JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 18.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.
A Morgan Workshop sztori2024. március 06.

Hírek

GELEM GELEM

A mind gyakrabban idelátogató világsztárok koncertjein tapasztalható teltház fogadta az East Gipsy Band pénteki fellépését. Az egymásmellé szorosan rakott székek pillanatok alatt gazdára találtak, akik picit hosszabban élvezték a Budapest Jazz Club aulájának barátságos légkörét, reménytelenül pásztázták a dugig megtelt nézőteret. Az álldogálók örömére a raktárból gyorsan előkerültek a pótszékek, mindenki leülhetett, és kezdődött is a koncert, amelyet egy tévés, és egy filmes stáb is rögzített. A legrangosabb amerikai klubokat megjárt zenekarban ezúttal ismét az alapító tagnak számító Pecek Lakatos Krisztián bőgőzött az őt váltó, és oszlopos taggá vált Orbán György helyén, de több változás nem volt az összeállításban, így a zenekarvezető Balázs József zongorázott, bátyja, Balázs Elemér dobolt, Sárközi Lajos hegedűn és gitáron játszott, Oláh Vilmos cimbalmozott, és Balogh Guszti énekelt.

01-48.jpg


A házigazda Harmónia Jazzműhely nevében szokás szerint Pallai Péter köszöntötte a közönséget, és egyből szokatlan bejelentést tett. Elmondta ugyanis, hogy bár szombatra esik a világ egyik valaha élt legnagyobb dobosa, Art Blakey (1919. október 11. - 1990. október 16.) születésének századik évfordulója, de szerencsére a zenekarral együtt ő is úgy döntött, pénteken is lehet tisztelegni a jazz egyik meghatározó, emblematikus muzsikusa emlékének. Ezért az East Gipsy Band előzenekaraként a Balázs testvérek, valamint Sárközi Lajos és Pecek Lakatos Krisztián alkotta West Gipsy kvartett eljátszotta Ray Noble 1938-ban írt "Cherokee" című remekművét. Eredetileg az öt tételes "Indian Suite" első tételének íródott „Cherokee” (Cherokee, Comanche War Dance, Iroquois, Seminole, Sioux Sue) hamar önálló életre kelt, és szinte egyszerűbb felsorolni azokat, akik nem játszották. Az évtizedek során számos instrumentális és énekes feldolgozás született, ezek közül talán a legismertebb a Clifford Brown és Max Roach vezette kvintetté volt, ezért kicsit meglepődtem, hogy a mérföldkőnek számító Jazz Messengers alapítója emlékére miért pont ezt a számot választották. Aztán kiderült, Art Blakey 1953 nyarán két szaxofonos, Gigi Gryce és Charlie Rouse, valamint a zongorista John Lewis, és a bőgős Percy Heath társaságában részt vett Clifford Brown lemezének felvételén, amely az autóbalesetben meghalt trombitás halála után, 1956 őszén „Memorial Album” címen jelent meg. A „Cherokee” erre a Brown lemezre is felkerült, és végül jó választás volt ezen a koncerten is, mert Elemérék előadásában hűen visszaadta annak a korszaknak a zenéjét, amelyben Blakey is a legnagyobb sikereit aratta.


02-48.jpg


03-45.jpg


04-47.jpg


05-44.jpg


A leginkább jazzszerű jazz lázba hozta a közönséget, és a hangulat az ethno jazzes folytatásban tovább fokozódott. Az első részben a zenekar „Ageless Message” című, a Fonó Budai Zeneház kiadásában 2011-ben megjelent debütáló lemezéről válogattak. Balogh Guszti minden szám előtt beavatta a nézőtéren ülőket a roma nyelven írt és énekelt dalok tartalmába. Így aztán részvéttel figyelhettük a mindig jót akaró ember sorsát, akinek végül semmi sem sikerül (O Manush / Az Ember), tanúi lehettünk egy lánykérésnek (Me Lav Tu / Én elveszlek), és boldogan mentünk volna Gusztival (Ale Vi Tu / Gyere te is) táncolni és inni (Khelas, Pias / Táncolunk, iszunk).


06-45.jpg


07-45.jpg


08-44.jpg


09-41.jpg


10-37.jpg


11-34.jpg


A szünetben megpróbáltam eleget tenni egy felhívásnak. Szerencsére még a koncert előtt elolvastam a „Mr. Dob Kovács Gyula” emlékoldal Facebook bejegyzését, miszerint egy pár éve indult kezdeményezésnek köszönhetően, a koncert napján, október 10-én ünneplik világszerte a dobosokat. Az “Ölelj meg egy dobost Nap” népszerűsítésébe a nagyobb ütőhangszer gyártó cégek is beszálltak, így a kezdeményezésnek egyre többen hódolnak. Én ezen a napon Balázs Elemért öleltem meg, megkérve Kerekes Gyurit, hogy örökítse meg ezt a jazztörténeti pillanatot.


12-32.jpg


A második részben a Hunnia Records kiadásában idén megjelent „Bridge of Cultures” számaiból játszottak. Egymást követték a virtuóz szólók, és annak ellenére, hogy mindegyikük tudna öncélú erőfitogtatást bemutatni, még a koncert hevében sem játszott többet senki, mint amennyit a zene megkívánt. Balogh Guszti zenekari kíséret nélkül énekelte, helyesebben adta elő saját szerzeményét, a „Lindri” című csodaszép balladát, az utolsó dallamokat a színpad szélén ülve mesélte el. Hangja betöltötte a teret, és az előzőleg alaposan felhevült közönség egy pisszenés nélkül hallgatta. A tapsok a döbbenet után felzúgtak, és újra indulhattunk enni, inni, mulatni, együtt a zenészekkel. Természetesen az első meghajlás után jött a ráadás, és a nemzetközi roma himnuszként is jegyzett „Gelem” ritmusaira mindenki székéből felállva tapsolt. Az East Gipsy Band tomboló sikert aratott.


13-28.jpg


14-28.jpg


15-21.jpg


16-16.jpg


17-13.jpg


18-10.jpg


hangfoglalo.jpg


nka-logo.jpg

Vissza a hírekhez