az egész magyar jazzélet alakulására máig tartó hatása van, a vasfüggöny mögé elhozták, és saját elképzeléseikkel fűszerezve világszínvonalon játszották a korszakot uraló jazz-rock irányzat legfrissebb, legjobb zenéit. A Rákfogó a múlt század és évezred legnagyobb, új korszakot nyitó magyar zenekara volt a Syrius mellett. A zenekar nagy időszaka akkor kezdődött, mikor a Szakcsi, Babos, Kőszegi hármashoz a Syrius-ból Ráduly Mihály és Orszáczky Jackie is csatlakozott. Ezekre az évekre Babos Gyula így emlékezett: „Fantasztikus világ volt akkor, a Syrius, a Rákfogó, a nyugat-berlini klubokban, a varsói Jazz Jamboree-n mindenki csak nézett, hogy mit csinálunk, torzítóval, hápogóval, Fender-zongorával. Egy abszolút improvizatív zenét játszottunk. Aztán 1973-ban elment Ráduly Misi Amerikába, majd 1974-ben Jackie Ausztráliába, és a Rákfogó szétesett. Az egész dolog kezdett hanyatlani.” Ráduly Misi rég letette szaxofonját, Orszáczky Jackie 2008-ban, Babos Gyula tavaly áprilisban hunyt el, de ő még szerencsére játszhatott a 2016 végén újból életre hívott Rákfogóban. A hiányzók helyére tehetséges fiatalokat találtak, Orbán György, és meglepetésre nem szaxofonos, hanem trombitás, Fekete-Kovács Kornél került a zenekarba. A legendás felállásból mára ketten maradtak a zenekarban, Szakcsi Lakatos Béla és Kőszegi Imre, akik tavaly Babos Gyula tanítványával, Fenyvesi Mártonnal tovább fiatalították az együttest.
Az új felállású Rákfogó, a régi időkben megszokott teltház előtt játszhatott. Péntek este a „nagy” Rákfogó szólalt meg, témaválasztásban, játékban Gödön is megmutatva, miért is alakult ki a legenda, miért beszélnek a hatvanon felüliek még mindig elérzékenyülve a zenekarról. Elsőként a Weather Report még a nagy időkben feldolgozott emblematikus „slágere”, Joe Zawinul-tól a „Boogie Woogie Waltz” szólalt meg, majd az új repertoárból ismert „Solar” Miles Davis-től, és sorra került Coltrane remekműve, a „Love Supreme”, a mai fúziós hangzás és ritmusvilágra áthangszerelt két tétele. Herbie Hancock „Butterfly” című kompozíciója után, Kőszegi Imre nagy ovációval fogadott „Változó ritmusok” című számában nem csak a dobok kaptak szerepet, és sikert hozott a nemrég feldolgozott két Grammy-díjat is nyert, mindössze 24 éves fiatalember, Jacob Collier „Hideway” című szerzeményének az eredetinél sokkal szellemesebb, Szakcsi által tovább gondolt változata is. A búcsúzni készülő zenekart a hatalmas ovációval kísért vastaps maradásra bírta. Meglepetésre a ráadásban a swing-korszak kezdetének óriási slágerét, az 1928-ban íródott "I Can't Give You Anything but Love, Baby" című Jimmy McHugh örökzöldet játszották el, és az egykor Bercsényibe, Építők klubjába járt lányok és fiúk a dallamot dúdolva csaknem táncra perdültek.
Pénteken, 28-án először a Dresch Quartet játszik fél héttől, majd egy ötfős gödi blues együttes fél kilenckor. Július 12-én pedig a Borbély Polygon lép fel, Borbély Misivel, Lukács Mikivel, és Dés Andrissal.
