A képeket Bajusz Enikő és Bajusz Károly készítették. Nehéz egy olyan "jazz" fesztiválról jelenteni, ahol Elton John, a ZZ Top, Joan Baez és Tom Jones a "legnagyobb" sztár. Ez nem is beszámoló Montreux-ből, csak egy képriport: azért van olyan, hogy fiatal zenészek versenye, jam session, workshop, és olyan koncert, ahol Chilly Gonzales, Melody Gardot, Billy Cobham és Randy Brecker lépett fel. Ennyi.
A jazzma tudósításaiban mindig úgy kezdődik a Lamantin fesztivál bemutatása, hogy említésre kerül az az improvizációs- és jazztábor is, amelyet a koncertsorozattal egyidőben szervez meg az Improvizatív Zeneműhely. Idén tizenhetedik alkalommal érkeztek Szombathelyre mindazok, akik a kiváló tanári kartól szerették volna ellesni a szakma fortélyait. A professzorok kivétel nélkül aktív zenészek, a mai jazzélet jónevű, külföldön-belföldön egyaránt gyakran fellépő előadói. Tanári tevékenységükről már kevésbé hallunk – nem azért, mintha nem tanítanának mindannyian, hanem mert ez a tevékenység lassú: hosszú idő után jelentkeznek csak az eredményei. A táborok, kurzusok pedig csak rövidebb találkozásokat engednek meg a mesterekkel. Mégis, sokszor ezek az órák életre szóló benyomásokat tesznek az emberekre. Azzal a kérdéssel kezdtük hát el a beszélgetést a tábor tanáraival, nekik volt-e olyan élményük, amikor egy ilyen röpke közös munka valamit véglegesen megváltoztatott az életükben.
Június 28. és július 28. között rendezik Krakkóban az idei jazz fesztivált. Ahol, a nagyágyúk közül – ha én választhattam volna – a Nigel Kennedy/Mike Stern Band-et és a Laboratorium-ot néztem volna meg. És Terence Blanchard-ot. És a Moroni-Erskine-Gomez triót... De nem én választottam, hanem a tudományos kongresszusom szervezői, és ezért az elmúlt három napon voltam Krakkóban. Így tehát szombatra a Wojciech Karolak Trio-t, vasárnapra a Przemek Dyakowski Band-et, hétfőre pedig a Jan Ptaszyn Wróblewski Quartet-et választottam a programból (egyrészt azért, mert mindhárman a lengyel jazz legendás alakjai, másrészt azért, mert ezeken a napokon csak ők voltak a programban).
Ágnest 2010 márciusában az I. Ablakos Lakatos Dezső Országos Tehetségkutató Versenyen –amit ének kategóriában megnyert!- ismertem meg Csepelen.
Sokszáz/92. rész
Kíváncsian vártam, hogy valaki „komoly” szakíró megírja-e benyomásait Marcus Miller koncertjéről a MÜPÁ-ban,de úgy látszik ez valahogy kiesett a jazz publicistáinak az érdeklődési köréből. Kénytelen vagyok tollat ragadni, illetve a billentyűk elé ülni, mert szerintem méltatlan lenne kihagyni egy ilyen nagy nevű világsztár budapesti fellépéséről szóló beszámolót. Fotósként ismerhettek a Jazzma olvasói, de a MÜPA rendezői nagyon szigorúan tiltják a fotózást a koncertjeiken. Sajnos, saját fotókkal így nem szolgálhatok. Benyomásaimat azért szívesen megosztom Önökkel.
A bor és a jazz összefonódása komoly múlttal rendelkezik hazánkban. A híres borvidékeken megjelent a jazz, a jazzfesztiválokon megjelentek a pincészetek, és a fővárosban is már felfedezték a szervezők az ebben rejlő lehetőséget. A Magyar Nemzeti Galéria a hagyományt folytatva, idén júliusban is minden szerdán változó tematikájú tárlatvezetésekkel, előadásokkal, borkóstolóval és élőzenével egybekötött programokkal várja a jazz és a borok szerelmeseit. Az idei első Borszerdán a Gáspár Károly Trió játszott.
Egy elkésett riport. Két (és fél) „ECM artist”, Susanne Abbuehl svájci énekes és Wolfert Brederode holland zongorista, valamint a legendás Marilyn Mazur percussion-ös (aki sokáig az ECM kiadóhoz tartozott, de jó pár éve már nem) lépett fel, valamint a remek svájci szárnykürtös Mathieu Michel, és az ugyancsak remek Oyvind Hegg-Lunde norvég dobos (az Electric Eye zenekarból [is]). Valamint egy sor fiatal énekes, akik Susanne tanítványai a luzerni jazzkonziban.
Csabát több mint 40 éve ismerem. Akkor kezdtem a rádiós közvetítő kocsival lejárni Debrecenbe.
A jazzma tudósításaiban mindig úgy kezdődik a Lamantin fesztivál bemutatása, hogy említésre kerül az az improvizációs- és jazztábor is, amelyet a koncertsorozattal egyidőben szervez meg az Improvizatív Zeneműhely. Idén tizenhetedik alkalommal érkeztek Szombathelyre mindazok, akik a kiváló tanári kartól szerették volna ellesni a szakma fortélyait. A professzorok kivétel nélkül aktív zenészek, a mai jazzélet jónevű, külföldön-belföldön egyaránt gyakran fellépő előadói. Tanári tevékenységükről már kevésbé hallunk – nem azért, mintha nem tanítanának mindannyian, hanem mert ez a tevékenység lassú: hosszú idő után jelentkeznek csak az eredményei. A táborok, kurzusok pedig csak rövidebb találkozásokat engednek meg a mesterekkel. Mégis, sokszor ezek az órák életre szóló benyomásokat tesznek az emberekre. Azzal a kérdéssel kezdtük hát el a beszélgetést a tábor tanáraival, nekik volt-e olyan élményük, amikor egy ilyen röpke közös munka valamit véglegesen megváltoztatott az életükben.
Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt játszott utoljára fővárosunkban Chick Corea, s július 1-jén este újból nagy sikerű koncertet adott, ezúttal a Kongresszusi Központban.
Véletlenül jutott tudomásomra a koncert, szerencsével sikerült olcsó jegyet is szerezni.. S mivel már a koncertre menet jutott csak eszembe, hogy a jazzma olvasóit is érdekelheti az esemény, készületlenül érkezve ugyan, de felajánlottam egy rövid jegyzetet a főszerkesztőnek.
A sorozat előző részei "Gondolataim a jazz-ről" címmel jelentek meg három évig. A havi napló folytatódik (természetesen a jazz-ről): évfordulók, születésnapok, megemlékezések, koncertek, lemezek röviden - vagy egy kicsit részletesebben - ahogy egy jazzrajongó látja.
Negyedik évfolyam - hetedik rész.
Sokszáz/91. rész
