JazzMa

Friss Hírek

Csordás Gábor: Swansong2019. július 16.
Masecki, Marcin: Ragtime2019. július 15.
Dés László: Capricci2019. július 10.
Játék – 2019 július2019. július 07.

Hírek

Mi lett velük? – Bazsinka Ágnes (Krakkó, Lengyelország)

Ágnest 2010 márciusában az I. Ablakos Lakatos Dezső Országos Tehetségkutató Versenyen –amit ének kategóriában megnyert!- ismertem meg Csepelen.

marlena-faerber-recordings-11-05-121.jpg

Fotó: Marlena Faerber


1) Mikor és hol született?
1988. október 12., Budapest.

2) Volt a családban előzménye a zenélésnek?
Mondhatni.... A Bazsinka család a réz- és fafúvós tagozat, de más hangszeresek is vannak: hegedű, cselló, klasszikus ének, billentyűs hangszerek és elektronika, bátyáim pedig basszusgitáron és dobon játszanak. Kiskamasz unokahúgom is basszusgitározik már.
Ez nálunk egyfajta öröklődő betegség, úgy néz ki.

3) Mi volt az első hangszere?
Klasszikus zongorázni kezdtem kisgyerekként, muszájból, de szívesebben improvizáltam, és azt hiszem túl korai volt még.
Később (már saját választás) klasszikus- és jazzgitározni jártam. Ekkor az ütőhangszerek vonzottak nagyon, de nem volt több hely ezen a szakon.
Most, érdekes mégis visszavezetett az utam hozzájuk.

4) Maga milyen zeneiskolákba járt?
Számít ez? :)
Az újpesti Erkel Gyula zeneiskolában kezdtem gitározni, érettségi után a Kőbányai Zenei Stúdióban, majd a Zeneakadémián jazz ének szakon tanultam. Kis szünet után után csöppentem ide, a katowicei Karol Szymanowski Akadémiára.

5) Kik voltak a(z ének)tanárai? (megjegyzés: a gitárt is ideírom, mert fontosnak tartom!)
Gitározni Eichinger Tibornál tanultam, énekelni Kőbányán Munkácsi Beánál, a tanszakon Lakatos Ági és Berki Tamás, Lengyelországban pedig Wojciech Myrczek, Anna Gadt és Anna Ruttar próbált valamit kezdeni velem.

6) Mikor végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazzének szakán?

2015-ben.

7) Rögtön elhatározta, hogy külföldre megy?
Nem. Rögtön elhatároztam, hogy abbahagyom az intézményes keretek közti zenetanulást.
2017-ben mégis folytattam.
Ennek előzménye egy 2016-os lengyelországi verseny és fesztivál volt, ahol lehetőségem nyílt belelátni az ottani (itteni?) zenei életbe, ez volt az elsődleges tényező a döntéshozásban.
Erről még mesélek.

8) Miért pont épp Lengyelországba?
Az említett fesztivál egy meglepően kicsi, de takaros iparvárosban Żory-ban évente megrendezett Voicingers improvizáció központú verseny, koncert és workshop-sorozat, amiről teljesen véletlenül értesültem (köszi Juli!), és gondoltam egy próbát megér, itthon ekkor légüres térben voltam.
Megért.
Itt bejutottam a döntőbe, ami másodlagos a teljes élmény intenzitásához képest. Nagyon megtetszett, természetesnek és közelinek éreztem azt a fajta nyitottságot, amelyet mind a hozzáállásban, mind a zenében, improvizációban éreztem.
A kortárs- és kísérleti zene, és a jazz is naprakész, könnyden és fesztelenül mozog – és benne a muzsikusok -, ha nem épp párhuzamosan formálódik a jelelnegi tendenciákkal, világszerte.
A megközelítés az énekléshez, illetve a hang használatához, énekes improvizációhoz pedig mondhatnám egyedülálló ezen a területen, és nagyon sokan is érdeklődnek, utaznak, hogy ebből merítsenek, és részt vegyenek, tanuljanak, nyíljanak. Egy egészen új, számomra eddig elképzelhetetlen platformot találtam, ami nagyban megegyezett az akkor egyre inkább hasonló irányba mutató saját belső folyamataimmal, és zenei törekvéseimmel.

9) Mikor határozta el, hogy kint marad?

