Dés András Erdőkerülő Quartetje a teltházas Opusban
A lemezfelvétel előtt pár órával, 2019. augusztus 7-én tartotta utolsó koncertjét az Erdőkerülő Quartet.
A hét állomásos bejátszó turné utolsó koncertjét tartotta Dés András ütőhangszeres legújabb projektje az Opus Jazzklubban. Fenyvesi Márton akusztikus gitáron, Ávéd János tenor- és szopránszaxofonon, Szandai Mátyás bőgőn varázsolt a hangversenyen, hogy utána autóba szállva már az éjszaka folyamán a Bakonyba menjenek. Dés András és zenésztársai az ország legfoglalkoztatottabb zenészei között vannak, mindannyian saját zenekarokat is vezetnek. Szandai Mátyás a Dresch Quartet egykori oszlopos tagja pedig Franciaországból látogatott haza az Erdőkerülő kedvéért.
Dés András szakmai karrierje csúcsán egy halálugrásra vállalkozik. Otthon hagyva hatalmas hangszergyűjteményét csak a természetben megtalálható tárgyakat, őselemeket (föld, levegő, víz és talán még a tűz is?:) használva próbálja eljátszani a nagyon nehéz, négyesfogatra komponált darabokat. Remélhetőleg az időjárás nem nagyon zavarja meg a „stúdiózást”, mert pillanatnyilag zivataros, szeles napokra számíthatunk az előrejelzések szerint. De a jazz a kockázatok, a gyors alkalmazkodások, az improvizáció műfaja, talán ezért is vállalkozott András erre az életveszélyes feladatra. A társak megbízható szakmai tudása és emberi kvalitása pedig lelki biztonságot ad a feladat megoldására.
A koncert előtt azt vártam, hogy az ütőhangszerek között már most is felbukkannak természeti tárgyak, kövek, fadarabok, vizes tálak, mint azt a brazil származású, már eltávozott Nana Vasconcelos esetében láthattuk fellépésein. De csak hagyományos zajkeltő eszközöket használt Dés András ezzel nehezítve a természeti felvételt, de egyben erősítve is a spontaneitás lehetőségét a kockázat növelésével. Egyetlen dolog, amit az erdőben is talán fog használni, a koncerten is bemutatva a beatbox-szolás mellett, saját testét, mint ütőhangszert.
A lemezre kerülő kompozíciók rendkívül sokszínűek, nagyon megkomponáltak és minden zenésznek komoly feladatot, de egyben tehetségük bizonyítást is adva. Nem véletlen volt a hatalmas siker a kétórás műsort követően. A szólók után ritkábban tört ki spontán taps, de ez az elmélyült figyelem miatt is lehetett. A darabok után annál intenzívebb volt a tetszésnyilvánítás, ami a koncert végén álló tapsban is megnyilvánult.
A koncert második részében a Dés András Trió (Dés András, Ifj. Tóth István, Fenyvesi Márton) legutóbbi lemezéről hangzott el a ráadással együtt öt darab, nem akármilyen bőgő- és szaxofonszólókkal gazdagítva. Összességében az egész estet a komoly, felemelő szépség jellemezte, de voltak oldottabb, swinges percek, és megjelent a zenei humor a színesség jegyében. Dés András természetesen végig a produkció meghatározója volt, a zenésztársak tapsritmus-kísérete mellett előadott szólója fergetegesre sikerült. Fenyvesi Márton bizonyította, hogy különleges, ezerszínű elektromos gitárhangzása mellett az akusztikus gitárnak is egyéni hangú mestere. Ávéd Jánossal a szólóik mellett gyönyörű unisonokat játszottak. Szandai Mátyás, mint a legnagyobbak, szinte eggyé vált hangszerével. Nincs hely méltatni egyéni teljesítményüket, de ez szinte felesleges is, mert mind a négyen jólismert, világszínvonalú zenészek. András zárásként kérte a közönséget, hogy drukkoljanak nekik a sikeres erdei felvételhez, ami CD-n a BMC gondozásában fog megjelenni várhatóan az őszi időszakban. És nagy tapsot kért a fantasztikus koncerthangzást létrehozó Szabó Viktor hangmérnöknek is.
Az elhangzott darabok (Dés András szíves közlése szerint) az új, készülő lemezről:
Cautius Party
Music for Brokers
Life Sings On
Dora’s Song
Pan
A koncert második részében a már megjelent albumról:
Ghost Town
Holding Your Hand, 150 Seconds Before Midnight
Long Distance Relationship
Epiloque
és a ráadás:
Lullaby Under the Sky