JazzMa

Friss Hírek

Csordás Gábor: Swansong2019. július 16.
Masecki, Marcin: Ragtime2019. július 15.
Dés László: Capricci2019. július 10.
Játék – 2019 július2019. július 07.

Hírek

Szabados György az idén lenne 80 éves

A 2011-ben elhunyt zeneköltőre emlékeznek lakhelyén, Nagymaroson a Grencsó kvartett koncertjével, a zeneszerző születésnapján, július 13-án, szombaton 19 órakor a Sigil Galériában. A Magyar Művészeti Akadémia 2019-ben Szabados nap elnevezéssel, egy nemzetközi konferenciával, koncerttel, valamint könyvvel és portréfilmmel fog emlékezni a zeneszerző, zongoristára ez év november 21-én a MMA székházában és a Vigadóban.

szabados-gyorgyphoto.jpg


Talán legjobban a saját szavaival tudjuk felidézni a magyar kultúra e kiemelkedő alakját:

„A kultúra most másodlagos dolog, egy ilyen apró része pedig, még ha fundamentális is, teljesen mellékesnek bizonyul. Pedig Kodálynak teljesen igaza van abban, amikor azt mondja, hogy a zene állapotától függően egy egész országot lehet fölépíteni vagy tönkretenni. Az élő zene az, ami összeköti az Eget és a Földet; embert Istennel, az embert az emberrel. Mert rokon a teremtéssel, Isten ráérő idejével.„

„A magyar zenei géniusz ma rejtekezik, de nem is kívánatos /2003/. Eredendően autonóm, fenntartásos, de ma tétova is. Bolyong fizikailag és szellemileg egyaránt. Általában nem törődünk saját dolgainkkal, szokásainkkal, ízlésünkkel, nyelvünkkel, értékeinkkel, mentalitásunkkal. Nem vagyunk „otthonosak” magunkban.”

„Igenis, el kell tudni határolni magát az embernek olyan dolgoktól, amik lefelé húzók…. Lehet sok zseniális műalkotás, de ha nincsenek – a szónak abszolúte és kizárólag pozitív értelmében – szent alakjai az emberi közösségnek, akkor mindent megevett a fene, az ember maga a legtöbbször hordozni és jelenteni képes „alkotás”.

„A mai új zene egyik legfontosabb jellegzetességének tartom ezért az improvizativitást. Éppen mert visszavezet a kozmikus, az egyetemes emberhez és minőséghez, amelynek meg kell, és ami meg is akar szólalni, és mert utat nyit az élő sajátosságok számára. A jazz visszahozta azt a játékmódot és szemléletet, amelyben a létezés természetes módja, hogy aki-ami létezik, az közvetlenül megjeleníti és feltárja önmagát. Ez egy igen nagy felelősség. Az ember, akinek gondolatai, érzelmei, képességei, sorsa és alkotói hajlamai vannak, és így zenél – szinte időtől függetlenül teremt meg kapcsolatot és ad át üzenetet és jelzést. Ez kozmikussá teszi a zenélő embert, s a vele együtt lélegző "befogadót" is… (...) …az improvizativitás maga az élet. Ez viszont azzal jár, hogy a művész személyiségének valóban hitelesnek kell lennie, tudatának oly éberré kell válnia, hogy minden művészi pillanatában tökéletesen kozmikus médium, közvetítő, felmutató legyen. Ettől a mentalitástól elválaszthatatlan annak újra belátása, hogy nem én vagyok a világ ura, de a teremtést felfogom, és vállalom az áldozatot benne. A művészet is: áldozat. A teremtés így működik. Tudnunk kell – tudom, mert tapasztalom, s mert tapasztalom, belátom –, hogy minden, ami létezik, áldozat. Ha félted életed, elveszted azt. Ha adod, elnyered azt. Alapkérdés, hogy minek jegyében élünk.”

„Sokéves gyakorlat után Hamvast olvasva értettem meg, hogy jól érez­tem: a világ hangi értelemben tökéletesen végte­len, tökéletesen nyitott és átélhető.”

„A zene… fenntartja a legtitkosabb harmóniát, a szeretet otthonosságot. Az isteni egyetemesség közegét és erejét.”

Nem véletlenül mondta korunk nagy zeneszerzője, Anthony Braxton, hogy:  „A Szabadossal való közös zenéléskor mindig különös vibrálást tapasztalok: a remény érzését.”

Vissza a hírekhez