Elkezdtem az eseményeket követni és kijárogatni koncertekre, jam session-ökre, és csak úgy, a Voicingers után is, pont emiatt a vonzalom miatt eziránt a különleges közeg iránt.
Majd, tulajdonképpen – a lelkesedésemet látva – külső bátorításra jelentkeztem (utolsó pillanatban természetesen) Katowicébe, ahová legnagyobb meglepetésemre egyetlen magyarként, nappali tagozatra felvettek, ez kihívást is jelentett persze, de nagyon érdekes szituáció volt.
Így először a tanulmányaim kötöttek, két évre.
A kezdeti lelkesedés hullámzásai után a diploma-közeli időszakban jött intenzív és felgyorsult munkafolyamat, új projektek, lemezfelétel és az ebben való partnerek, többek közt a jelenlegi zenekaromként tovább működő las IIII, avagy las quartet (bővebben erről lejjebb*) tagjainak megtalálása  fontos húzóerő.
Az egész légkör, és most Krakkó is vonz még egy darabig.
A nyelvet is meg szeretném tanulni rendesen, és élvezni ezt a közeget és a lehetőségeket, embereket és a kortárs művészet helyi lecsapódásának sokszínűségét, és számomra kedves árnyalatait (is).
Már van is biciklim!

*Las erdőt jelent lengyelül, a névválasztásban egymástól független visszajelzések inspiráltak, különféle zenész, és műkedvelő ismerősök erdőhöz hasonlították ezt a zenei világot, illetve egy spontán élmény, a Tátrában kanyarogva a buszon megláttam a fenyőket köddel beborítva, pont jól esett ez nekem és az első szó, ami eszembe jutott, a lengyel változat volt, ezen én is meglepődtem.
Ezek, illetve az "XY quartet" elkerülése voltak a fő tényezők.

A quartetről:
Szymon Bora játszik vibrafonon, J.J. (Jan Jerzy) Kołacki bőgőn, Bartłomiej Dybel dobol, és jómagam énekelek, verselek, és használom a hangomat, mint hangszert.

Repertoárunk kimondottan erre a különleges hangzásvilágra, felállásra formált, vagy akár már erre íródott szerzeményeimből áll, de sokat improvizálunk, kísérletezünk, és más-más tagoktól érkező ötletek erősítik egymást.

Együttesem videója itt megtalálható:
https://www.facebook.com/lasquartet/videos/234280226264720





10) Mikor jön haza legközelebb?
Épp a kedves levele előtt érkeztem pár napra, de ezt az interjút már az éjjeli, krakkói buszon gépelem (és egy helyi család vendégszobájában folytatom, ahol épp van vibrafon is, két befőtt közt).

Ami biztos:

Szeptemberben mindenképp!
Egyben szeretettel várok mindenkit egy sörözésnél kicsit tematikusabb találkozásra:

A már említett fesztivál idén először megrendezendő itthoni "fiókintézményének" (Voicingers On Tour, Budapest) keretén belül tartok workshop-ot/interaktív mesterkurzust, kiváló európai művészekkel egy csokorban (Grzegorz Karnas, Harcsa Veronika, Manu Domergue, Dés András, Grzegorz Masłowski, Edilson Sanchez és még sokan), ami igen megtisztelő.
Izgatottan várom, mert már régóta terveztem hasonlót. Téma a szabad improvizáció, kísérleti zene, és az énekhang nem megszokott/kiterjesztett használatának különféle lehetőségei és módjai, valamint ennek fontossága köré épülő gyakorlati műhelymunka. Erre kimondottan más műfajban mozgókat is keresek, sőt: maga a műfajok közötti átívelés is középpontban lesz és bízom benne, hogy ebből bármilyen háttérrel rendelkezők meríthetnek, ahogy én is tettem, mikor hasonló dolgokkal ismerkedtem.

Krakkó azért elég izgalmas, felfedezésre vár és kiváló emberekkel és művészekkel dolgozunk együtt, így nem fogok unatkozni, nagyon inspiráló ez a város.
Hogy hosszabb távon meddig leszek itt, vagy mi a következő állomás: nem tudom, még nem látom, nyitva hagyom - a Budapesten töltött 28 év pedig velem marad, akárhogy is fordul a sorsom, és a város ihlette rövidpróza mindig feltölt egy kis pesti levegővel, ha hiányozna.


Vissza a hírekhez