JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.

Hírek

Három csillag a BJC színpadán

Újabb csoda részesei lehettünk a Budapest Jazz Clubban augusztus 13-án.

hangfoglalo.jpg


nka-logo.jpg


A zenekar neve: Ferenc Nemeth Freedom Trio. A 17 éve New York-ban élő Németh Ferenc, világhíres dobosunk zenekaráról van szó, amelynek tagjai nem kisebb nevek, mint Gilad Hekselman (Izrael) és Chris Potter (USA). Három egyenrangú, befutott, azaz roppant jól csengő nevű, keresett és elismert zenész szórakoztatta az elbűvölt közösséget ezen az estén. Akik szeretik a modern jazzt, azoknak nem kell bemutatnom egyiküket sem, mert már mindegyikük járt nálunk különféle felállásban. Önálló lemezeik is keresettek, de stúdiózenészként is rendkívül népszerűek.

Németh Ferenc olyan nagy muzsikusokkal játszott már, mint Herbie Hancock, Wayne Shorter, Lionel Loueke, Terence Blanchard, John Patitucci és Joshua Redman. Jelenleg európai turnén van a trióval. Előző nap Bécsben léptek fel, majd Párizs a következő állomás, de a hónap végén ismét Budapestre jön, Tzumo zenekarában fog dobolni. Ahogy a koncerten elmondta nekünk, a Freedom Trio nevet azért választotta, mert a „jazz Mekkájában” (NY) a zenészek jó része, ahogy ő is, emigráns. Így is szeretne küzdeni az előítéletek és a hátrányos megkülönböztetés ellen. A zene felszabadít és eltöröl minden faji, nyelvi és egyéb különbséget. Ez az igazi szabadság.

A trió szakszofonosa, Chris Potter szinte már haza jár Magyarországra, mivel New Yorkban élő magyar felesége is ide köti hozzánk. Az ő lemezén is zenélt már Németh Ferenc, de olyan nagy sztárokkal is fellépett már, mint Herbie Hancock, Pat Metheny, Marian McPartland, Patricia Barber, Paul Motian, Ray Brown, Jim Hall, James Moody, Dave Douglas, Joe Lovano, Mike Mainieri, Steve Swallow, Dave Holland. Igazi nagy sztár, allűrök nélkül. Mosolygós, szerény, ”down to earth” személyiség, aki a szünetben és a fellépés után is szívesen elbeszélget a hallgatókkal, dedikál és vicceket, anekdótákat mesél. Bár már közelít az ötvenhez (48), fiatalos, jó harmincasnak néz ki. 1993 óta ad ki saját neve alatt lemezeket, de többszáz CD-n szerepel közreműködőként is. Utoljára tavaly ősszel járt itt, a BJC színpadán.

Ahogy Hekselman is járt nálunk tavaly Mark Turner-rel, ugyanitt. Ő már 15 éve muzsikál Németh Ferenccel, de olyan nagy nevekkel játszott/játszik, mint John Scofield, Aaron Parks, Jeff Ballard, Ari Hoenig. Gilad 2004-ben költözött Izraelből Amerikába, de 2005-ben Montreux-ben megnyerte a Gibson Guitar Festival nagydíját. Pályája azóta is felfelé ível. Roppant keresett a 36 éves gitáros.

Az egész koncert a derű, a barátság szellemét sugározta. Könnyedén, szinte nevetve játszották a legbonyolultabb harmóniákat. Igazi örömzene volt, amit a közönség vastapssal jutalmazott. Műfajilag nehezen besorolható zenét játszottak, amolyan újfajta modal jazzt.

A konceert első száma a „Happiness” volt, amiben Németh a vocoderen keresztül dalolt nekünk. Amolyan világzene hangzása volt, szöveg nélkül, kicsit a Zawinul Syndicate zenéjét idéző muzsika. Ezt követte a „Reqviem for a Soul”, majd a „Morning Dew”, a közel 30 perces „Poets of the East”, majd a roppant vidám, már-már popba hajló „Just Relax”.

Hekselman ügyesen kezelte az effekteket is, így sokszor a sampler által felvett dallam adta az alapritmust és erre játszotta fel a fő témát, valamint a díszítéseket. A gitárja alsó húrján egy szintetizátoron keresztül még a basszus kíséretet is megszólaltatta.

Potter játéka szintén nagyon könnyed volt. A tenor mellett néha a szopránszaxofont is megszólaltatta, de tudjuk róla, hogy még gitáron, zongorán, basszusklarinéton és fuvolán is „otthon van”. A Downbeat kritikusainak a szavazói listáján a legjobb fölemelkedő tenorszaxofonos volt 2004-től 2007-ig, majd 2013-ban a „Tenor Saxophonist of the Year” elismerésben részesült. Nekünk is megcsillogtatta tudását, azonban sohasem játszotta túl a szerepét. Egyenrangú társként, hol szólókkal, hol meg csupán kísérőként vett részt a játékban.

A szünet után ismét kicsit a világzenére hajazó „The World Rejoices” következett, majd Németh Feri a családja számára írt „Annyversary Song”-gal köszöntötte a hátsó sorban ülő feleségét. Ezt követte mintegy ajándékként a „Flower”, majd a lebegős „Floating”. Ez lett volna a zárószám, azonban a nézők nem engedték el őket ráadás nélkül. Ez lett a „Lullaby”, amiben a közönséget sikerült megdúdoltatni. Természetesen magyar dallamra, ami az „Erdő mellett nem jó lakni” és Kodály Esti dalának a kombinációja volt. Itt-ott kicsit bátortalanul kezdtük, mire Feri megjegyezte, hogy „ez tegnap Bécsben jobban ment.” Persze aztán fölbátorodva igazi örömzenével záródott ez a csodás este. Majdnem éjfél volt mire véget ért, aztán még a zenészekkel sokáig elbeszélgetett a hálás közönség. Csak a kint zuhogó eső hűtötte le a hangulatunkat.

Igazi varázslat részesei lehettünk.


dsc00156.JPG


dsc00169.JPG


dsc00164.JPG


dsc00174.JPG


dsc00175.JPG


dsc00182.JPG


dsc00183.JPG


dsc00186.JPG


dsc00191.JPG


dsc00192.JPG


dsc00198.JPG


dsc00202.JPG


dsc00212.JPG

Vissza a hírekhez